Eseménydús hét áll a bevándorláspolitika és a menekültügy mögött. Múlt hét pénteken, február 3-án az EU állam- és kormányfői informális ülést tartottak Máltán (amelyről írtunk is). Itt kiderült, hogy Orbán Viktor úgy érzi, az ott megbeszéltek mind őt igazolják, és a védelemre kell berendezkedni.

Tranzitzóna (index.hu, Huszti István)

Ugyanezen a napon tartott sajtóértekezletet a Cordelia Alapítvány, a Helsinki Bizottság és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület, amely keretében bemutatták közös kiadványukat A menekültvédelem jövője Magyarországon címmel.

Jelen sorok írója úgy véli, ez a kiadvány mérföldkő lehetne a magyar menekültügyi rendszer reformjához.

Csak címszavakban, a kiadvány bevezető részét átfutva nézzük, milyen volt 2016:

A kiadvány súlyos, de sajnos igaz megállapítással kezd: „2016 végére a magyar menekültügyi rendszer súlyos válságba jutott, melyet részben a 2015-ben Magyarországot is elérő menekültügyi krízis, és még inkább az arra adott kormányzati válaszok okoztak.” (7. oldal) A kiadvány szerint a menekültek számának növekedésére a kormány válasza „a menekültügyi rendszer tudatos leépítése, illetve a téma maximális politikai kiaknázása lett”. Nehéz volna ezzel vitába szállni: láttuk, hogy a kormány számára a téma a legfontosabb politikai eszköz volt 2015 nyara óta, amikor megjelentek az első plakátok. Azóta folyamatosan egyre inkább a középpontba helyezték az úgynevezett „tömeges migráció okozta válsághelyzetet” a kerítésépítés szükségességének ideologizálása mellett, amelyet végigkísért a politikai érvelés, és sajnos a menekültek és migránsok démonizálása is. Láttuk a plakátokat, amik inkább a szavazóknak szóltak, mint a hazánkba érkező külföldieknek, és láttuk a népszavazási kampányt is, amelynek szükségességét azzal próbáltak magyarázni, hogy a bevándorlást összekapcsolták a terrorizmussal és az elkövetett terrorcselekményekkel, kihangsúlyozva, hogy a határokon illegálisan beáramló embertömegben terroristák is elvegyülnek; ügyesen elhallgatva azt a tényt, hogy százezer embert ellenőrzés nélkül buszoztattak a horvát határtól Ausztriáig, és ellenőrzés valamint minden akadály nélkül engedtek több tízezer embert Európa többi országába a magyar hatóságok. A kormány egyszerűen nem volt hajlandó figyelembe venni, hogy akár akarja a bevándorlókat, akár nem, mind emberi kapacitásban, mind eszközök tekintetében fel kell készülnie arra, hogy emberek jönnek hazánkba (is). Ahelyett, hogy megnövelte volna a forrásokat, határzárral és jogi eszközökkel próbálta elvágni az utat a menedékkérők elől. A kiadvány kiemeli: „A fizikai határzárat kiegészítendő a kormány bűncselekménnyé nyilvánította a határzár átlépését.” (8. oldal)

A kormány világossá tette: nem akar menedékkérőket, így bezárta az ország legnagyobb nyitott befogadó állomását Debrecenben (a kiadvány hozzáteszi, hogy európai uniós támogatásból lett kibővítve a befogadó állomás), így a menekültügyi rendszer kapacitása tovább csökkent. Ugyanakkor a menedékkérők száma nem csökkent, havonta 2-3000 menedékkérelmet nyújtottak be Magyarországon. Válaszul 2016 tavaszán a kormány bezárta a nagyfai befogadó állomást, a Körmendre épített sátortábort pedig, amit eredetileg ideiglenesnek szántak, véglegesítették. A körmendi tábor célja persze kimondatlanul is az volt, hogy az oda elhelyezett kérelmezők minél előbb elhagyják az ország területét – Ausztria felé. Ez az esetek döntő többségében meg is történt. 2016 decemberében a viszonylag jó körülményekkel szolgáló bicskei menekülttábort is bezárták. Júniusban megszüntették az integrációs támogatást, amelyet korábban a nemzetközi védelemben részesített személyek kaptak. Ezzel gyakorlatilag magukra hagyták azokat, akiknek semmilyen kapcsolati tőkéjük nincs az országban, a nyelvet nem ismerik, tehát sem szállást, sem munkát nem tudnak maguknak szerezni. Ezzel is azt üzente a kormány: a védelemben részesítettek is menjenek tovább más uniós országba – minél előbb.

Nemcsak a Helsinki Bizottság, az ECRE (Menekültek és Számkivetettek Európai Tanácsa) is 2016 közepe óta számol be arról, hogy a magyar-szerb határnál egyre többször kényszerítik vissza a migránsokat (gyakorlatilag a magyar területről a szerb oldalra kényszerítik őket), ez a push-back. A kiadvány aláhúzza, hogy a push-backet a kormány legalizálni is próbálja annak ellenére, hogy a határra „kísért” 19 057 ember közt gyermekek, nők, idősek, háborús menekültek is voltak, akiket megfosztottak attól a joguktól, hogy menedékkérelmet nyújthassanak be (9. oldal).

Mivel a menedékkérők száma még mindig "nem csökkent le eléggé", 2016 novemberében újabb intézkedést vezettek be: menedékkérelmet csak a Röszkén vagy Tompán található tranzitzónában lehet benyújtani, ahol gyakorlatilag hivatali munkarend van érvényben (csak hétköznap tudnak menedékkérelmet benyújtani), és a kiadvány szerint november eleje óta Tompán és Röszkén is átlagosan naponta 10 főt engednek be a kerítésen. (Bár a kiadvány 10-10 főt említ, jelenleg csak 5-5 embert engednek be minden hétköznapi napon.)

„A tranzitzónába való bejutás rendkívül lassan és átláthatatlanul történik: állampolgárságtól, nemtől, életkortól és családi állapottól függően heteket, akár hónapokat is várniuk kell a menekülőknek, hogy legalább a kérelmüket beadhassák – sokszor mindezt szabad ég alatt, embertelen körülmények között. Az egyedülálló férfiaknak, érkezzenek akár Szíriából vagy más háború sújtotta országból, legyenek akár kínzásáldozatok, szinte esélyük sincs arra, hogy érdemben megvizsgálják a kérelmüket: Magyarország egyedüli uniós országként, a menedékkérők számára biztonságos harmadik országnak tekinti Szerbiát és az azon át érkezők kérelmét erre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.” (kiemelés - a szerk.) (10. oldal)

A kiadvány egyik legfontosabb állítása pedig a következő:

„A 2016 végére kialakuló rendszer nemcsak embertelen és súlyosan jogsértő, de hozzájárul a biztonsági kockázatok és a szervezett bűnözés növekedéséhez is.” (12. oldal) Ennek igazsága könnyen belátható: ha a legális utat lezárják a menekülők előtt, akkor illegális utat kell választani. Ha nagy nehezen sikerül is benyújtani kérelmet, azt érdemi vizsgálat nélkül elutasítják, és visszaküldik a menekülőt Szerbiába (hogy milyen a helyzet Szerbiában, arról itt lehet olvasni), ismét az embercsempészeknek kedvezve, akik viszont örömest állnak rendelkezésre.

Meg kell állapítani, hogy kormány elutasító környezetet teremtett menekültügyben, ahol a humánus, empatikus, emberközpontú munkavégzés ellehetetlenült.

A kiadványt érdemes végigolvasni. Olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amiket jó lenne beépíteni a magyar menekültügyi rendszerbe, mert az emberi jogok betartását, a fair eljárás és a biztonság garantálását segítik.

A jövő ezzel szemben…

A jövő ezzel szemben teljesen más. Lázár János kancelláriaminiszter a szokásos heti sajtótájékoztatóján felvázolta a magyar menekültügyi stratégia további irányvonalát, amelynek a lényege röviden és tömören: mindenkit őrizetbe venni.

A Guardian is írt erről egy cikket. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt nyilatkozta, hogy a menedékkérőket a menekültügyi eljárás kezdetétől az eljárás végéig őrizetben tartanák. Szerinte ugyanis Donald Trump győzelmével „új szelek fújnak” Európában is, ahogyan az a máltai informális tanácson is bebizonyosodott. Kovács Zoltán persze nem az „őrizet” szót használta, hanem a menedéket, ami alatt a tranzitzónát érti.

A tranzitzónában még több konténert helyeznének el, ott szállásolnák el a menedékkérőket az eljárásuk végéig. Bár a konténerek zárt kapuk mögött vannak, „a kérelmezők az eljárásuk bármely pontjában szabadon hazatérhetnek a származási országukba”. Egy londoni sajtótájékoztatón elmondta: „Egyetlen migráns, de még aki benyújtotta  a kérelmét, az sem mozoghat szabadon az ország területén mindaddig, amíg az első jogi döntés meg nem születik arról, hogy jogosult-e politikai menedékre, menekültstátuszra vagy bármilyen más védelemre, azaz nem mozoghatnak szabadon az országban.” Attól függetlenül, hogy a szabad mozgás jogától meg lesznek fosztva a menedékkérők, Kovács szerint nem minősül őrizeti helynek majd a tranzitzóna, a megfelelő terminust még kitalálják, de abban mindenki biztos lehet, hogy az EU-s követelményrendszernek minden szempontból meg fog felelni ez a „menedékhely”.

Lázár János pedig csütörtökön bejelentette, hogy minden jelenlegi és további menedékkérőt a konténerekből épített, 2-300 fő befogására alkalmas táborba szállítanának, és ott tartanák őket az eljárásuk végéig.

Élet a tranzitzónában (24.hu)

Egy kemény hét

Mindez azon a héten történt, amikor az IOM és UNHCR közös nyilatkozatban foglalt állást a máltai informális találkozón megfogalmazott célkitűzések egy része ellen; amikor lesújtó jelentést adott ki az AIDA (Asylum Information Database) Magyarországról és Szerbiáról, hozzátéve, hogy "a 2016-os év volt az utolsó szeg a magyar menekültügyi és integrációs rendszer koporsójában a menekültek és menedékkérők emberi jogainak súlyos megsértése mellett"; amikor az ECRE kételyeket fogalmazott meg azzal kapcsolatosan, hogy egy hónapon belül az uniós tagállamok ismét visszaküldenék Görögországba azokat a menedékkérőket, akik kérelmének megvizsgálásáért a dublini rendelet értelmében Görögország lenne felelős, az a Görögország, ahol több mint hatvanezer menedékkérő vesztegel rendkívül bizonytalan körülmények között. Mindez azon a héten történt, amikor Angela Merkel is szigorít a bevándorláspolitikán, és amikor Frans Timmermans veszélyes eszmék terjedésétől félti Európát egy konferencián.

Kemény hét van mögöttünk a menekültügy terén, de távol van még a jéghegy csúcsa. Az bizonyos, hogy változtatni kell az eddigi politikán Európában, de Magyarországon is, és a változás emberséges, humánus, arányos és igazságos kell, hogy legyen, minden változtatást az emberi jogok figyelembe vételével és tiszteletével együtt kell végrehajtani. Sajnos nem ebbe az irányba megyünk, pedig ahogy jobb időre fordul, megint elindulnak azok, akik még a reménytelenség közepette is reménykedni mernek.