Egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam a migráció mögött rejlő személyes motivációk egy részével. Akkor a gazdasági migrációt vettem górcső alá. Ez a bejegyzés viszont a menedékkérőkről szól, akik nem (elsősorban) gazdasági okok miatt hagyták el hazájukat. E bejegyzés középpontjában azok az emberek állnak, akik áthaladtak hazánkon valamelyik európai országba igyekezvén.

Útvonalak Európába (forrás: bbc.com)

Kik ők? Miért jönnek? Miért nem maradnak otthon? Mit várhatnak az úttól?

Kik jönnek Európába?

Azok, akik nem legális úton érkeznek Európába, két utat választhatnak: a földközi-tengeri útvonalat vagy pedig a balkáni útvonalat. A földközi-tengeri útvonal esetén a menedékkérők jóval hosszabb utat tesznek meg, mint a balkáni úton érkezők, és útjuk során több országban is hosszabb-rövidebb ideig állomásozni kényszerülnek. Többféle közlekedési eszközt is igénybe vesznek. Akik ezt az utat választják, Egyiptomon és Líbián áthaladva a Földközi-tengeren keresztül érik el az olasz partokat, ahonnan továbbhaladnak Európa belseje felé. A balkáni útvonalon haladók Törökországon keresztül érkeznek, földközi-tengeri útjuk jóval rövidebb, a török és görög partok közti távra korlátozódik. A görög partokat elérve Bulgárián vagy Macedónián át Szerbián keresztül érik el Magyarországot, ahonnan továbbhaladnak. Az angol nyelvű szakirodalom a földközi tengeri utat a "Central Mediterranian Route" névvel illeti, míg a balkáni utat "Balkan Route" vagy a kevésbé degradáló felhangú "Eastern Mediterranean Route" néven említi. 

Kik jönnek a földközi-tengeri úton át?

Nem nehéz kitalálni, hogy Líbia vagy Egyiptom partjainál azok próbálják elérni Európát, akik Afrikából jönnek: többségben vannak köztük a nigériai, gambiai, eritreai, szenegáli származásúak. Az alábbi kördiagram az IOM egyik friss elemzéséből származik, és egy 1346 fő megkérdezésével készült reprezentatív minta alapján ábrázolja az olasz partokat ezen az úton elérők megoszlását:

Kik jönnek a balkáni útvonalon?

A balkáni útvonalon többségében afgán, szír, pakisztáni, iráni és iraki emberek érkeznek. A már korábban idézett IOM-elemzésben készült diagram erről is. Ez egy 1729 fős reprezentatív minta alapján készült.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (European Asylum Support Office, EASO) 2016 júliusi elemzése szintén bemutatja a legnagyobb, migránsokat kibocsátó államokat. Az alábbi térkép azt ábrázolja, hogy mely országból származó személyek nyújtottak be menedékkérelmet az Európai Unió (valamint Norvégia és Svájc) valamelyik tagállamában:

2016 júliusában a legtöbb kérelmet szírek nyújtották be Európában, őket követték az afgánok és az irakiak. Mögöttük a pakisztániak és a nigériaiak következnek a sorban. Ugyancsak jelentős az Eritreából, Iránból, Oroszországból, Albániából és Szomáliából érkezők száma.

A szír menedékkérők nagy száma érthető: az országban háború dúl, a szomszédos országok jóformán telítve vannak menekültekkel, ahol esélyük sincs arra, hogy viszonylag elfogadható életfeltételek mellett élhessenek. Törökországban éveket kell várni a menedékkérelem elbírálására, és míg a döntés megszületik, féllegális státuszban lehetetlen számukra a munkavállalás. Ezért inkább továbbmennek, mert helyzetükre tekintettel - ha menekültstátuszt nem is kapnának, - Európa legtöbb országában befogadott státuszra jogosultak.

Mi a helyzet az afgánokkal?

Afganisztán 20. századi történetét nem kimondottan a béke jellemzi. Már a 2001-es háború előtt is konfliktusok jellemezték az országot. 2001. szeptember 11. után, amikor az al-Kaida terrorcselekményt követett el, az Egyesült Államok háborúba fogott az Afganisztán élén álló tálibok ellen, és az amerikai katonai beavatkozás eredményeképp a tálibokat elűzték a hatalomból. 2001 év végére a pastu származású Hamid Karzai vezette ideiglenes kormány került hatalomra, és 2004-ben megnyerte az elnökválasztást is. Ugyanakkor a tálibok ez idő alatt újraszerveződtek, és a tálibok mellett más felkelő csapatok is alakultak, amelyek célja az ország destabilizálása volt. Öngyilkos merénylőket, közutak mellett robbanó bombákat és más fegyvereket vettek be akcióik során. Az ország helyzete egyre instabilabbá vált, a közbiztonság állapota rendkívüli módon romlott. 2010 óta a tálibok fokozatosan teret nyertek, és felkelő mozgalmuk az ország legtöbb területére beszivárgott. A legutóbbi, 2014-es elnökválasztás óta a jelenleg regnáló hatalom igyekezett növelni a biztonságot az országban, és békét teremteni, azonban törekvésüket kevés siker koronázta. A legfőbb ellenzéki erő, a tálibok békét akarnak, amelyet viszont csak úgy tartanak elképzelhetőnek, ha a külföldi haderők kivonulnak az országból. Iszlám kormányt akarnak, Saria-alapú törvényhozást és végrehajtást. 2015-ben Obama bejelentette, hogy az USA egy kb. 10 ezer fős sereggel Afganisztán területén marad még 2016-ban is.

Afganisztánban több kormányellenes fegyveres erő /csoport van jelen: a tálibok, a hakkáni-hálózat, hezb-i iszlámi Afganisztán (HIA), az üzbegisztáni iszlám mozgalom, al-Kaida vagy ahhoz közel állók csoportjai, valamint az Iszlám Állam. Ezek céljaiban/gyökereiben vannak átfedések, a különbség inkább abban rejlik, hogy mely csoport Afganisztán melyik területére koncentrálja a támadásokat. 

Afganisztán tehát nem biztonságos ország. Gyakoriak a munkahelyet, az utazást vagy a civilek biztonságát fenyegető támadások, a fegyveres összecsapások és a fegyveres támadások, a robbantásos merényletek és a nagyszámú áldozatot követelő merényletek. 

Az afganisztáni háborús állapotok miatt nagy számban hagyták el az országot, de azoknak a száma is jelentős, akik az ország területén kényszerültek otthonuk elhagyására, és más régióban kényszerültek letelepedni (internally displaced persons).

Irak

Irak humanitárius válságtól szenved. 2015 nyara óta az ország középső és déli régióiban tiltakozási hullám söpört végig. A tiltakozást a vég nélküli korrupció, és az inkompetens vezetés váltotta ki. A miniszterelnök, Haidar al-Abadi, reformokkal állt elő, de a reformkísérlet további ellentéteket és konfliktusokat eredményezett csak. A társadalmi elégedetlenséget szítják a bevezetett megszorító intézkedések is. Az ország gazdasága a csőd szélén áll, és Irak gazdasági helyzetét erősen rontja az olaj árának jelentős csökkenése, míg erőforrásait kimeríti az Iszlám Állam ellen folytatott meglehetősen költséges háború is. Az Iraki Kurdisztáni Régióban is állandóak a politikai feszültségek, amelyek a hatalmon lévő pártok csatározásai miatt megoldatlanul maradnak. 

A közbiztonság szintén kritikus állapotban van. Az Iszlám Állam ellen harcoló különböző milíciák támadásai általában Irak középső területén összpontosulnak, így Anbar, Dijala, Szala al-Dín és Kirkuk környékére. 2016 júniusában az összecsapások Falluja városa felé tolódtak, és a katonai erőknek sikerült átvenni az irányítást a város felett, biztonsági folyosót tudtak nyitni a városban rekedt civilek ezrei számára, akik így el tudtak onnan menekülni menekülttáborokba. Fallujában még mindig embertelen állapotok uralkodnak, a városban rekedt emberek élete veszélyben forog, gyógyszer- és élelemhiányban szenvednek.

Bagdadban gyakoriak a civileket célzó támadások, a gyilkosságok, emberrablások és a kínzások. Bár az iraki hadseregnek sikerült néhány területet visszavenni az Iszlám Állam irányítása alól, az ország második legnagyobb városa, Moszul, még mindig az IÁ alatt áll.

Irak számára  a legnagyobb kihívást a humanitárius válság jelenti: civilek tízezrei haltak meg az elmúlt évben. Idén már júniusban hétezer körül volt a civil áldozatok száma. Az Iszlám Állam által megszerzett területeken a vallási és más kisebbségek a támadások állandó célpontjai, de a nők és gyermekek csoportja is különösen sebezhető. A nők és a lányok különösen ki vannak téve a fizikai, érzelmi és szexuális erőszak veszélyének. Gyakran a nőket használják a politikai tervek megvalósításához, az ellenfél megalázására, bosszúra, vagy a közösségek elpusztítására. Mióta Moszul az IÁ irányítása alatt áll (2014), legalább hárommillió gyermeket érintett közvetlenül a háborús konfliktus. Sok gyereket próbál az IÁ bevonni a konfliktusokba, gyakran kényszerítik őket arra, hogy csatlakozzanak a soraikhoz.

Szír menekült gyerekek rúgják a bőrt Irak egyik, a kurd régióban található menekülttáborában (forrás: cbc.ca)

Pakisztán

Pakisztán területén is több, civil életeket követelő terrortámadás történt az elmúlt években. A belpolitikai villongások és csatározások olyan mértékben nehezítik meg az ország életét, hogy a stabilizálódásra kevés esély marad. A konfliktusok mellett természeti katasztrófák is tizedelik a lakosságot: gyakoriak a nagyszámú áldozatot követelő földrengések és áradások. Pakisztánban nagyjából 14 millió főre tehető azok száma, akiknek humanitárius segítségre lenne szüksége.

A konfekcióipar sok embernek ad munkát, de az életkörülmények továbbra is siralmasak Pakisztánban. (fotó forrása)

Mi vár rájuk?

Az otthonukat és hazájukat elhagyni kénytelenek jelentős része igyekszik a közelben menedéket keresni. A konfliktusok sújtotta országok szomszédai viselik a menekültválság legnagyobb terheit. Törökország, Jordánia, Irán, Libanon, stb menekültek millióit szállásolja el. 

A legtöbb menekültet befogadó országok. Nem mindenki jön Európába. (forrás: UNHCR)

A pozitív történetek, az ismerősök vagy ismerősök ismerőseinek tapasztalatai, távoli vagy közeli rokonok európai sikersztorijai viszont olyan húzóerőt képviselnek, hogy sokan a bizonytalan kimenetel ellenére is nekivágnak a viszontagságos útnak Európa felé. Nem mindenki éli túl, több ezren vesznek a tengerbe vagy halnak meg a szárazföldi úton. Mégis, akinek már minden mindegy, vagy aki erre az egy esélyre tett fel minden lapot, elindul a maga motivációival, vágyaival és elvárásaival, hogy aztán találkozzon a valósággal.

A valóság pedig valahogy így fest: 

Benyújtott menedékkérelmek állampolgárság szerint és döntés első fokon az EU tagállamokban (+Norvégia és Svájc) 2016 júliusában (forrás: EASO)

A fenti ábrán az látszik, hogy 2016 júliusában az első fokon született döntések 60 százaléka pozitív volt, azaz a durván 90 ezer kérelem 60 százalékában olyan döntés született, amellyel a kérelmező menekült/oltalmazott vagy befogadott státuszt kapott. A szírek esetében 97 százalékos az elismerési arány, és 57% menekültstátuszt, a maradék 43 százalék pedig más, kiegészítő védelmet kapott. Az iraki menedékkérőknél a elismerési arány 60 százalékos, a pozitív elbírások 75 százalékánál ez menekültstátuszt jelentett. Az afgánok esetében az elismerési arány 40 százalékos, fele-fele arányban oszlanak el a menekültstátuszt vagy oltalmazotti védelemben részesülők.

Ez azt jelenti, hogy a szír, afgán és iraki származásúaknak nagy esélyük van arra, hogy nemzetközi védelmet kapjanak Európában, így az ő útjuk talán nem hiábavaló. Azonban az elhúzódó procedúrák, a végtelennek tűnő várakozás, az idegen hely, az idegen környezet, a család hiánya, az eltérő kultúra és az ettől kapott kultúrsokk miatt sokan meg sem várják kérelmük elbírálását, inkább hazatérnek a származási országukba, mit sem törődve a veszéllyel. Akik viszont megvárják, azok megkaphatják a státuszt. 

TÉNY azonban, hogy bár kétségtelen, hogy százezrek érkeztek már, és még százezrek fognak érkezni Európába, a legtöbb menekültet még mindig a konfliktuszónák melletti területek vagy a szomszédos országok fogadják be. Hogy itt milyen körülmények között élnek, az ennek a bejegyzésnek már nem része, de talán egy másikban majd erről is lesz szó.

A cikkhez fő forrásanyagként használtam:

http://www.ohchr.org/EN/Countries/AsiaRegion/Pages/AFIndex.aspx

https://www.hrw.org/world-report/2016/country-chapters/afghanistan

https://coi.easo.europa.eu/administration/easo/PLib/EASO-COI-Afghanistan_Security_Situation-BZ0416001ENN_FV1.pdf

https://coi.easo.europa.eu/administration/easo/PLib/EASO%20COI%20Report%20Pakistan-Country-Overview%20Aug%202015.pdf

http://migration.iom.int/docs/Analysis%20-%20Flow%20Monitoring%20and%20Human%20Trafficking%20Surveys%20in%20the%20Mediterranean%20and%20Beyond%20-%2011%20August%202016.pdf

https://www.easo.europa.eu/latest-asylum-trends