Végéhez ért a relokáció

Két év telt el a sürgősségi relokációs mechanizmus bevezetése óta. Most, hogy a folyamat a végéhez ér, áttekintjük a folyamatot. Magyarország végig a kvóta ellen érvelt, és a relokáció elleni küzdelemben egyedül maradt. Még Lengyelország is úgy tett mint aki részt vesz a folyamatban.

A relokációról

2015 őszén indult el az Európai Unió sürgősségi elosztási mechanizmusa, amely a migrációs áramlás által leginkább terhelt tagállamokat volt hivatott segíteni. Az úgynevezett relokáció Görögországot, Olaszországot, és eredetileg Magyarországot célozta, ezekből az országokból meghatározott számú menedékkérőt más tagállamokba helyeztek volna át. Magyarország kinyilvánította, hogy nem kíván részt venni ebben a mechanizmusban, vagyis nem tart igényt arra, hogy a területéről 50 000 menedékkérőt más tagállamokba helyezzen át, de abban sem volt hajlandó részt venni, hogy Görögországból és / vagy Olaszországból vegyen át összesen 1294 menedékkérőt.
Korábbi posztunkban már foglalkoztunk a relokációs mechanizmussal az úgynevezett kvótanépszavazás mentén haladva. Ahogyan azt már írtuk, a sürgősségi újraelosztási terv (Emergency Relocation Plan) célja az volt, hogy segítse azokat a tagállamokat, amelyekre aránytalanul nagy migrációs teher nehezedik. 2015 őszén az Európai Bizottság azt a célt tűzte ki a tagállamok elé, hogy 160 000 menedékkérőt helyezzenek át Görögországból és Olaszországból a többi tagállamba. Az Európai Bizottság 2016. december 8-i ajánlása Görögország dublini rendszerbe történő visszavezetésére célként tűzte ki, hogy Görögországból havonta 2 000 főt helyezzenek át más tagállamokba.

160 000 helyett 98 000

A Bizottság legfrissebb jelentése szerint bár a 160 000 főt nem sikerült elérni, nagyjából 98 000 menedékkérő áthelyezéséről döntés született, ami azt jelenti, hogy a tagállamok hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy 63 302 személyt Görögországból, 34 953 személyt Olaszországból helyezzenek át. A számok azért maradhatnak el az eredetileg kitűzöttől, mert időközben az EU és Törökország között köttetett megegyezés miatt a Görögországba érkező menedékkérők száma drasztikusan, 96 százalékkal visszaesett. Ami Olaszországot illeti, oda továbbra is nagy arányban érkeznek menedékkérők, de csak kis százalékuk jogosult arra, hogy részt vegyen a relokációban. Hiába egyeztek meg 98 000 személy áthelyezéséről, ennek csak töredéke valósult meg.

A relokációban csak olyan állampolgári csoportba tartozók vehetnek részt, akiknek az elismertségi aránya az unió egészében az előző negyedévi Eurostat adatok alapján 75 százalék felett van. Eszerint részt vehet benne: eritreai, bahamai, bahreini, bhutáni, katari, szír, egyesült arab emírségbeli és jemeni állampolgár, valamint hontalan személy, aki ezen országok valamelyikében tartózkodott. Meg kell jegyezni, hogy a relokáció korábban kiterjedt irakiakra és afgánokra is, azonban az elismertségi ráta változásával idén már nem terjedt ki rájuk ez a mechanizmus. A relokációban részt vevő személyek sem választhatják ki, hogy melyik tagállamba kerüljenek. Ugyanakkor a kiválasztás során figyelembe veszik a menedékkérő személyes körülményeit, például a családi kapcsolatokat, kulturális és szociális szálakat, vagy a nyelvtudást.

A relokáció feltétele, hogy az adott személy először nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtson be Görögországban vagy Olaszországban. Fontos, hogy az állampolgársági kritériumon kívül az adott személynek 2015. március 24. és 2017. szeptember 26. közt kellett érkeznie e két ország valamelyikébe. Aki ezen a perióduson kívül esik, nem vehet részt a relokációban. A relokáció 2017. szeptember 26. napjáig tartott, tehát hivatalosan véget ért. Azonban azok a személyek, akik ezen a napon érkeztek, és ezt bizonyítani tudják, még mindig regisztrálhatnak a relokációba.

A Bizottság ropogós jelentése a relokációról

2017 november közepéig a Bizottság adatai szerint 31 503 személy relokációjára került sor, közülük 21 238 személyt Görögországból, 10 265 személyt pedig Olaszországból helyeztek át. A Bizottság jelentése szerint 758 személy vár még áthelyezésre Görögországban, Olaszországban pedig 3 110 fő. Az újonnan érkezettek regisztrációja és a kérelmek rögzítése nagyon lassan halad, mert túl sok az érkező, és kevés a tagállami kapacitás.

relokacio_2015-217.JPG

A relokáció állása 2015 és 2017 októbere közt (forrás: Európai Bizottság)

Ahogyan ezen az ábrán is látható, 2015 végén és 2016 elején elég kevés számú menedékkérő áthelyezésére került sor. 2016 év végén - 2017 év elején lendületet vett, de a számok még mindig elmaradnak a céloktól. Az áthelyezés folyamata lassan halad, a tagállamok egy része jóformán lehetetlen feltételeket szabott, míg más esetben a transzferek üteme lassú. Nem könnyíti a folyamatot, hogy jelentős az eltűnt személyek száma, és sokan vannak, akik miután megtudják, hogy melyik tagállamba kerülnének, inkább visszavonják a kérelmüket. Ugyanígy magas a még függőben lévő ügyek aránya is (ahol még a tagállam, amelyik döntene az áthelyezésről, nem hozott döntést). A bürokrácia, de a tagállamok közti egyet nem értés is nehezítő körülmény.

Annak ellenére, hogy eredetileg 160 000 volt a cél, aztán már csak 98 000, de még így is csak 30 000 személy áthelyezése valósult meg, a tagállamok és az uniós tisztviselők is meglehetős optimizmussal nyilatkoztak az áthelyezési mechanizmusról.

Tagállami részvétel a relokációban

relokacio_november_2017.JPG

Tagállami részvétel a relokációban - 2017. november 14. (forrás: Európai Bizottság)

A Bizottság jelentése megemlíti, hogy Magyarország, Csehország és Lengyelország nem vett részt a relokációban, ezért kötelezettségszegési eljárást kezdeményeztek ellenük. A táblázatból azonban látszik, hogy csak Magyarország és Lengyelország volt az a két tagállam, amelyik nem vett át egyetlen menedékkérőt sem, mert még Csehország is átvett 12 személyt. Ausztria, amely tagállam sokáig csak "ígérgette", hogy majd átvesz személyeket, végül szintén átvett 15 személyt Olaszországtól - mondhatni az utolsó utáni pillanatban. Ha viszont megnézzük a görög számokat, akkor meglepő adatra bukkanhatunk.

A görög számokról

A görög menekültügyi hivatal rendszeresen ad ki a relokáció állásával kapcsolatos statisztikát. Ebből láthatjuk, hogy leginkább szírek és irakiak kerültek be a mechanizmusba. A relokációba bekerülő személyek nagy része kiskorú (0-13 éves korig), de hasonló arányban vesznek részt a 18-34 éves korosztály tagjai is. Az adatokból az is kitűnik, hogy az áthelyezésre vonatozó megkeresések jelentős részében elfogadó válasz születik.

relokacio_grbol_2017.JPG

relokacio_folyamatban.JPG

 A relokáció állása Görögországban (forrás: Görög Menekültügyi Hivatal)

Azt látni, hogy a program kezdete óta 24 879 személy ügyében küldött Görögország relokációra vonatkozó megkeresést más tagállamnak. 24 040 esetben pozitív választ is kaptak, és 22 841 személy ügyében lezárták az ügyet, 22 064 személy ügyében a pozitív válasz után zárták le az ügyet (vagyis ez azt jelenti, hogy nagyjából 780 ügyben a külföldi eltűnt / visszavonta a kérelmét, és emiatt kellett lezárni az ügyet. 21 238 személy ügyében sor került a transzferre, és november közepén még 62 személy várt döntésre, és 758 ügy várt arra, hogy lezárják. 

relokacio_gr_vegrehajtas_2017.JPG

Relokáció Görögországból tagállami bontásban (http://asylo.gov.gr/en/wp-content/uploads/2017/11/Relocation-procedures-up-to-19-11-17_en.pdf)

Ausztria és Magyarország nem vett át egyetlen személyt sem Görögországtól. Lengyelország 65 személy átvételét garantálta - 73 személy ügyében kapott is megkeresést Görögországtól. A számok alapján úgy tűnik, hogy Lengyelország "beadta a derekát", viszont mivel egyetlen megkeresésre sem adott választ, így nem került sor egyetlen személy átvételére sem. Ezzel Magyarország gyakorlatilag egyedül maradt a kvóta elleni harcban. Minden más partnere valamilyen formában részt vett a relokációban, függetlenül attól, hogy végül áthelyeztek-e oda menedékkérőket. Szlovákia nagyon válogatott, Csehország vonakodott, Ausztria csak az utolsó pillanatban vett át személyeket, Lengyelország meg csak mondott egy számot, de végül nem vett át senkit. 

Lehet, hogy a tagállamok nem vettek át annyi személyt, amennyit kellett volna, vagy hogy túl későn döntöttek róla, vagy adminisztratív / bürokratikus akadályokat gördítettek a folyamat elé, de végül mindenki kivette a részét valamilyen formában - csak Magyarország nem. Hogy milyen következményeket von ez majd maga után, azt nem tudni. Lengyelországot idén már többször is a szőnyeg szélére állíttatta az Európai Unió, és úgy tűnik, hogy ez meg is tette a hatását. Magyarország eddig még komolyabb következmények nélkül úszta meg a "harcot". Felmerül a kérdés, hogy ez továbbra is így marad-e.

Ami a relokációt illeti: az uniós optimizmus ellenére kérdéses, hogy sikeresnek ítélhető-e egy olyan program, amelynek csak 18 százalékát teljesítették (vagy ha a 98 000-et tekintjük célszámnak, akkor 31 százalék). Továbbá kérdéses, hogy azok a személyek, akik a relokáció keretében át lettek helyezve egy másik tagállamba, vajon még mindig ott tartózkodnak-e. Megvizsgálták a kérelmüket? Nemzetközi védelemben részesültek? És ha igen, akkor elindult-e az integrációs folyamat. A relokáció teljes értékeléséhez ezeket a körülményeket is ismerni kellene, ezek nélkül csak számokról tudunk beszélni, pedig észben kellene tartani, hogy a számok mögött emberek vannak, családok és gyerekek, sorsok.

Források:

Az Európai Bizottság jelentése a relokációról: https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/what-we-do/policies/european-agenda-migration/20171114_relocation_eu_solidarity_between_member_states_en.pdf

https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/what-we-do/policies/european-agenda-migration/press-material/docs/state_of_play_-_relocation_en.pdf

A Görög Menekültügyi Hivatal statisztikai jelentése: http://asylo.gov.gr/en/?page_id=110