Négy évvel ezelőtt, a 2014-es választáson még nem volt téma a migráció, és ha az embereket megkérdeztük volna arról, hogy mi a véleményük a bevándorlásról és a Magyarországon élő külföldiekről, valószínűleg igencsak más arányú eredményt kaptunk volna, mint ma. Azt persze már régóta tudjuk, hogy a magyar társadalom alapvetően idegenellenes, de a tapintható indulat, feszültség és félelem csak az elmúlt években jelentkezett igazán a külföldiekkel szemben.

A migráció és a bevándorlás kérdése egészen sokáig Európában inkább egy speciális nyugat-európai kérdés volt, ami nagymértékben összefüggött a gyarmattartó kultúrával és a gyarmattartó múlt felett érzett bűntudattal. Franciaország például, az egyik legnagyobb gyarmatosító, mindig is sokat foglalkozott a "maga bevándorlóival", és évtizedek óta próbálja rendezni viszonyát az afrikai kontinenssel inkább kisebb ("Afrika gondja az, hogy az afrikai ember nem lépett be eléggé a történelembe".), mint nagyobb sikerrel. Spanyolország nem engedi el az Észak-Afrikában fekvő Ceutát és Mellillát, amit többméteres falakkal és többrétegű védelmi vonallal kerít körbe a migránsok elől. Az olasz partoknál és a Földközi-tengeren rengeteg ember veszett oda, és egyértelművé vált, hogy európai szinten egységesen kell tenni valamit, mert az olasz hatóságok nem tudnak megbirkózni azzal a feladattal, ami rájuk hárul. Ez a videó nagyon jól összefoglalja, mekkora feladatot kellett ellátnia Olaszországnak.

Görögország már 2009 óta küszködött a migrációs nyomással, és tehetetlen volt. A határvédelemben egyedül volt, és a bevándorlási tisztviselők képtelenek voltak tartani a határidőket, így a menedékkérelmek megvizsgálása végtelenül hosszúra nyúlt. 2011-ben Görögország kiesett a dublini rendszerből, és csak 2017-től tudott fékezett habzással visszakapcsolódni.

2014-ben uniós szinten egyértelművé vált, hogy nem lehet ölbe tett kézzel ülni, és várni, hogy az Európa déli határain fekvő országok majd megoldják a problémát. Túl sok ember halt meg a veszélyes úton Európa felé, túl sok ember érkezett Európába, akik túl sokat vártak arra, hogy egyáltalán bekerülhessenek a menekültügyi eljárásba, és túl sokan nem elégedtek meg azzal, hogy európai partot érint a lábuk. Jobb gazdasági helyzetben lévő országba akartak eljutni, ahol már ismerősök, rokonok, barátok élnek, akik csodákat zengtek Európáról, és ahol emberségesebb bánásmódban részesülnek.

Magyarország pont ott fekszik, ahol a legrövidebb migrációs útvonal haladt, így akik Magyarországot elérték, már egyszerűbben tudtak Németországba vagy Ausztriába eljutni. 2015-ben tehát soha nem látott számban érkeztek Magyarországra "messziről jött idegenek", akiknek a jelenlétét nemcsak a déli határnál élők, hanem a Keleti pályaudvar környékén elhaladó emberek is érzékelték. A médiában másról sem volt szó, csak az ide érkező migránsokról. A magyar kormány úgy döntött, hogy lezárja az ország déli határát, mert ebben látta a megoldást a migrációs áramlás megszüntetésére. A magyar kormány szándékának híre hamar elterjedt a migránsok között, ez pedig katalizátorként még több embert vonzott az országba, akik még azelőtt szerettek volna gyorsan és egyszerűen eljutni Németországba, hogy a magyar kormány lezárja a határt. 

Eközben azonban Ausztria is érzékelte a keleti határnál fokozódó nyomást, és kísérletet tett a határ lezárására, ami még több indulatot és feszültséget szült a migránsok között, akik már gyalog indultak el Ausztria felé. Talán mindannyian emlékszünk az autópályán gyalogoló migránsok képére, vagy a migránsokkal teli vonatokra, és arra is, ahogy feltehetően valamiféle alkunak köszönhetően 2015. szeptember 14. napján buszokkal vittek több ezer migránst az osztrák határhoz, amely végül megoldotta azt a feszült helyzetet, ami már nyár óta a Keleti pályaudvar környékén kialakult.

A Keleti pályaudvaron kialakított ideiglenes tranzitzóna, a sátrazó migránsok képe, az ott kialakított ideiglenes segélyező állomás és az az összefogás, ami e rengeteg külföldi megsegítésére létrejött, örökké emlékezetünkbe vésődik. 2015 nyara mintha váratlanul ért volna mindenkit, főleg a kormányt, aki eleinte nem akart tudomást venni a problémáról, majd magyar nyelvű plakátokkal kívánt üzenni, és végül a határok lezárásával vágta el a gordiuszi csomót.

Igen messzire jutott a kormányzati szintű migrációs politika 3 év alatt: Ami 2015-ben még egy kék hátterű plakát "Ha Magyarországra jössz"-kezdetű üzenete volt, az 2018-ra már egy sziklaszilárdan elutasító politikává nőtte ki magát, ahol már minden szabályozás azt üzeni, hogy meg se próbálj jönni Magyarországra.

Mi történt ebben a három évben?

2015-ben még léteztek a nemzetközi standardoknak megfelelő befogadó állomások, amelyeket mára bezártak. Tranzitzónákat húztak fel a határon, ahová eleinte 1000, majd már csak 100, aztán már csak 10, és végül csak egy ember léphet be. A menekültügyi eljárást szigorúan lerövidítették, bevezették a "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet", amely új szabályokat alkotva nem enged belépést az ország belsejébe csak annak, aki valamilyen nemzetközi védelemben részesül. A tranzitzónából kimenni csak Szerbia felé lehet, és nemcsak ez korlátozza a szabad mozgást, hanem a tranzitzónán belül alkalmazott, fegyveres őrök által felügyelt, lakattal lezárt fém kapuk is, amely az egymással való kapcsolattartást korlátozza. Különbséget tettek kiskorú és kiskorú közt, a 14 év felettiek ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a nagykorú személyek, míg a 14 év alattiakat gyermekotthonban helyezik el. A jogi segítséghez való hozzáférést megnehezítették, és bár az elismertségi arányok valamelyest nőttek, az elismertséggel semmi nem jár. 2016-ban megvonták az integrációs támogatást, és erősen korlátozták, hogy milyen ellátásra jogosultak a menedékkérők. 2017 óta gyakorlatilag csakis a civil szervezetek tudnak segíteni a védelemre szoruló személyeken, de az ő tevékenységüket is egyre jobban korlátozza az állam. Egyre nehezebbé teszi a szervezetek számára, hogy kapcsolatba tudjanak lépni a rászorulókkal, működésüket olyan mértékű ellenőrzés alá veszi, amely hátráltatja a munkájukat, és csak kérdéses, hogy a "Stop Soros"-törvény a gyakorlatban mennyire fogja engedni, hogy a segítő szervezetek el tudják látni azt a feladatot, amely kulcsfontosságú, hiszen gyakorlatilag az egyetlen esély arra, hogy a külföldi, akinek Magyarország védelmet nyújt, utat találhasson a beilleszkedés felé.

A "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet" gumiszabály, hiszen ha Magyarországra naponta csak egy ember léphet be, akkor egyértelmű, hogy nincs tömeges bevándorlás, tehát nem indokolt ennek fenntartása. Mégis hatályban van.

A kormánypárt választási kampánya 2018-ban már nem szólt másról, csak a migrációról és a migráció elleni harcról, miközben ha megnézzük a számokat, akkor világossá válik, hogy egy nemlétező "problémára" épített, elferdített üzenetek által generált, zsigeri indulatot szító, a gondolkodás szabadságát elítélő,  hamis, téves és leegyszerűsítő üzenet kivetítése történt csak. 

Mi jön még?

A kormánypárt nem győzi hangsúlyozni a migrációs "probléma" fontosságát, ezért bizonyos, hogy enyhülés nem várható a politikai diskurzusban. Ha nemzetközi szinten nézzük a helyzetet, láthatjuk, hogy egyre több országban nő a feszültség a bevándorlás miatt, és egyre több nyugat-európai politikus szólít fel arra, hogy irányváltás történjen az európai migrációs politikában. Bebizonyosodott, hogy a jelenleg hatályos dublini rendszer csődöt mondott, és nem volt sikeres az Unió által meghirdetett relokációs program sem. A Közös Európai Menekültügyi Rendszert meg kell változtatni, és ebben minden tagállam egyetért, de abban komoly viták vannak, hogy hogyan kellene a feladathoz hozzáállni.

Olaszország friss kormánya migránsellenes hangot ütött meg, fellépne az Olaszországot évtizedek óta sújtó migrációval szemben. Ausztria határozottabb fellépést sürget. Eközben Theo Francken belga menekültügyi miniszter a Le Soir belga lapnak nyilatkozva meglepő hangnemet ütött meg a bevándorlással kapcsolatosan. A kötelező kvótáról és a menekültügyi reformtervekről azt mondta: "Megértem azokat az országokat, akik azt mondják, lehetetlen eldönteni, hogy ki hol alszik egy házban, ha nem tudjuk, hogy hányan vannak abban a házban, és ha közben folyamatosan érkeznek is oda. A vita egy kicsit álságos, nem a lényegről beszélünk. Én pedig az ausztrál megközelítés felé hajlok, ahol azt mondjuk: Európa nem lesz a ti házatok. Megállítjuk az illegális migrációt, és olyan legális infrastruktúrát építünk ki a valódi menekültek számára a menekülttáborokban, ahonnan legálisan és szabályosan indulhatnak útnak. Ennél is többet tehetnénk, miközben nem fogadnánk be több hajón érkező migránst. Regionális szinten kellene jobban lehetővé tenni a befogadást, több eszközt kellene adni az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, és hasonló egyezséget kellene kötni Tunéziával, mint a török megállapodás, amely lehetővé tenné, hogy visszaküldjük a líbiai partoktól a migránsokat Tunéziába, mivel a líbiai visszaküldés nehéz. Hónapok óta ezt az álláspontot hirdetem, és ezt fogom tenni a jövőben is. Meg vagyok győződve arról, hogy ha minden ajtót bezárunk, akkor minden tagállam hajlandó lesz arra, hogy nagyobb szolidaritást mutasson."

A nyugat-európai politikában egyre többen hangsúlyozzák tehát, hogy a határvédelemben kell a kulcsot keresni - amely álláspontot a magyar kormány is a kezdetek óta képvisel. Bebizonyosodott, hogy nem kifizetődő mindenkit ellenőrzés nélkül befogadni, mert ez egyrészről biztonsági kockázat, másrészről viszont nem is lehet ennyi embert a társadalomba integrálni. Dánia, Svédország, Norvégia, Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria komoly szigorításokat vezetett be a menekültügyi rendszerébe, vagy olyan változtatásokról döntött, amely egyértelműen a migránsokat sújtja, és nap mint nap olvashatunk híreket arról, hogy milyen további restrikciókat terveznek. Az európai menekültügyi politikában tehát egyre többen kezdik hangsúlyozni a külső határvédelem fontosságát. Azt azonban érdemes látni, hogy a magyar kormány ennél jóval messzebbre megy, nem éri be a külső határvédelemmel, hanem még azoktól is megtagadja a segítséget, akiket egyébként védelemben részesít.

Nagy kérdés, hogy Theo Francken jövendölése igaznak bizonyul-e, és ha bezáródnak a kapuk, akkor Magyarország hajlandó lesz-e nagyobb szolidaritásra, vagy pedig 2018-ban elérte-e a magyar kormány azt a pontot migrációs politika téren, ahol már nincs visszaút és nincs hátraarc. Ennél azonban fontosabb kérdés, hogy mi vár egy olyan társadalomra, amelyben a félelem táplálta gyűlölet Őcsényig visz, hogy csak egyet említsünk a számtalan közül. Nem azért kell felelősségteljes menekültügyi rendszert kiépíteni, és nem azért kell vállalható migrációs politikát bevezetni, mert kötnek minket a nemzetközi szerződések. Részben ezért is, természetesen, de leginkább azért, hogy felelősségteljes, gondolkodó társadalomban élhessünk, amelyben nincs helye a félelemnek.

Egyéb felhasznált források:

http://pirez.blog.hu/

https://444.hu/2015/08/04/a-pirezek-huzzanak-vissza-oda-ahonnan-jottek-mondja-a-magyarok-fele

http://old.tarki.hu/hu/news/2007/kitekint/20070308.html

https://www.theguardian.com/cities/2017/may/10/melilla-refugees-spain-africa-gateway-europe

https://www.theguardian.com/world/2014/may/28/melilla-spain-morocco-400-migrants-break-fence

https://www.bbc.com/news/world-africa-26329018

https://www.hirado.hu/2015/09/04/este-8-kor-rendkivuli-ulest-tart-az-operativ-torzs-a-bevandorlasi-helyzetrol-a-parlamentben/

https://444.hu/2015/09/14/egyenesen-az-osztrak-hatarhoz-buszoztatja-magyarorszag-a-menekulteket

Altusz Kristóf nyilatkozata a Times of Malta című lapnak 2018. január 10-én mindenkit meglepett. Felháborodás, értetlenség és azóta is tartó politikai nyilatkozatháború vette kezdetét. Számtalan cikk és publicisztika jelent meg, minden politikus véleményt formált és magyarázatot várt arra, hogy miért fogadott be Magyarország nagyjából 1300 menekültet. Mi most szakmai szempontból megmagyarázzuk, mi történt.

Massimo Sestini világhírű fotója az olasz haditengerészet mentőakciójáról 2014. június 7-én. (forrás)

Annyi cikket és véleményt olvashattunk már ebben a témában, hogy már lassan úgy érezzük, nem lehet újat mondani. A mi célunk nem is ez, hanem az, hogy rendet tegyünk a fogalmak között, tisztázzuk a tényeket, és rögzítsük, hogy mi igaz és mi nem igaz.

Bakondi György elmondta a számokat

2018. január 6-án a Magyar Idők idézte Bakondi Györgyöt, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadóját, aki elmondta, hogy "tavaly Magyarországon 1291-en részesültek védelemben: 106-an menekült-, 1110-en oltalmazott-, 75-en pedig befogadott státust kaptak; 2050 ügyben az érintett távozása miatt megszüntették az eljárást, 2880 esetben pedig elutasító döntés született." Négy nappal később Altusz Kristóf ugyanezekre a számokra a hivatkozott a máltai lapnak adott interjújában.

Vannak szabályok és kötelezettségek

Ebben a blogban már foglalkoztunk a nemzetközi védelem típusaival, de a számok értelmezéséhez most ismét felidézzük ezeket.

A nemzetközi védelemre való jogosultság megvizsgálását, az eljárás körülményeit és minimumkövetelményeit valamint a nemzetközi védelem fogalmait, tartalmát és a befogadási körülményeket nemzetközi szerződések, az ezekből fakadó kötelezettségek és európai uniós direktívák szabályozzák. 

Az Európai Unióban a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU parlamenti és tanácsi irányelv szabályozza azt, hogy hogyan kell lefolytatni a menekültügyi eljárást. A  nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 2013/33/EU parlamenti és tanácsi irányelv tartalmazza azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket a befogadó, azaz az elismerő tagállam köteles nyújtani a védelemre szoruló személyeknek. 

Jelenleg az Európai Unióban a menekültügyi eljárást tehát nem rendelet szabályozza, ezért az eljárások tagállamonként eltérőek lehetnek. Lényegi különbségek az eljárásban és a nemzetközi védelem tartalmában azonban nincsenek, hiszen az előbb említett nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségek nem adnak nagy mozgásteret a tagállamoknak ebben. Ezen kívül pedig számos európai uniós rendelet hivatkozik ezekre az irányelvekre is, amely szintén hozzájárul ahhoz, hogy a tagállamok eljárásai között ne legyen nagy differencia. 

Menedékkérők tiltakoznak Athénban az elhúzódó eljárások miatt 2017 szeptemberében (forrás)

Ez azt jelenti, hogy minden tagállam ugyanúgy köteles megvizsgálni egy nemzetközi védelem iránti kérelmet, és az eljárás lefolytatása során ugyanazokat a jogokat kell biztosítani a kérelmező számára. Például gondoskodni kell a személy ellátásáról, az ingyenes jogsegélyről, a jogorvoslat lehetőségéről, stb. Viszont különbség lehet abban, hogy a kérelmezőt az eljárás ideje alatt hol helyezik el. Vagyis egy tagállam dönthet arról, hogy csak a minimumkövetelményeket garantálja, vagy annál többet. 

A nemzetközi védelem nem automatikusan jár mindenkinek, aki védelmet kér

A hatóság minden személy esetében a személy egyéni körülményeit, szavahihetőségét, bizonyítékokat számba véve dönt arról, hogy jogosult-e nemzetközi védelemre, és ha igen, akkor annak mely fokára. A menekültstátuszra való jogosultság vizsgálatának részleteit az ENSZ által kiadott kézikönyv részletesen leírja. A 2011/95/EU parlamenti és tanácsi irányelv a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szabályozza a nemzetközi védelem típusait és tartalmát. Ez az irányelv a genfi egyezmény fogalmaira, annak keretrendszerére épül,  és mivel Magyarország is tagja az ENSZ-nek, így számra is kötelező annak betartása. 

Ez alapján tehát látható, hogy minden egyes tagállam köteles megvizsgálni a benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet, és köteles megadni a védelmet, amennyiben az a személy arra rászorul. Ez alapján megvizsgáljuk a fenti nyilatkozatokat.

A nyilatkozat vizsgálata a fogalmak tükrében

"tavaly Magyarországon 1291-en részesültek védelemben": Ez azt jelenti, hogy tavaly 1291 olyan személy volt, aki valamilyen nemzetközi védelemben részesült. A nemzetközi védelem típusait az 1951-es genfi egyezmény és az 1967-es kiegészítő protokoll szabályozza. Ez lehet menekült, oltalmazott vagy befogadott.

"106-an menekült-" státuszt kaptak: Az 1951-es Genfi Egyezmény rögzíti, hogy kik jogosultak menekült státuszra: az a személy, aki "faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni." (link)
A Genfi Egyezmény mellett fontos regionális menekültvédelmi joganyag az Afrikai Egységszervezet 1969. évi Menekültügyi Egyezménye (link) és az 1984. évi Cartagena-i Nyilatkozat Latin-Amerikában (link). 
A menekült státusz visszavonásig, vagy az állampolgárság megszerzéséig illeti meg a személyt. (Hogy mikor lehet visszavonni a menekültstátuszt, azt 2013/32/EU parlamenti és tanácsi irányelv leírja. De annyi spoilert megengedünk magunknak, hogy bűncselekmény elkövetése után visszavonják.)

Vagyis a menekültstátusz a legmagasabb fokú nemzetközi védelem, amelyet egy személy kaphat.

"1110-en oltalmazott-" státuszt kaptak: Oltalmazott státuszt (vagy a nemzetközi szaknyelvben: kiegészítő védelmet) kaphat az a személy, aki menekült státuszra a körülmények ismeretében nem jogosult, ugyanakkor félő, hogy amennyiben visszatér a származási országába, súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni.
Magyarországon az oltalmazott státuszt háromévente hivatalból felülvizsgálja a bevándorlási hivatal. 

Tehát az oltalmazotti státusz a második legerősebb nemzetközi védelem, de az csak ideiglenes, mert amennyiben a felülvizsgálat során megállapítást nyer, hogy az adott személy már nem jogosult a nemzetközi védelemre (mert pl. megszűnt a súlyos sérelem veszélye, vagy nem tudott nyilatkozni a veszély fennállásáról), úgy azt visszavonják. 

"75-en pedig befogadott státust kaptak": Amennyiben a kérelmező sem menekült, sem oltalmazott státuszra nem jogosult, ugyanakkor nem küldhető vissza a származási országába, mert ott kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, halálbüntetés fenyegeti, befogadott státuszt kaphat, amely egy évre szól, és meghosszabbítható. Úti okmányt a befogadott külföldi nem kap, ellentétben a menekülttel vagy az oltalmazottal. Ez az a fajta védelem, amely a genfi egyezmény egyik minimumkövetelménye: a non-refoulement elv érvényesítése. Azaz a külföldi csak arra jogosult, hogy a tagállam területén maradjon ideiglenesen, ezt a faja védelmet kapja. 

"2050 ügyben az érintett távozása miatt megszüntették az eljárást, 2880 esetben pedig elutasító döntés született.": 2050 esetben a nemzetközi védelmet kérők elhagyták Magyarország területét még az előtt, hogy az ügyükben érdemi döntés született volna. Mivel első kérelmet csak a tranzitzónában lehet benyújtani, ezért feltételezhető, hogy ezek a személyek a tranzitzónából távoztak Szerbia felé. 2880 esetben elutasító döntés született. Vagyis 2880 ember megvárta az eljárás végét, amelynek eredményeképp a hatóság azt állapította meg, hogy ezek a személyek nem jogosultak nemzetközi védelemre. Az elutasítással együtt ezeknek a személyeknek a tartózkodásuk sem engedélyezett Magyarország területén, tehát feltehetően ők is elhagyták Magyarországot. 

Következésképp 1291 személy tartózkodhatott jogszerűen Magyarországon, viszont Pintér Sándor belügyminiszter a január 17-i sajtótájékoztatón (a Stop Soros törvénycsomag bejelentésekor) elmondta, hogy az elismert státuszú személyek nagy része már nem is tartózkodik Magyarországon. Itt meg kell jegyezni, hogy a menekült és oltalmazott státuszú személyek ugyanolyan személyi igazolvánnyal rendelkeznek, mint egy magyar állampolgár, és ezzel együtt a tartózkodásuk más uniós tagállamban ugyanannyi ideig jogszerű is. 

Ez tehát a "kapunál illedelmesen bekopogó" 1291 védelemben részesülő személy.

"Kvótamigránsok"?

Magyarország ezen felül 1294 személy nemzetközi védelmének megvizsgálásáért lett volna felelős az úgynevezett relokáció keretében.

Ebben a blogban már foglalkoztunk a relokációval mind a kvótanépszavazás, mind a relokációs program évértékelése kapcsán. A relokációs program lényege, hogy Olaszország és Görögország földrajzi elhelyezkedése miatt aránytalanul nagy terhelésnek van kitéve, az ide érkező menedékkérők száma az ország kapacitásához képest túl nagy, ezért az Európai Unió tagállamai közösen megegyeztek abban, hogy a két ország terheinek csökkentése céljából átvesznek ettől a két tagállamtól 160 000 menedékkérőt, akiknek a kérelmét más, kevésbé leterhelt tagállamok fogják megvizsgálni, és adott esetben biztosítják számukra a védelmet. A programot először Magyarországra is ki akarták terjeszteni, azaz Magyarországról is több ezer menedékkérőt vettek volna át a tagállamok, de Magyarország azzal érvelt a program ellen, hogy a menedékkérők nem maradnak Magyarországon, hanem valójában a kérelem benyújtása után továbbállnak. Ezért Magyarország nem igényli ezt az átvételt. Kezdetektől fogva amellett kardoskodott, hogy a külső határokat kell védeni, és ha a határok védelme megvalósul, és a migrációs hullámot meg lehet fékezni, akkor minden tagállamon csökken a migrációs nyomás. Ezzel összhangban húzta fel a határon a kerítést. Ma már látható, hogy a kerítéssel valóban sikerült csökkenteni a Magyarországra érkezők számát, és az is nyilvánvaló, hogy jobban ellenőrizhetővé vált, hogy ki lép be az ország területére a déli határnál. 

A relokációs program értékelésénél leírtuk, hogy a program nem volt sikeres, mert nem sikerült teljesíteni a célszámokat. Részben azért sem sikerült, mert az EU-Törökország egyezség miatt a görög-török határon drasztikusan csökkent az illegálisan belépők száma. Tehát valójában Görögország emiatt kevésbé volt rászorulva a relokációra. Olaszországban pedig azért nem volt sikeres a relokáció, mert túl kevés azoknak az aránya, akik valóban rászorulnak a védelemre, tehát túl kevesen vannak, akik bekerülhetnek a programba. A többségük valójában "gazdasági migráns".

Ezzel el is a érkeztünk a lényeghez. Magyarországnak a program keretében 1294 olyan menedékkérő kérelmét kellett volna megvizsgálnia, akik Olaszországba vagy Görögországba érkeztek meg elsőként. Mivel a programnak erős szűrője volt, eleve csak kevesebben kerültek be, vagyis csak olyan állampolgári csoportba tartozók vehettek részt, akiknek az elismertségi aránya az unió egészében az előző negyedévi Eurostat adatok alapján 75 százalék felett volt. Pl. eritreai, bahamai, bahreini, bhutáni, katari, szír, egyesült arab emírségbeli és jemeni állampolgár, valamint hontalan személy, aki ezen országok valamelyikében tartózkodott. Összességében tehát elég kevesen vehettek benne részt.

Aktivisták demonstrálnak az Akropoliszon a migrációs válság megoldásáért (forrás)

Ha csak azt nézzük, hogy a 160 000 helyett nagyjából 30 000 személy relokációjára került csak sor, akkor látható, hogy Magyarországnak bizonyos, hogy nem is kellett volna átvennie 1294 személyt. Bulgária, akinek 1302 főt kellett átvennie, csak 50 személyt vett át, azt is csak Görögországból. Vagy ott van Ausztria, aki sokáig vonakodott átvenni bárkit is. 1953 személy átvétele volt előírva, de csak 15 személyt vett át Olaszországból. Vagyis hiába volt előírva Magyarországnak, hogy 1294 személyt vegyen át, valószínűleg fele ennyit sem kellett volna teljesíteni, mert nem volt elég relokációra jogosult személy. 

És a lényeg: mi a különbség a kvótás 1300 meg a nem kvótás 1300 személy között?

A lényegi különbség az, hogy a nem kvótás 1300 (vagyis az 1291 védelemben részesített személy) a magyar határon nyújtott be menedékkérelmet. Itt a magyar hatóság ugyanúgy megvizsgálta, hogy nem jelentenek-e fenyegetést nemzetbiztonsági szempontból, és ha nem, akkor megvizsgálták a kérelmet. A másik fő különbség, hogy ezek az emberek meg is kapták a védelmet.

A kvótás 1300 nem a magyar határnál nyújt be kérelmet, de az uniós elismertségi ráták figyelembe vétele mellett Magyarországon is nagy eséllyel el lettek volna ismerve menekültként vagy oltalmazottként vagy akár befogadotti státuszt kaptak volna. Ugyanakkor lehet, hogy a kvótás 1300 csak kvótás 10 lett volna, és abból mondjuk csak 6-an kaptak volna védelmet. Vagyis átvett személyek közül sem biztos, hogy mindenki védelmet kapott volna.

De az biztos, hogy azok a személyek, akiket relokáció keretében kellett volna átvenni, ugyanolyan menedékkérők, mint azok, akik a magyar határnál nyújtottak be kérelmet. És az is biztos, hogy a kvótás 1300 is egy előzetes szűrőn ment volna keresztül, hiszen ez a relokáció egyik feltétele: első körben megállapították volna róluk, hogy nem jelentenek-e fenyegetést a tagállamokra, nemzetbiztonsági szempontból sem jelentenek-e veszélyt, és csak utána nézték volna meg, hogy jogosultak-e védelemre. Ezután kerültek volna be a programba, ahol Magyarország megvizsgálta volna a kérelmüket.

Következésképp azok, akiket relokáció keretében át kellett volna venni, azok nem gazdasági migránsok, hanem védelemre szoruló személyek. A gazdasági migránsok be sem kerülhetnek a relokációba.

Az már más kérdés, hogy egy tagállam támogatja-e a kvóta alapú elosztást. Erről lehet és kell is vitatkozni, és a relokációs program tanulságai, sikerei és kudarcai majd jó alapot szolgáltatnak egy értelmes, eredményes párbeszédhez. 

Megkerülhetetlen kötelezettsége Magyarországnak az, hogy megvizsgálja az itt benyújtott kérelmet, szóval nem is tehetett volna mást. Arról már saját maga dönt, hogy milyen jogosultságokat ad az elismert személyeknek, vagy arról is saját hatáskörben dönthet, hogy hogyan segíti az integrációjukat. 

Két év telt el a sürgősségi relokációs mechanizmus bevezetése óta. Most, hogy a folyamat a végéhez ér, áttekintjük a folyamatot. Magyarország végig a kvóta ellen érvelt, és a relokáció elleni küzdelemben egyedül maradt. Még Lengyelország is úgy tett mint aki részt vesz a folyamatban.

A relokációról

2015 őszén indult el az Európai Unió sürgősségi elosztási mechanizmusa, amely a migrációs áramlás által leginkább terhelt tagállamokat volt hivatott segíteni. Az úgynevezett relokáció Görögországot, Olaszországot, és eredetileg Magyarországot célozta, ezekből az országokból meghatározott számú menedékkérőt más tagállamokba helyeztek volna át. Magyarország kinyilvánította, hogy nem kíván részt venni ebben a mechanizmusban, vagyis nem tart igényt arra, hogy a területéről 50 000 menedékkérőt más tagállamokba helyezzen át, de abban sem volt hajlandó részt venni, hogy Görögországból és / vagy Olaszországból vegyen át összesen 1294 menedékkérőt.
Korábbi posztunkban már foglalkoztunk a relokációs mechanizmussal az úgynevezett kvótanépszavazás mentén haladva. Ahogyan azt már írtuk, a sürgősségi újraelosztási terv (Emergency Relocation Plan) célja az volt, hogy segítse azokat a tagállamokat, amelyekre aránytalanul nagy migrációs teher nehezedik. 2015 őszén az Európai Bizottság azt a célt tűzte ki a tagállamok elé, hogy 160 000 menedékkérőt helyezzenek át Görögországból és Olaszországból a többi tagállamba. Az Európai Bizottság 2016. december 8-i ajánlása Görögország dublini rendszerbe történő visszavezetésére célként tűzte ki, hogy Görögországból havonta 2 000 főt helyezzenek át más tagállamokba.

160 000 helyett 98 000

A Bizottság legfrissebb jelentése szerint bár a 160 000 főt nem sikerült elérni, nagyjából 98 000 menedékkérő áthelyezéséről döntés született, ami azt jelenti, hogy a tagállamok hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy 63 302 személyt Görögországból, 34 953 személyt Olaszországból helyezzenek át. A számok azért maradhatnak el az eredetileg kitűzöttől, mert időközben az EU és Törökország között köttetett megegyezés miatt a Görögországba érkező menedékkérők száma drasztikusan, 96 százalékkal visszaesett. Ami Olaszországot illeti, oda továbbra is nagy arányban érkeznek menedékkérők, de csak kis százalékuk jogosult arra, hogy részt vegyen a relokációban. Hiába egyeztek meg 98 000 személy áthelyezéséről, ennek csak töredéke valósult meg.

A relokációban csak olyan állampolgári csoportba tartozók vehetnek részt, akiknek az elismertségi aránya az unió egészében az előző negyedévi Eurostat adatok alapján 75 százalék felett van. Eszerint részt vehet benne: eritreai, bahamai, bahreini, bhutáni, katari, szír, egyesült arab emírségbeli és jemeni állampolgár, valamint hontalan személy, aki ezen országok valamelyikében tartózkodott. Meg kell jegyezni, hogy a relokáció korábban kiterjedt irakiakra és afgánokra is, azonban az elismertségi ráta változásával idén már nem terjedt ki rájuk ez a mechanizmus. A relokációban részt vevő személyek sem választhatják ki, hogy melyik tagállamba kerüljenek. Ugyanakkor a kiválasztás során figyelembe veszik a menedékkérő személyes körülményeit, például a családi kapcsolatokat, kulturális és szociális szálakat, vagy a nyelvtudást.

A relokáció feltétele, hogy az adott személy először nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtson be Görögországban vagy Olaszországban. Fontos, hogy az állampolgársági kritériumon kívül az adott személynek 2015. március 24. és 2017. szeptember 26. közt kellett érkeznie e két ország valamelyikébe. Aki ezen a perióduson kívül esik, nem vehet részt a relokációban. A relokáció 2017. szeptember 26. napjáig tartott, tehát hivatalosan véget ért. Azonban azok a személyek, akik ezen a napon érkeztek, és ezt bizonyítani tudják, még mindig regisztrálhatnak a relokációba.

A Bizottság ropogós jelentése a relokációról

2017 november közepéig a Bizottság adatai szerint 31 503 személy relokációjára került sor, közülük 21 238 személyt Görögországból, 10 265 személyt pedig Olaszországból helyeztek át. A Bizottság jelentése szerint 758 személy vár még áthelyezésre Görögországban, Olaszországban pedig 3 110 fő. Az újonnan érkezettek regisztrációja és a kérelmek rögzítése nagyon lassan halad, mert túl sok az érkező, és kevés a tagállami kapacitás.

A relokáció állása 2015 és 2017 októbere közt (forrás: Európai Bizottság)

Ahogyan ezen az ábrán is látható, 2015 végén és 2016 elején elég kevés számú menedékkérő áthelyezésére került sor. 2016 év végén - 2017 év elején lendületet vett, de a számok még mindig elmaradnak a céloktól. Az áthelyezés folyamata lassan halad, a tagállamok egy része jóformán lehetetlen feltételeket szabott, míg más esetben a transzferek üteme lassú. Nem könnyíti a folyamatot, hogy jelentős az eltűnt személyek száma, és sokan vannak, akik miután megtudják, hogy melyik tagállamba kerülnének, inkább visszavonják a kérelmüket. Ugyanígy magas a még függőben lévő ügyek aránya is (ahol még a tagállam, amelyik döntene az áthelyezésről, nem hozott döntést). A bürokrácia, de a tagállamok közti egyet nem értés is nehezítő körülmény.

Annak ellenére, hogy eredetileg 160 000 volt a cél, aztán már csak 98 000, de még így is csak 30 000 személy áthelyezése valósult meg, a tagállamok és az uniós tisztviselők is meglehetős optimizmussal nyilatkoztak az áthelyezési mechanizmusról.

Tagállami részvétel a relokációban

Tagállami részvétel a relokációban - 2017. november 14. (forrás: Európai Bizottság)

A Bizottság jelentése megemlíti, hogy Magyarország, Csehország és Lengyelország nem vett részt a relokációban, ezért kötelezettségszegési eljárást kezdeményeztek ellenük. A táblázatból azonban látszik, hogy csak Magyarország és Lengyelország volt az a két tagállam, amelyik nem vett át egyetlen menedékkérőt sem, mert még Csehország is átvett 12 személyt. Ausztria, amely tagállam sokáig csak "ígérgette", hogy majd átvesz személyeket, végül szintén átvett 15 személyt Olaszországtól - mondhatni az utolsó utáni pillanatban. Ha viszont megnézzük a görög számokat, akkor meglepő adatra bukkanhatunk.

A görög számokról

A görög menekültügyi hivatal rendszeresen ad ki a relokáció állásával kapcsolatos statisztikát. Ebből láthatjuk, hogy leginkább szírek és irakiak kerültek be a mechanizmusba. A relokációba bekerülő személyek nagy része kiskorú (0-13 éves korig), de hasonló arányban vesznek részt a 18-34 éves korosztály tagjai is. Az adatokból az is kitűnik, hogy az áthelyezésre vonatozó megkeresések jelentős részében elfogadó válasz születik.

 A relokáció állása Görögországban (forrás: Görög Menekültügyi Hivatal)

Azt látni, hogy a program kezdete óta 24 879 személy ügyében küldött Görögország relokációra vonatkozó megkeresést más tagállamnak. 24 040 esetben pozitív választ is kaptak, és 22 841 személy ügyében lezárták az ügyet, 22 064 személy ügyében a pozitív válasz után zárták le az ügyet (vagyis ez azt jelenti, hogy nagyjából 780 ügyben a külföldi eltűnt / visszavonta a kérelmét, és emiatt kellett lezárni az ügyet. 21 238 személy ügyében sor került a transzferre, és november közepén még 62 személy várt döntésre, és 758 ügy várt arra, hogy lezárják. 

Relokáció Görögországból tagállami bontásban (http://asylo.gov.gr/en/wp-content/uploads/2017/11/Relocation-procedures-up-to-19-11-17_en.pdf)

Ausztria és Magyarország nem vett át egyetlen személyt sem Görögországtól. Lengyelország 65 személy átvételét garantálta - 73 személy ügyében kapott is megkeresést Görögországtól. A számok alapján úgy tűnik, hogy Lengyelország "beadta a derekát", viszont mivel egyetlen megkeresésre sem adott választ, így nem került sor egyetlen személy átvételére sem. Ezzel Magyarország gyakorlatilag egyedül maradt a kvóta elleni harcban. Minden más partnere valamilyen formában részt vett a relokációban, függetlenül attól, hogy végül áthelyeztek-e oda menedékkérőket. Szlovákia nagyon válogatott, Csehország vonakodott, Ausztria csak az utolsó pillanatban vett át személyeket, Lengyelország meg csak mondott egy számot, de végül nem vett át senkit. 

Lehet, hogy a tagállamok nem vettek át annyi személyt, amennyit kellett volna, vagy hogy túl későn döntöttek róla, vagy adminisztratív / bürokratikus akadályokat gördítettek a folyamat elé, de végül mindenki kivette a részét valamilyen formában - csak Magyarország nem. Hogy milyen következményeket von ez majd maga után, azt nem tudni. Lengyelországot idén már többször is a szőnyeg szélére állíttatta az Európai Unió, és úgy tűnik, hogy ez meg is tette a hatását. Magyarország eddig még komolyabb következmények nélkül úszta meg a "harcot". Felmerül a kérdés, hogy ez továbbra is így marad-e.

Ami a relokációt illeti: az uniós optimizmus ellenére kérdéses, hogy sikeresnek ítélhető-e egy olyan program, amelynek csak 18 százalékát teljesítették (vagy ha a 98 000-et tekintjük célszámnak, akkor 31 százalék). Továbbá kérdéses, hogy azok a személyek, akik a relokáció keretében át lettek helyezve egy másik tagállamba, vajon még mindig ott tartózkodnak-e. Megvizsgálták a kérelmüket? Nemzetközi védelemben részesültek? És ha igen, akkor elindult-e az integrációs folyamat. A relokáció teljes értékeléséhez ezeket a körülményeket is ismerni kellene, ezek nélkül csak számokról tudunk beszélni, pedig észben kellene tartani, hogy a számok mögött emberek vannak, családok és gyerekek, sorsok.

Források:

Az Európai Bizottság jelentése a relokációról: https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/what-we-do/policies/european-agenda-migration/20171114_relocation_eu_solidarity_between_member_states_en.pdf

https://ec.europa.eu/home-affairs/sites/homeaffairs/files/what-we-do/policies/european-agenda-migration/press-material/docs/state_of_play_-_relocation_en.pdf

A Görög Menekültügyi Hivatal statisztikai jelentése: http://asylo.gov.gr/en/?page_id=110

2016 októberében a földdel tették egyenlővé a Calais környékén kialakult illegális menekülttábort. Mi történt azóta? Mennyire volt sikeres a dózerolás? Mit ért el a francia rendszer? Mennyit javult a menedékkérők és migránsok helyzete azzal, hogy megkísérelték bevezetni őket a francia menekültügyi rendszerbe?

2016 őszére a Calais környékén kialakult illegális és spontán menekülttáborban tarthatatlanná vált a helyzet: túl sokféle ember gyűlt össze túl kicsi területen, rendszeressé váltak a konfliktusok, amik a helyi lakosok életére is kihatottak. Az itt tartózkodó bevándorlók nagy része az Egyesült Királyságba akart eljutni, és ebben nem ismertek határokat: sokan a szállítmányozást végző kamionsofőrök életére törve próbáltak átjutni a Csalagúton, vagy a rakodótérben megbújva, saját életüket veszélyeztetve próbáltak átmenni a határon. A helyzet elfajult, és megoldást kellett találni a problémára, de sem a francia, sem a brit kormány nem érezte sajátjának az ügy megoldásának szükségességét. Végül a britek kerítést kezdtek építeni és szigorítottak a határellenőrzésen és a menekültügyi rendszeren, a franciák pedig úgy döntöttek, fel kell számolni az illegális menekülttábort, az ott élő embereket a legális intézmények felé kell terelni, meg kell szüntetni ezt a calais-i "államot az államban", és a menekülttábor teljes lerombolása mellett döntöttek. 

Márciusban készült fotó Calais-ban. (forrás: The Guardian)

A calais-i dzsungel körülményeiről részletesen írtunk már ebben a blogban. Akkor azt írtuk, hogy nem ez az első alkalom, hogy a francia kormány úgy véli, hogy egy tábor felszámolásával megoldhatja a problémát, és már korábban láttunk példát arra, hogy ez a stratégia nem célravezető. De mi történt azóta? Milyen most Calais?

A dzsungel kisöprése idején a legfőbb aggodalmat a számos regisztrálatlan kísérő nélküli kiskorú helyzete jelentette. Sok kiskorú nem fért hozzá a menekültügyi rendszerhez, így már a tábor felszámolása előtti időszakban, amikor a gyerekek elszállásolásáról gondoskodtak a szervezetek, sokan kimaradtak a rendszerből, és kényszerültek még rosszabb körülmények közé. 2016 októberétől minden addiginál több gyermek kényszerült arra, hogy az utcán aludjon. Bár az illegális menekülttáborban sem voltak emberséges körülmények, annak ledózerolása után már semmilyen tető nem volt a fejük felett. A kilátástalan helyzetet az oldotta meg valamennyire, hogy a brit kormány bejelentette, kész segíteni a francia hatóságoknak, és készen áll arra, hogy a szoros családi kapcsolattal rendelkező kiskorúakat (a 12 éven aluliakat) családegyesítési eljárás keretében kifejezetten a dublini rendelet hatálya alatt átvegye. A többi embert megpróbálták a francia menekültügyi rendszerbe irányítani, de nem sok sikerrel: csak újabb helyeken alakultak ki illegális táborok. Párizsban például jelentősen emelkedett az illegálisan ott tartózkodó bevándorlók száma Calais lebontása után. Idén július végén a helyzet rendezése érdekében buszokkal próbálták Párizs különböző részeire vinni a menedékkérőket, és ideiglenesen elszállásolni őket pl. a nyári szünet üresen álló iskolai tornatermekbe. Sok párizsi politikus hangot adott aggodalmának, és elmondta, hogy hiábavalónak tartják, hogy elszállítják a menedékkérőket és migránsokat az utcáról, akik aztán vissza is térnek. Nagyjából két-három havonta kell elszállítani a menedékkérőket az utcáról. Legutóbb júliusban szállítottak el kb. kétezer embert, azelőtt két hónappal 1610 embert vittek el. Hiábavaló minden elszállítás, mert véleményük szerint hiányzik a hosszú távú menekültügyi stratégia.

A tábor lebontása utáni pár hónapban Calais utcáiról eltűntek a bevándorlók, és az Egyesült Királyságba vivő komp környéke is kiürült. Ez azonban nem tartott sokáig, és szépen lassan újabb csoportok jelentek meg a környéken. Mára nagyjából ezer bevándorló várakozik Calais és Dunkerque környékén, ahol a helyzet egyre embertelenebb. Nincsenek mosdók, nincs lehetőség tisztálkodásra, mosásra, nincsenek wc-k, mindenki ott végzi a dolgát, ahol éppen módot talál rá. A környéken rendszeresen ellenőrzést végez a rendőrség, és a letáborozás megakadályozása érdekében elkobozza a hálózsákokat, matracokat, sátrakat. Nem ritka, hogy reggeli ellenőrzés során a könnygáz használatától sem riadnak vissza.

Mivel a rendőri akciók során a sátrakat elkobozzák, az emberek a város külterületén lévő ipari zónából (ahol még egy elhagyott raktárépület teteje alatt meg tudnák húzni magukat) az erdőbe kényszerülnek. A nyirkos, hideg föld a viharos és hűvös normandiai időjárás miatt barátságtalan hely, a borzasztó higiéniai körülmények miatt pedig egészségtelen is. 

Az ipari zónában magukat ideiglenes meghúzó migránsok a felirat ellenére nem túl szívélyes körülmények közt fogyasztják egy segélyszervezettől kapott ebédjüket. (forrás: The Guardian)

A város célja egyértelmű: csökkenteni a menedékkérők és migránsok számát, minél több embert "elriasztani", és megakadályozni, hogy tartósan le tudjanak telepedni a környéken. Emiatt a városnak nem áll szándékában stabil intézményrendszert kialakítani. Úgy vélik, hogy a szálláshelyek biztosításával és a megfelelő higiéniai körülmények kialakításával odacsábítanák az embereket. A helyi hatóság megtiltotta a segélyszervezeteknek, hogy ételt és takarókat osszanak, de végül ezt a döntést a bíróság elutasította. Valamit azonban mégis tennie kell a város vezetésének, mivel egy bírósági döntés értelmében a menedékkérők folyamatosan növekvő száma miatt mosdókat, tisztálkodásra és mosásra lehetőséget biztosító helyiségeket kell kiépíteni. Erre a francia hatóság péntekig kapott haladékot, de egyelőre nem történt semmi. Hétfőn a hatóságok két buszt küldtek Calais-ba és Dunkerque-be, hogy az ott ideiglenesen táborozó migránsokat az ország belsőbb területén lévő befogadó központokba vigyék és lehetővé tegyék számukra, hogy menedékkérelmet nyújtsanak be. Voltak, akik még aznap visszamentek Calais-ba vagy Dunkerque-be.

A francia belügyminiszter Gérard Collomb azt mondta, hogy 2017 augusztusáig ebben az évben 17 867 illegális határátkelési kísérletet történt a csatornán keresztül. 12 349 olyan esetről számolt be, amikor teherautókban elrejtőzve próbáltak átkelni a csatornán. E számok fényében ígéretet tett arra, hogy mobil wc-ket állítanak fel Calais-ban, de hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az, hogy elkerüljék, hogy bármi olyasmit építsenek ki, ami akárcsak hasonlít is egy stabil infrastruktúrára.

Valamit mindenképpen tenni kell, mert a helyzet súlyosbodik. Hiába tűntek el a tábor felszámolása után az utcáról a migránsok, mára megint fiatal férfiak csoportjai tűnnek fel a teherautós parkolók környékén, a komp felé vezető autóút és autópálya szélén. A város körüli utak megint egyre veszélyesebbek lesznek a migránsok és a teherautósofőrök számára. A múlt héten egy 22 éves eritreai férfi halt meg, amikor leesett egy teherautóról, amelyik a kikötő felé tartott. Júniusban egy lengyel kamionsofőr vesztette életét, miután migránsok egy csoportja fatörzsekkel zárta le az utat, amibe a sofőr belehajtott, és bent égett a kigyulladt járműben.

Új fejfák elhunyt migránsoknak egy Calais melletti temetőben (forrás: The Guardian)

Az új francia elnök, Emmanuel Macron korábban azt mondta, hogy szeretné átalakítani a francia menekültügyi rendszert, mivel azt túl sok kritika érte az elmúlt időszakban azért, mert lassú és nem hatékony. Macron egy emberségesebb és fair rendszert szeretne megvalósítani, de annak részleteiről, hogy min kívánnak változtatni, hogyan, és mikor, egyelőre nem nyilatkozott.

A poszt a The Guardian cikkei alapján készült.

https://www.theguardian.com/world/calais

Düsseldorfban rajtolt ma a 104. Tour de France, amelynek első napján a profi kerékpárosok időfutam-kerékpárjukon a nyálkás időben közel 60 km/h sebességgel versenyeztek egymás ellen. A Tour prológjának alkalmából a Menekültügyi blog ma egy kerékpáros vonatkozású poszttal jelentkezik. 

Mi köze a migrációnak a kerékpározáshoz? Természetesen az, hogy a kerékpár lehet a vándorlás eszköze, és egy kerékpárral érkező bevándorló nemzetközi védelemért folyamodhat. Nem ez a leggyakoribb és nem is a legkönnyebb módja a migrációnak, de az elmúlt években nem volt példa nélküli a kerékpáros határátkelés.

Gurulós bőrönd, bicikli, hó, Storskog. forrás: Reuters

Át az orosz végeken

Ehhez nem kell mást tenni, mint elutazni az Északi-sarkkörig Észak-Oroszországba, ahol nemcsak a dermesztő hideggel és a tundra viszontagságaival kell dacolni, hanem el kell kerülni az orosz katonai bázisokat és a jó néhány fegyveres ellenőrző pontot is, és el kell jutni egy kis faluig, onnan pedig már nem kell mást tenni, mint kerékpárra ülni, és szépen átkerekezni Norvégiába. Van ugyanis egy jogi kiskapu, amit kihasználva gyakorlatilag legálisan át lehet menni Oroszországból Norvégiába. Hogy a kevésbé ismert határátkelőhely híre hogyan terjedt el az 5000 km-re fekvő Szíriáig, azt nem tudni, de a kerékpáros forgalom drasztikusan emelkedett a norvég határnál, és míg 2014-ben mindössze tízen kértek menedékjogot, 2015-ben már több mint ötezren jöttek át a határon kerékpárral, és a norvég területre érve egyből jelezték is menedékjog iránti kérelem benyújtásának szándékát. 

Oroszországban nem lehet gyalogosan átkelni a határon, Norvégiában pedig tilos autóval átkelni, amennyiben az autó utasai nem rendelkeznek az utazásra jogosító okmányokkal, hiszen ez embercsempészetnek minősül. Gyalog vagy autóval tehát nem lehet átkelni, de más járművel lehet: méghozzá, mivel a törvények nem tiltják, kerékpárral akár okmányok nélkül is át lehet menni Oroszországból Norvégiába. 

Damaszkuszból Moszkvába

Szíriában orosz vízumot lehet igényelni. Az orosz turista vagy tanulói vízum birtokában Szíriából legálisan lehet Oroszországba utazni. Akik pedig ismerik az egyetlen északi kis határátkelőt, azok Moszkvába érkezvén egyből vonatra szállnak, és Murmanszkba utaznak. Onnan már csak a Nikel nevű kis bányászfaluba kell eljutni, ahonnan kerékpárral haladhatnak tovább Európa felé. Mivel a menekültválság idején egyre többen érkeztek Oroszországba azzal a szándékkal, hogy onnan jussanak el Norvégiába, egy egész szolgáltató ipar épült a növekvő kereslet kielégítésére. Így aztán Murmanszkba érkezve meg lehet vásárolni egy komplett szolgáltatás-csomagot, amiben benne van a határig vezető út, szállás egy hotelben Nikel faluban, ahonnan másnap a hotel előtt parkoló, kerékpárokkal zsúfolásig megpakolt kisbusz viszi tovább a menekülteket. A kisbusz pár száz méternyire a határtól megáll, a menekültek pedig magukhoz véve a csomag árában foglalt kerékpárt (ami valószínűleg életük legdrágább kerékpárja), átpedáloznak a Storskog nevű határátkelőnél Norvégiába. Ott aztán eldobják a bicikliket.

Murmanszkból Storskogig

A Murmanszkból induló kisbusz, a nikeli hotel, a taxi a határig és a kerékpár-beszerzés mind a menekülteknek nyújtott szolgáltatás része, az embercsempészek jól kiépített hálózata üzemelteti és tartja fent ezt az üzletet, aminek eredményeképp több ezer ember nyújtott be menedékkérelmet az orosz-norvég határon átkelve. E szolgáltatás ára nagyjából 200 dollár volt 2015-ben, ami töredéke annak az összegnek, amit a Földközi-tengeri útvonalon haladók fizettek az embercsempészeknek. Nem is beszélve arról, hogy ez az út jóval biztonságosabb és rövidebb is, mint egy lyukas, vagy legalábbis túlzsúfolt gumicsónakban a tengeren hánykolódva megérkezni a görög partokhoz, ahonnan még ki tudja hány határon, hány ezer kilométert gyalogolva kell áthaladni, hogy megérkezzen az áhított városba. Persze a norvég határhoz sem egyszerű eljutni. Aki orosz vízumot akar, annak is le kell tennie egy nagy összeget az igényléskor, ráadásul egy olyan országban, ahol az adminisztráció nem működik, mindez sokkal nehezebb és időigényesebb. Aki pedig el akar menekülni, az nem akar várni.

Mi vár Storskog után?

A storskogi határátkelőnél egyre nőtt a befelé irányuló forgalom. Korábban az ide érkező migránsokat egy rövid meghallgatás után azonnal repülőgépre ültették, és Oslóba vitték a bevándorlási hivatalba. A növekvő forgalom miatt ez az eljárás egyre inkább kivitelezhetetlenné vált, így fűtött sátrakat, és konténerekből kialakított menekülttábort húztak fel a határ mellett, hogy ott nyújtsanak ideiglenes szállást a menekültek részére.

fotó: Daniel Leal-Olivas Photography

A norvég vendégszeretet vége

Norvégia eleinte befogadó volt a migránsokkal szemben. Az első 2 ezer menedékkérő barátságos fogadtatásban részesült és ideiglenes védelmet kapott. Az egyre növekvő számú migráns viszont próbára tette a norvég hatóságok türelmét is.

Norvégia első bevándorlási minisztere, Sylvi Listhaug 2015 végén ígéretet tett a bevándorlás csökkentésére, és azt mondta, hogy mindenki, aki Storskogon át az átkelésre jogosító vízum nélkül érkezett Norvégiába, vissza lesz toloncolva Oroszországba. Miután emberi jogi csoportok szót emeltek az ellen, hogy a -20 Celsius fokban a migránsokat arra kényszerítette a határrendészet, hogy a kerékpárjukkal együtt forduljanak vissza Oroszországba, a rendőrség cáfolta, hogy kerékpáron küldik őket majd vissza, de azt mondta, az átkelésre használt kerékpárokat össze kell szedniük a külföldieknek. Megerősítették, hogy a toloncolást buszokkal fogják végrehajtani.

Miután a menedékkérők több száz dollárt fizettek ki orosz "üzletembereknek" egy-egy rozoga ócskavas drótszamárért, azzal kellett, hogy szembesüljenek, hogy visszaküldik őket Oroszországba. Az Oroszországba történő visszatoloncolás ellen jó néhányan tiltakoztak, és az UNE (bevándorlási ügyekben ehhez a testülethez lehet fellebbezni) 258-ból 26 esetben helyt adott a fellebezésnek. Ilyenkor az UDI (norvég bevándorlási hivatal) köteles lefolytatni a menekültügyi eljárást.

A két ország nehezen jutott dűlőre a külföldiek ügyében, mivel Norvégia úgy vélte, aki orosz tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik, azt visszaadják Oroszországnak, mint biztonságos harmadik országnak, de Oroszország 2016 január után már nem volt hajlandó visszavenni őket. Ezután Norvégia kénytelen volt felfüggeszteni az Oroszországba történő kitoloncolást.

Akiket nem tudtak Oroszországba vagy más biztonságosnak ítélt harmadik országba visszatoloncolni, azok ideiglenes védelmet kaptak. A szírek például a hazájukban dúló háború miatt automatikus védelmet kapnak. 

Egy orosz bevándorlási aktivista Szvetlana Ganuska szerint Oroszország ugyan nem küldi haza a szíreket, de nem valószínű, hogy bármilyen jogi státuszt ad nekik. Az Oroszországban tartózkodó nagyjából 12 ezer szír közül 2015-ig kb. 2 ezren kaptak egy évre szóló ideiglenes menedéket, 2 ezren pedig valamilyen más státuszt. Oroszország tehát több szírnek is ad vízumot, de jogi státuszt nem, nem segíti sem a beilleszkedésüket, sem más szolgáltatásra nem jogosultak. A státusz nélküliek közül sokan őrizeti helyeken vannak elszállásolva, de az sem ritka, hogy illegális tartózkodásuk miatt pénzbírsággal sújtják őket. Oroszország sok szírt visszaküldött Törökországba, de már Törökország sem fogad vissza több szírt. Oroszország nagyjából összesen 790 szírnek adott menekültstátuszt. 

A norvég szigorítások miatt nem ritka, hogy a menedékkérők továbbmennek Finnországba, és Lappföldön  át próbálkoznak elérni Európába. Finnországban 2015 végére kb. 30 ezer menedékkérő érkezett, amely a korábbi 3 ezerhez képest drámai emelkedést jelentett. A finnek erre válaszul korlátozásokat vezettek be a kerékpáros határátkelés területén. Ugyanakkor a finn hatóságok azzal érveltek a korlátozás mellett, hogy az átkeléshez elengedhetetlen a korábbi kerékpáros tapasztalat, enélkül ilyen hidegben és ilyen időjárási körülmények közt veszélyes a közlekedés.

Mi a megoldás?

Vajon mit talált ki Norvégia a migránsok megállítására? Először is, áprilisban úgy szigorították a menekültügyi törvényt, hogy lehetővé tették, hogy azon külföldiektől megtagadhassák a belépést, akik nem közvetlenül háborús övezetből jöttek.  Aztán... 200 méter hosszú és 4 méter magas, mi az? Talált, süllyedt: egy kerítés. A norvég kormány  úgy döntött, a szabad mozgást lehetővé tevő schengen-térség biztonsága csak egy kerítéssel garantálható. Ugyan Norvégia nem EU-tag, de tagja a schengeni térségnek, így annak biztonságáért is felel. Kirkenses lakói szerint nevetséges a 200 méter hosszú kerítés, hiszen azt bárki ki tudja kerülni akár kerékpárral, de akár a vízen át úszva is. Ráadásul 2016-ban az év közepéig senki nem jött át az orosz oldalról, így eleve megkérdőjelezhető, hogy szükség van-e rá. A kormány szerint Oroszország már régóta tárgyal Norvégiával a kerítésről, ráadásul Oroszország egy 200 km hosszú kerítést épített fel, ami sokkal hosszabb annál, amit most Norvégia emel az egyetlen, Oroszországgal közös határátkelőnél.

Épül a norvég kerítés. fotó: BBC/Reuters

Egy új kerítés épülése a helyi lakosokban rossz érzéseket kelt. Mióta a vasfüggöny lehullott, a határ két oldalán a települések lakosai és vezetői azon dolgoztak, hogy jobb legyen köztük a kapcsolat. Ennek lett eredménye a helyi lakosok számára elérhető vízummentes beutazás. A norvégok elsősorban az olcsóbb benzin és alkohol miatt mennek Oroszországba, az oroszok pedig hiánycikkekből vásárolnak be (pl. pelenkából vagy kávéból).

Mi lett a kerékpárokkal?

Konténerbe gyűjtött kerékpárok a norvég-orosz határnál Storskogban. fotó: Daniel Leal-Olivas Photography

A norvég határnál mintegy 3500 kerékpárt gyűjtöttek össze. Ezeknek a minősége annyira silány, hogy hiába újak - némelyiken még a buborékfólia is rajta van - egyszerűen semmit sem lehet kezdeni velük. A váz anyaga annyira gyenge, hogy emberi erővel is elhajlítható, a felszereltségük nem felel meg a norvég minimumkövetelményeknek (pl. nincs rajtuk két különálló fék, de még gyártási szán sincs rajtuk), így fémhulladékként gyűjtőbe viszik, ahol összetömörítik, és majd újrahasznosítják.

Az Oroszországban vásárolt kerékpárok mérete, felszereltsége és minősége eltérő: azok, akik csak ezt a 20 km-es távot akarták megtenni a norvég határig, bármilyen kerékpárra hajlandóak voltak felülni, még egy gyerekbiciklire is. Nem a minőség számított, nem a tempó, nem a teljesítmény, hanem a határ, amit ezzel el lehet érni, és ami mögött a jobb élet reménye van.

Források:

Norway tells refugees who used cycling loophole to enter to return to Russia,

https://www.theguardian.com/world/2016/jan/14/norway-tells-refugees-bikes-russia-bicycle-immigration-storskog

https://www.theguardian.com/world/2015/aug/29/syrian-refugees-europe-arctic-circle-russia-norway

Finland blocks refugees from cycling across Russian border into Lapland, https://www.washingtonpost.com/news/worldviews/wp/2015/12/28/finland-blocks-refugees-from-cycling-across-russian-border-into-lapland/?utm_term=.52672f2fb1bd

Why some refugees are choosing to bike across the Russia-Norway border, https://www.pri.org/stories/2015-11-03/why-some-refugees-are-choosing-bike-across-russia-norway-border

Refugees cycle across border into Norway, http://www.gulftoday.ae/portal/4e2fdf3b-c76a-4ff5-a6c4-4234926a9dd6.aspx

Avoiding Risky Seas, Migrants Reach Europe With an Arctic Bike Ride, https://www.nytimes.com/2015/10/10/world/europe/bypassing-the-risky-sea-refugees-reach-europe-through-the-arctic.html

Refugees Are Biking Into Norway From a Tiny, Remote Russian Arctic Border, http://abcnews.go.com/International/refugees-biking-norway-tiny-remote-russian-arctic-border/story?id=35978710

Refugees crossing border into Norway 'on bicycles' to exploit legal loophole, http://www.independent.co.uk/news/world/europe/refugees-crossing-border-into-norway-on-bicycles-to-exploit-legal-loophole-10479853.html

Seeking asylum on children's bicycles, http://www.bbc.com/news/magazine-34602208

Syrian refugees are traveling across the Arctic Circle to Europe, https://qz.com/530042/syrian-refugees-are-traveling-across-the-arctic-circle-to-europe/

Refugees cycle across Norway's Arctic frontier with Russia rather than risk Mediterranean, http://www.ibtimes.co.uk/refugees-cycle-across-norways-arctic-frontier-russia-rather-riskmediterranean-1528435

Above the Arctic Circle, Middle East refugees bike their way to salvation, http://edition.cnn.com/2015/10/28/europe/norway-russia-middle-east-refugees-bicycles/index.html

Cycling from Russia to Norway is a recently-discovered route asylum seekers are using to reach the border-free Schengen Zone, http://www.euronews.com/2015/10/07/taking-the-arctic-route-migrants-cycle-from-russia-to-norway

Refugees cycle across borders on children's bikes to avoid dangerous sea crossings, http://road.cc/content/news/169664-refugees-cycle-across-borders-childrens-bikes-avoid-dangerous-sea-crossings

Fleeing war, Syrian refugees bike across Arctic border, https://www.yahoo.com/news/fleeing-war-syrian-refugees-bike-across-arctic-border-062009952.html

Syrian Refugees Cycle To Freedom In Norway, http://news.sky.com/story/syrian-refugees-cycle-to-freedom-in-norway-10341955

Syrian Refugees Pedal for Asylum by Biking Across Norway’s Arctic Border, https://www.good.is/articles/syrian-refugees-bike-to-norway

On Arctic tip of Europe, Syrian migrants reach Norway by bike, http://www.reuters.com/article/us-europe-migrants-arctic-idUSKCN0R325N20150903

On Arctic Border, Refugees Embraced by ‘Northern Hospitality’, https://www.newsdeeply.com/refugees/articles/2017/06/29/on-arctic-border-activists-offer-northern-hospitality-to-refugees-2

Finland forbids asylum biking, https://thebarentsobserver.com/en/borders/2015/12/finland-forbids-asylum-biking

One in ten Storskog refugees have had their complaints supported in UNE, http://norwaytoday.info/news/one-ten-storskog-refugees-succeeded-une/

Norwegians laugh at new fence on Russian border, http://www.bbc.com/news/world-europe-37577547

Daniel Leal-Olivas Photography, http://www.lealolivasdaniel.co.uk/norway-the-new-refugee-front-line

Norway building a fence at Russian border, http://www.politico.eu/article/norway-building-a-fence-at-russian-border/

Görögország uniós szemmel nézett bűnlajstroma már olyan hosszú, hogy felsorolni is nehéz lenne pusztán a területeket, amelyeken valamiért elmarasztalták. A menekültügy terén évek óta komoly kritikákat kap az ország, a szakmai szervezetek siralmas helyzetről és komoly hiányosságokról számolnak be, amelyek olyan mértéket öltöttek, hogy 2011-ben az uniós tagállamok felfüggesztették az összes Görögországba irányuló, a dublini rendelet értelmében megvalósítandó transzfert. 

Hotspotok Görögországban

2011 óta az ENSZ, az Európai Bizottság és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal számos NGO-val és nemzetközi menekültügyi szerv támogatásával együtt több ajánlást és javaslatot tett Görögország számára arra nézvést, hogy hogyan fogjanak hozzá az állapotok javításához, valamint hogy mely lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy a menedékkérők számára elfogadható körülményeket biztosítsanak. A kezdeti nehézségektől eltekintve a hatalmas méretű uniós források igénybevétele, valamint a többszáz szakértő kirendelése mellett sikerült javítani az állapotokon, és Görögország kezdi elérni az uniós befogadási irányelv alapján meghatározott minimumkritériumokat. 

Az állapotok javításában nagy szerepe volt az úgynevezett hotspot-megközelítésnek (Hotspot approach), amelyet a Bizottság két évvel ezelőtt, 2015 májusában indított el az Európai Migrációs Stratégia (European Agenda on Migration) keretében, amelynek lényege, hogy "az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal, a Frontex és az Europol a helyszínen működik együtt a leginkább érintett tagállamokkal, hogy gyorsan azonosítsa és nyilvántartásba vegye a beérkező migránsokat, és rögzítse azok ujjnyomatát." Azaz a cél az volt, hogy minél gyorsabban rögzítsék a Görögországba (és Olaszországba) érkezők adatait az adatbázisokba, ezzel segítve a menekültügyi eljárás gyorsabbá tételét. "Azok esetében, akik nem szorulnak védelemre, a Frontex az illegális migránsok visszatérésének koordinálása révén segíti a tagállamokat. Az Europol és az Eurojust támogatást nyújt a fogadó tagállam nyomozásaihoz az embercsempész és emberkereskedő hálózatok felszámolása céljából." Az Európai Számvevőszék 2017. április végi nyilatkozata szerint a görög és olasz partokhoz érkező migránsok regisztrálásában, azonosításában és biztonsági ellenőrzésében az uniós hotspot-gyakorlat alkalmazásának elmaradhatatlan érdemei vannak. Az más kérdés, hogy a Számvevőszék szerint még mindig sok a tennivaló ezen a téren, hiszen csak a görög szigeteken több ezer menedékkérő várakozik, köztük számottevő a kísérő nélküli kiskorúak aránya, a hotspotokban pedig sok esetben embertelen körülmények vannak. A jelentés szerint Görögországban még mindig rengeteg tennivaló akad az elhelyezés valamint a kiskorúak menekültügyi eljárásának lefolytatása terén. Azonnali intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a görög körülményeket az uniós normák szintjével azonos szintre emeljék. A Számvevőszék szerint ugyanakkor a hotspot-gyakorlat "a meglehetősen kihívásokkal teli és állandóan változó körülmények közt is segítette a migráció kezelését Olaszországban és Görögországban is."

Mi az a hotspot?

A hivatalos definíció szerint a hotspot "egy terület, amelyben a befogadó tagállam, a Bizottság, az illetékes uniós ügynökségek és a tagállam közösen működnek együtt a külső határok mentén menedéket kérők számának szignifikáns növekedésében megnyilvánuló aránytalan migrációs teher kezelése érdekében".

A hotspot olyan központ, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy az érkező migránsokat 48 órán belül (de maximum 72 órával érkezésük után) regisztrálják, ujjnyomatot vegyenek tőlük, és fényképükkel együtt adataikat egy adatbázisban rögzíteni tudják. Az eljárás célja az, hogy minél hamarabb ki lehessen szűrni, ki az, aki jogosult arra, hogy menedéket kérjen, és kik az úgynevezett gazdasági migránsok, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre. A hotspotok az ország különböző területein helyezkednek el, és bizonyos mértékű kapacitás erejéig szálláshelyként is szolgálnak. Görögországban jelenleg Leszbosz, Híosz, Szamosz, Lerosz és Kosz szigetén találhatóak hotspotok. Az ECRE (Menekültek és Számkivetettek Európai Tanácsa) jelentése szerint annak ellenére, hogy a hotspotokat uniós célok alapján hozták létre és uniós ügynökségekkel tartják fent, még mindig inkább a regisztráció és azonosítás saját nemzeti egységeiként üzemelnek, nem pedig uniós eszközökként funkcionálnak. 

Milyen állapotok vannak a hotspotokban?

A hotspotokban lévő állapotokról eltérőek a vélemények.

2016 márciusa óta (az EU-Törökország egyezmény óta) az újonnan érkező menedékkérők nem mehetnek át a szárazföldre, kérelmüket a hotspotokban kell benyújtaniuk. Mivel az áthelyezés és áttelepítés üteme nagyon lassú, valamint a kérelmek elbírálása is igen hosszú folyamat, így többen érkeznek a hotspotokba, mint ahányan elhagyhatják azt, ennek következményeként túlzsúfoltak a hotspotok. Görögországban tehát a hotspot befogadó központ és őrizeti hely is egyben, ahol az elszállásoltak viszonylag hosszú ideig tartózkodnak. Bár az eredeti cél a relokáció minél gyorsabbá tétele volt, ma már az EU-Törökország egyezmény után a hotpotok egyfajta szűrőként üzemelnek, amelyben kiválogatják azokat, akik kérhetnek menedéket, akik pedig nem, azokat visszafordítják Törökországba. 

Egy hotspot belülről - Human Rights Watch 

Az Európai Számvevőszék szerint is jellemzőek a túl hosszú eljárások, amelyek folytán túl sok ideig tartózkodnak a menedékkérők a hotspotokban. 

Az ECRE által kifejtetteket erősíti meg a Human Rights Watch jelentése is.

A hotspotokban lévő helyzet javításáért nyilván van még mit tenni. Kérdéses, hogy a magyar tranzitzónák kialakításához mennyiben szolgált ihletként a hotspot-megközelítés, hiszen a szerb-magyar határ környékén felállított zóna nemcsak a "senkiföldje"-jellege miatt hasonlít a görög és olasz hotspotokra, hanem céljaiban is, valamint ugyanarra is használják. Nemcsak a regisztráció történik a tranzitzónában, hanem az egész menekültügyi eljárást egy olyan területen folytatják le, amely még nem része az országnak, és amelyre nem is nyernek belépést, akik nem kapnak státuszt. Fontos lenne tisztázni ezeknek az intézményeknek a jogállását: ha nem őrizet, akkor milyen alapon korlátozza emberek szabadságát? Ha pedig elfogadjuk, hogy lehet korlátozni ezeknek az embereknek a szabadságát (miért ne lehetne, ha sem uniós, sem nemzetközi, sem nemzeti jogszabály nem tiltja?), akkor abban kellene dűlőre jutni, hogy milyen minimumkövetelményeknek kell megfelelni, és a megfelelést végrehajtatni és folyamatosan monitorozni kellene. Ehhez persze mind a befogadó tagállam, mind az uniós szervek valamint civil szervezetek együttműködésére volna szükség.

Miért kellenek filmek a bevándorlásról, menekültügyről? A Colours Fesztivál megadta a választ: A kultúrák közötti párbeszéd ösztönzése és a migrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növelése miatt.

A Colours Fesztivált most rendezték meg harmadik alkalommal, ezen a héten Budapesten láthattunk olyan magyar és külföldi filmeket, amik elsősorban a bevándorlás és menekültügy témájával foglalkoznak. A Fesztiválnak idén a Kino Café Mozi adott otthont, ahol "érzékeny, gondolatébresztő, kortárs, európai, art filmeket vetítettek. Főleg játékfilmek, de van köztük néhány dokumentumfilm is. Migrációs élethelyzeteket és fontos társadalmi problémákat tematizálnak. Rövid ideig voltak moziban, vagy egyáltalán nem lehetett őket látni Magyarországon." - szól a tájékoztató.

A Colours Fesztivált először 2012-ben rendezték meg, akkor az Odeon Lloyd Mozi adott teret az eseménynek Budapesten. 2012 olyan év volt, amikor Magyarországon a bevándorlás még mint különlegesség vagy egzotikum jelent meg az emberek tudatában. Akkor még nem volt kerítés, nem volt "tömeges bevándorlás", nem voltak plakátok sem, és abban az évben bár sokan érdeklődtek a Colours Fesztivál esemény iránt, jelentősen kisebb számban jelentek meg a vendégek.
Az esemény egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért filmje volt az Allah minden napján szaladnak a lovak, Kis Anna dokumentumfilmje, amely tűpontosan mutatta meg a hazánkban élő más vallású és más nyelvű kisebbség olykor komoly nehézségekkel teli mindennapjait, illetve az integráció kérdésével is foglalkozott.

Az idei Colours Fesztivál nem egy hétvégi esemény, hanem egy egész héten keresztül tart április 3-tól április 9-ig. Az esemény egyik különlegessége, hogy hétfőtől péntekig diákprogramot rendeztek, aminek keretében Nagy Viktor Oszkár Hivatal című filmjét vetítették, majd élő könyvtárat tartottak a nálunk élő külföldiekkel. Szombaton és vasárnap délután filmvetítések voltak, amelyeket beszélgetés követett.

Szombaton vetítették az Üdvözöljük Norvégiában című norvég vígjátékot, amely szokatlan eszközzel, humorral és könnyedséggel ragadja meg az elmúlt években erősen átpolitizált, feszültséget és heves érzelmeket kiváltó témáját, a bevándorlást. Hétköznapi, egyszerű történetet mesél el, amiben nincsenek csodák, nincs happy end, nincs katartikus végkifejlet.

A történet akár Magyarországon is játszódhatna. Primus egy egyszerű ember, kicsit idegengyűlölő, zárkózott, ügyeskedő vállalkozó figura. Generációk óta a család birtokában van egy szálló, ami viszont az utóbbi években csak veszteséget termelt. Nemhogy meggazdagodni nem tudtak belőle, már a megélhetésük is veszélybe került. Ekkor Primus úgy dönt, hogy menekültszállóvá alakítja, hiszen azt támogatja az állam, és ha sikerül beindítania, akkor végre egyenesbe tudnak jönni. Mindez nem könnyű: úgy tűnik, kell hozzá egy kis vesztegetés, ármánykodás, megcsalás, erőszak és önkényesség, míg végül a kicsit rasszista és idegengyűlölő férfi rá nem jön arra, hogy az egyetlen út, ami a sikerhez vezet az az, ha emberszámba veszi a "füstösképűeket". Ehhez persze szükség van Abedire, aki öt nyelven beszél, és jól érti a különböző csoportok közti konfliktusokat, így el tudja magyarázni, kik azok az emberek, akiket Primus a szállójába engedett, és aki végül Primus elengedhetetlen segítője és barátja lesz.

A film egyik érdekessége, hogy az Abedit alakító Olivier Mukata maga is menekültként érkezett Norvégiába 18 éves korában a családjával együtt, és hat nyelven nyelven beszél: tud franciául, angolul, norvégul, szuahéliül, de jól beszéli a lingala és a malawi nyelvet is.

Az Üdvözöljük Norvégiában könnyed hangulata után Vranik Roland Az állampolgár című filmje következett. Ezt a filmet több mozi is vetítette már, és nagyon népszerű a megjelenése óta, így nem csoda, hogy erre a vetítésre is elkelt az összes jegy. Mivel ezt a filmet még mindig vetítik a mozik, nem is írunk róla részletesen. Aki még nem látta, nézze meg. Érdemes.

A film legnagyobb értéke a természetessége. Olyan, mintha mi is ott lennénk az összes helyszínen, ott ülnénk Wilson mellett az állampolgársági vizsgán, és mintha mi is ott szorítanánk Shirin kezét, amikor megszüli a gyermekét a sötét és koszos kis vacak szobában. Ettől olyan jó. És attól, hogy nincs benne semmi manír. A történet megélhető, elképzelhető, valóságos, és mégis elemi erejű, mert az utolsó képkocka után az ember ott ül, és azon töpreng, hogy mennyire fontos érték a szolidaritás, (talán még a szerelemnél is fontosabb?) és mennyire fontos segíteni azt, aki senkire sem tud támaszkodni.

A film után a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kommunikációs vezetője, Kertész Anna beszélgetett a Hivatal rendezőjével, Nagy Viktor Oszkárral és Vranik Rolanddal, Az állampolgár című film rendezőjével, akik először arról meséltek, milyen módszerrel készítették a filmjüket, milyen filmes eszközöket használtak, de arról is beszámoltak, hogy milyen komoly kutatómunka, mennyi beszélgetés és utánajárás előzte meg a forgatást. Vranik Roland szerint az egyik legfontosabb dolog a bevándorlás témájában az, hogy ez a kérdés egyáltalán nem fekete vagy fehér, sokkal árnyaltabb a kép, és mindenki, aki kicsit beleássa magát, szembesül vele, hogy mennyire nem lehet egyszerű hozzáállással megközelíteni a témát. 

A Colours Fesztivál pont azért jó, mert közelebb hozza a bevándorlás témáját, és olyan kérdésekkel is találkozhat az ember, ami eszébe sem jutna talán. Kicsit beleérezhetünk emberek sorsába, elképzelhetjük olyan emberek mindennapjait, akiket nem ismerünk, és akiknek az életéről semmit sem tudnánk e nélkül, és közelebb vihet minket a segítséghez. Fontos, hogy megértsük a más kultúrákból érkezők problémáit, ismernünk kell őket, és tudnunk kell róluk ahhoz, hogy az integrációjuk sikeres legyen. A Colours Fesztivál értéke az érzékenyítésben rejlik, közelebb hozza hozzánk az embereket, és azért van, és kell, hogy legyen, hogy ne legyünk rasszisták. 

A Colours Fesztivál 3.0 az Európai Unió Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapjának támogatásával valósult meg. (MMIA-2.2.12/2-2016-00007)

Egy új törvényjavaslat szerint a migránsokat a tranzitzónában helyeznék el a menekültügyi eljárás végéig. A kiskorúakat pedig csak 14 év alatt helyeznék el kiskorúak részére fenntartott intézményekben, a 14 és 18 év közöttieket a javaslat nagykorúsítaná. De mi az a tranzitzóna? Őrizet? Mi a baj a kiskorúak őrizetbe vételével?

Az őrizetről

A nemzetközi normák szerint az őrizet csak kivételes esetekben rendelhető el, csak akkor, ha a szabadságtól való megfosztás indokolt és arányos mértékű, de mára már sajnos egyre több állam használja elrettentő eszközként a menedékkérőkkel és migránsokkal szemben.

Várakozás a tranzitzóna előtt (fotó: Huszti István, Index.hu)

Mi a baj az őrizettel?

Az őrizettel kapcsolatosan számos kritika megfogalmazódik, és a negatív hatásai miatt a jogvédő szervezetek gyakran szólítják fel a döntéshozókat arra, hogy vegyék figyelembe a már előbb említett indokoltsági és arányossági kritériumokat. Félreértés ne essék: amikor a jogvédő szervek felszólítanak az őrizettel szemben, akkor nem azt vitatják, hogy elrendelhető-e őrizet, hanem arra figyelmeztetnek, hogy az őrizet szükségességét minden egyes esetben meg kell vizsgálni, az elrendelhetőségről a szükségességi és arányossági elveket figyelembe véve kell döntést hozni, és az őrizet hosszát csak addig jelöljék ki, ameddig az feltétlenül indokolt.

Az őrizet ugyanis aláássa az emberi méltóságot, szükségtelen szenvedést okoz, károsan hat az ember pszichés és fizikai állapotára, szorongáshoz vezet, félelmet, frusztrációt vált ki, amely később traumát okozhat. Emiatt fontos, hogy a sérülékeny csoportba tartozókat (különösen nőket és gyermeket) ne tartsanak őrizetben. A nemzetközi szabályozás nem tiltja a gyermekek őrizetbe vételét, de kimondja, hogy az őrizetnek minél rövidebb ideig kell tartania és az őrizet során is garantálni kell a gyermek fejlődéséhez szükséges ellátást, beleértve közösségi programokat és egyéb befogadást / beilleszkedést segítő akciókat.

Ha az őrizet a felnőttekre is káros hatással van, akkor logikus, hogy egy gyermek számára a felnőttek részére biztosított körülmények még károsabbak lehetnek, mentális, érzelmi és lelki fejlődésükre negatívan hat. Még akkor is káros hatása van az őrizetnek, ha a gyermek a családjával együtt van. Hosszú távú, nehezen vagy talán egyáltalán nem feldolgozható, negatív eredménye van az őrizetnek az egy egyének és a családok életére, a gyermekek kognitív fejlődésére. A bezártság a kiskorúak esetében súlyos depressziót, szorongást, PTSD-szindrómás tüneteket válthat ki, gyakori lehet az éjszakai ágybavizelés, öncsonkítás, öngyilkossági kísérlet, és főleg a nők valamint a kísérő nélküli kiskorúak vannak kitéve szexuális vagy más fizikai erőszaknak, bántalmazásnak.

Önmagában persze egy többezer kilométeres út is megrázó élményekkel teli lehet egy kiskorú számára, akár kísérővel utazik, akár nem. A kiskorúak felfoghatatlan mértékben vannak kitéve útjuk során az erőszak különböző formáinak, az emberkereskedelem, a szexuális bántalmazás és a szervkereskedelem veszélyének is.

A nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ, kihangsúlyozták, hogy nem bizonyított, hogy az őrizet megfékezi az irreguláris migrációt, pedig pont ezt szeretnék vele elérni. Függetlenül attól, hogy a kiskorúak őrizeti helye mennyire gyermekbarát, lényegében nem több egy kisminkelt disznónál: erőltetett, ijesztő és visszataszító.

Gyermek kerítés mögött (forrás: ASRC)

Mi a helyzet nálunk?

Az aktuális magyar szabályozás szerint a harmadik országbeli állampolgárokkal szemben menekültügyi vagy idegenrendészeti őrizet rendelhető el. Természetesen vannak más büntetőeljárási kényszerintézkedések is, de ezekkel mi most nem foglalkozunk.

Mi a menekültügyi őrizet és mikor rendelhető el?

Menekültügyi őrizetbe lehet venni azt a kérelmezőt, akinek tartózkodási jogcíme kizárólag az elismerés iránti kérelem benyújtásán alapul a menekültügyi eljárás lefolytatása vagy a dublini átadás végrehajtása céljából. Őrizetbe lehet venni a kérelmezőt a személy állampolgárságának és személyazonosságnak megállapítása érdekében, vagy ha a személlyel szemben kiutasítási eljárás folyik, és alapos okkal feltételezhető, hogy az adott személy csak azért folyamodik védelemért, hogy a kiutasítás végrehajtását késleltesse vagy meghiúsítsa; továbbá a kérelem alapjául szolgáló tények megállapítása érdekében, ha az őrizet nélkül e tények nem megállapíthatók; illetve ha az elismerését kérő őrizetbe vétele a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme érdekében szükséges; továbbá ha a kérelem előterjesztésére repülőtéri eljárásban került sor; és ha a dublini átadási eljárások biztosítása érdekében szükséges, és komoly veszély áll fenn a szökésre. ( 2007. évi LXXX. törvény)

A kiskorúak és családok menekültügyi őrizetével kapcsolatosan a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 31./B § (2) és (3) bekezdés rendelkezik:
"(2) Nem rendelhető el menekültügyi őrizet a kísérő nélküli kiskorú elismerését kérővel szemben.
(3) A menekültügyi őrizet kiskorú gyermekkel rendelkező családdal szemben csak végső intézkedésként, a gyermek mindenekfelett álló érdekét elsődlegesen figyelembe véve rendelhető el."

Mi az idegenrendészeti őrizet? Mi szabályozza?

Az idegenrendészeti őrizet szabályait a 27/2007. (V. 31.) IRM rendelet az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtásának szabályairól című rendelet szabályozza. Az érthetőség kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy idegenrendészeti őrizetet harmadik országbeli állampolgárral szemben akkor rendelhetnek el, ha a harmadik országbeli állampolgár Magyarország területére a belépést vagy tartózkodást lehetővé tevő dokumentum hiányában lépett be, és tartózkodását vagy belépését más módon nem engedélyezték (értsd: menedékjogot sem kért), valamint fennállnak a menekültügyi őrizetnél felsorolt őrizetbe vételi kritériumok.  

A hatályos törvények szerint tehát kiskorút nem vagy csak nagyon indokolt esetben lehet őrizetbe venni. Az friss törvényjavaslat kapcsán viszont felmerült, hogy ez ezután másképp lesz, és gyakorlatilag bárkit őrizetbe lehet venni korra, nemre, családi állapotra való tekintet nélkül.

Most a kormány minden külföldi kiskorút és családot őrizetbe venne?

Nem, vagy legalábbis ez így explicit módon nincs leírva a T/13976. számú törvényjavaslatban. Ez a törvényjavaslat egyelőre csak annyit javasol, hogy a tranzitzóna hosszát növeljék meg, a kapacitását bővítsék, és a menedékkérőket a menekültügyi eljárásuk végéig itt helyezzék el. Ennek a lényege az lenne, hogy ne szökjenek meg a menedékkérők az eljárás vége előtt, várják meg, míg ügyükben döntés születik, vagyis az ország és a schengeni térség belseje felé ne mozoghassanak. A tranzitzónába (vagy a tranzitzóna elé?) visszaviszik azt is, akit az ország belsejében bárhol elkapnak. A tranzitzóna nem minősül őrizeti helynek, ugyanakkor kimenni rajta csak Szerbiába lehet (amellyel azonnal meg is szűnik a kérelmező menekültügyi eljárása). Ha valaki mégis megpróbálja elhagyni a tranzitzónát, akkor szabálysértést követ el, és „elzárással sújtható” (akárcsak a börtönökben szokás). Fontos megjegyezni, hogy a törvényjavaslat a 14 és 18 év közötti kísérő nélküli kiskorúakat is a tranzitzónában helyezné el a menekültügyi eljárás befejezéséig, a 14 év alattiakat továbbra is gyermekvédelmi intézetekbe irányítanák. A törvényjavaslat tehát a 14 és 18 év közöttieket már „nagykorúsítaná” azzal, hogy ugyanolyan bánásmódban részesítené őket, mint a 18 év felettieket. Ez viszont ellentmond a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk d) pontjában szereplő meghatározásának amely szerint a „„kiskorú”: 18. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy”. Ez alapján tehát a 14 és 18 év közötti személyek is kiskorúnak tekintendők, akik esetében ugyanúgy a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartani. Kérdés, hogy ez a tranzitzónában mennyire lesz megoldható. A törvényjavaslat már az elején rögzíti, hogy célja a visszaélések megakadályozása, és mivel sokan visszaélnek a kiskorúakra vonatkozó szabályokkal, a dolgot azzal zárnák rövidre, hogy a 14 és 18 év közöttiekre is a felnőttekre vonatozó szabályokat alkalmaznák.

Kiskorúak tolonganak Görögországban egy rács mögött, hogy rajta legyenek a fotón (forrás: UNHCR)

A tranzitzóna nem őrizet

A Kormány a tranzitzóna bevezetésekor hangsúlyozta, hogy a tranzitzóna nem őrizet. Ezt az álláspontot továbbra is fenntartja, amely mellett főként azzal érvel, hogy a tranzitzónát szabadon el lehet hagyni (ami végső soron igaz is: Szerbia felé). Az, hogy a tranzitzónát minek nevezzük, csak másodlagos kérdés, a legfontosabb az, hogy hogyan kezeljük az ott elszállásoltakat, milyen körülményeket teremtünk számukra, és legfőképpen, milyen bánásmódban részesülnek. Könnyen lehet, hogy a tranzitzónát egyfajta magyar hotspotnak kell elképzelnünk, ahol persze nincsenek Brüsszel által küldött emberek, sem civil szervezetek és EU-s megfigyelők sem.

Mivel a törvényjavaslat túl sok mindent homályban hagy azzal kapcsolatosan, hogy milyennek kell elképzelni a jövőbeli tranzitzónát, milyen személyi és anyagi kapacitással szerelnék fel, mit tennének az „őrizeti érzés” csökkentése érdekében, hogyan oldanák meg nők és férfiak elkülönítését, valamint hogyan helyeznék a családokat, nehéz véleményt mondani a tervezetről, de bízzunk abban, hogy a Kovács Zoltán által tett ígéretet, miszerint Európai Uniós sztenderdeknek meg fog felelni a tranzitzóna, az eddig látottakkal ellentétben mégis csak meg fogják tartani.

Kapcsolódó jogszabályok:

A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény  - http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99100064.TV

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI törvény

27/2007. (V. 31.) IRM rendelet az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtásának szabályairól,  - https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0700027.irm

2007. évi LXXX. törvény a mendékjogról - https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a0700080.tv

Emberi Jogok Európai Egyezménye - http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf

2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (Befogadási irányelv) - http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32013L0033

egyéb forrás:

T/13976. sz. törvényjavaslat a határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról - http://www.parlament.hu/irom40/13976/13976.pdf

Trócsányi László meghallgatása az nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottság ülésén  -  http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/a-miniszter/beszedek-publikaciok-interjuk/trocsanyi-laszlo-meghallgatasa-az-nemzetbiztonsagi-es-honvedelmi-bizottsag-ulesen

https://www.theguardian.com/world/2017/feb/07/hungary-submits-plans-automatically-detain-all-asylum-seekers-donald-trump-viktor-orban-zoltan-kovacs

http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/556942/IPOL_STU(2016)556942_EN.pdf

http://blogs.ft.com/brusselsblog/2015/09/22/why-hungary-wanted-out-of-eus-refugee-scheme/

http://www.bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=421&Itemid=392&lang=hu

https://befriendachildindetention.wordpress.com/contact/faq/

http://www.unhcr.org/53aa929f6

http://www.refworld.org/cgi-bin/texis/vtx/rwmain/opendocpdf.pdf?reldoc=y&docid=53abc7034

http://www.unhcr.org/58a458eb4

http://www.refugeecouncil.org.uk/what_we_do/childrens_services/about_the_childrens_section

Eseménydús hét áll a bevándorláspolitika és a menekültügy mögött. Múlt hét pénteken, február 3-án az EU állam- és kormányfői informális ülést tartottak Máltán (amelyről írtunk is). Itt kiderült, hogy Orbán Viktor úgy érzi, az ott megbeszéltek mind őt igazolják, és a védelemre kell berendezkedni.

Tranzitzóna (index.hu, Huszti István)

Ugyanezen a napon tartott sajtóértekezletet a Cordelia Alapítvány, a Helsinki Bizottság és a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület, amely keretében bemutatták közös kiadványukat A menekültvédelem jövője Magyarországon címmel.

Jelen sorok írója úgy véli, ez a kiadvány mérföldkő lehetne a magyar menekültügyi rendszer reformjához.

Csak címszavakban, a kiadvány bevezető részét átfutva nézzük, milyen volt 2016:

A kiadvány súlyos, de sajnos igaz megállapítással kezd: „2016 végére a magyar menekültügyi rendszer súlyos válságba jutott, melyet részben a 2015-ben Magyarországot is elérő menekültügyi krízis, és még inkább az arra adott kormányzati válaszok okoztak.” (7. oldal) A kiadvány szerint a menekültek számának növekedésére a kormány válasza „a menekültügyi rendszer tudatos leépítése, illetve a téma maximális politikai kiaknázása lett”. Nehéz volna ezzel vitába szállni: láttuk, hogy a kormány számára a téma a legfontosabb politikai eszköz volt 2015 nyara óta, amikor megjelentek az első plakátok. Azóta folyamatosan egyre inkább a középpontba helyezték az úgynevezett „tömeges migráció okozta válsághelyzetet” a kerítésépítés szükségességének ideologizálása mellett, amelyet végigkísért a politikai érvelés, és sajnos a menekültek és migránsok démonizálása is. Láttuk a plakátokat, amik inkább a szavazóknak szóltak, mint a hazánkba érkező külföldieknek, és láttuk a népszavazási kampányt is, amelynek szükségességét azzal próbáltak magyarázni, hogy a bevándorlást összekapcsolták a terrorizmussal és az elkövetett terrorcselekményekkel, kihangsúlyozva, hogy a határokon illegálisan beáramló embertömegben terroristák is elvegyülnek; ügyesen elhallgatva azt a tényt, hogy százezer embert ellenőrzés nélkül buszoztattak a horvát határtól Ausztriáig, és ellenőrzés valamint minden akadály nélkül engedtek több tízezer embert Európa többi országába a magyar hatóságok. A kormány egyszerűen nem volt hajlandó figyelembe venni, hogy akár akarja a bevándorlókat, akár nem, mind emberi kapacitásban, mind eszközök tekintetében fel kell készülnie arra, hogy emberek jönnek hazánkba (is). Ahelyett, hogy megnövelte volna a forrásokat, határzárral és jogi eszközökkel próbálta elvágni az utat a menedékkérők elől. A kiadvány kiemeli: „A fizikai határzárat kiegészítendő a kormány bűncselekménnyé nyilvánította a határzár átlépését.” (8. oldal)

A kormány világossá tette: nem akar menedékkérőket, így bezárta az ország legnagyobb nyitott befogadó állomását Debrecenben (a kiadvány hozzáteszi, hogy európai uniós támogatásból lett kibővítve a befogadó állomás), így a menekültügyi rendszer kapacitása tovább csökkent. Ugyanakkor a menedékkérők száma nem csökkent, havonta 2-3000 menedékkérelmet nyújtottak be Magyarországon. Válaszul 2016 tavaszán a kormány bezárta a nagyfai befogadó állomást, a Körmendre épített sátortábort pedig, amit eredetileg ideiglenesnek szántak, véglegesítették. A körmendi tábor célja persze kimondatlanul is az volt, hogy az oda elhelyezett kérelmezők minél előbb elhagyják az ország területét – Ausztria felé. Ez az esetek döntő többségében meg is történt. 2016 decemberében a viszonylag jó körülményekkel szolgáló bicskei menekülttábort is bezárták. Júniusban megszüntették az integrációs támogatást, amelyet korábban a nemzetközi védelemben részesített személyek kaptak. Ezzel gyakorlatilag magukra hagyták azokat, akiknek semmilyen kapcsolati tőkéjük nincs az országban, a nyelvet nem ismerik, tehát sem szállást, sem munkát nem tudnak maguknak szerezni. Ezzel is azt üzente a kormány: a védelemben részesítettek is menjenek tovább más uniós országba – minél előbb.

Nemcsak a Helsinki Bizottság, az ECRE (Menekültek és Számkivetettek Európai Tanácsa) is 2016 közepe óta számol be arról, hogy a magyar-szerb határnál egyre többször kényszerítik vissza a migránsokat (gyakorlatilag a magyar területről a szerb oldalra kényszerítik őket), ez a push-back. A kiadvány aláhúzza, hogy a push-backet a kormány legalizálni is próbálja annak ellenére, hogy a határra „kísért” 19 057 ember közt gyermekek, nők, idősek, háborús menekültek is voltak, akiket megfosztottak attól a joguktól, hogy menedékkérelmet nyújthassanak be (9. oldal).

Mivel a menedékkérők száma még mindig "nem csökkent le eléggé", 2016 novemberében újabb intézkedést vezettek be: menedékkérelmet csak a Röszkén vagy Tompán található tranzitzónában lehet benyújtani, ahol gyakorlatilag hivatali munkarend van érvényben (csak hétköznap tudnak menedékkérelmet benyújtani), és a kiadvány szerint november eleje óta Tompán és Röszkén is átlagosan naponta 10 főt engednek be a kerítésen. (Bár a kiadvány 10-10 főt említ, jelenleg csak 5-5 embert engednek be minden hétköznapi napon.)

„A tranzitzónába való bejutás rendkívül lassan és átláthatatlanul történik: állampolgárságtól, nemtől, életkortól és családi állapottól függően heteket, akár hónapokat is várniuk kell a menekülőknek, hogy legalább a kérelmüket beadhassák – sokszor mindezt szabad ég alatt, embertelen körülmények között. Az egyedülálló férfiaknak, érkezzenek akár Szíriából vagy más háború sújtotta országból, legyenek akár kínzásáldozatok, szinte esélyük sincs arra, hogy érdemben megvizsgálják a kérelmüket: Magyarország egyedüli uniós országként, a menedékkérők számára biztonságos harmadik országnak tekinti Szerbiát és az azon át érkezők kérelmét erre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.” (kiemelés - a szerk.) (10. oldal)

A kiadvány egyik legfontosabb állítása pedig a következő:

„A 2016 végére kialakuló rendszer nemcsak embertelen és súlyosan jogsértő, de hozzájárul a biztonsági kockázatok és a szervezett bűnözés növekedéséhez is.” (12. oldal) Ennek igazsága könnyen belátható: ha a legális utat lezárják a menekülők előtt, akkor illegális utat kell választani. Ha nagy nehezen sikerül is benyújtani kérelmet, azt érdemi vizsgálat nélkül elutasítják, és visszaküldik a menekülőt Szerbiába (hogy milyen a helyzet Szerbiában, arról itt lehet olvasni), ismét az embercsempészeknek kedvezve, akik viszont örömest állnak rendelkezésre.

Meg kell állapítani, hogy kormány elutasító környezetet teremtett menekültügyben, ahol a humánus, empatikus, emberközpontú munkavégzés ellehetetlenült.

A kiadványt érdemes végigolvasni. Olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amiket jó lenne beépíteni a magyar menekültügyi rendszerbe, mert az emberi jogok betartását, a fair eljárás és a biztonság garantálását segítik.

A jövő ezzel szemben…

A jövő ezzel szemben teljesen más. Lázár János kancelláriaminiszter a szokásos heti sajtótájékoztatóján felvázolta a magyar menekültügyi stratégia további irányvonalát, amelynek a lényege röviden és tömören: mindenkit őrizetbe venni.

A Guardian is írt erről egy cikket. Kovács Zoltán kormányszóvivő azt nyilatkozta, hogy a menedékkérőket a menekültügyi eljárás kezdetétől az eljárás végéig őrizetben tartanák. Szerinte ugyanis Donald Trump győzelmével „új szelek fújnak” Európában is, ahogyan az a máltai informális tanácson is bebizonyosodott. Kovács Zoltán persze nem az „őrizet” szót használta, hanem a menedéket, ami alatt a tranzitzónát érti.

A tranzitzónában még több konténert helyeznének el, ott szállásolnák el a menedékkérőket az eljárásuk végéig. Bár a konténerek zárt kapuk mögött vannak, „a kérelmezők az eljárásuk bármely pontjában szabadon hazatérhetnek a származási országukba”. Egy londoni sajtótájékoztatón elmondta: „Egyetlen migráns, de még aki benyújtotta  a kérelmét, az sem mozoghat szabadon az ország területén mindaddig, amíg az első jogi döntés meg nem születik arról, hogy jogosult-e politikai menedékre, menekültstátuszra vagy bármilyen más védelemre, azaz nem mozoghatnak szabadon az országban.” Attól függetlenül, hogy a szabad mozgás jogától meg lesznek fosztva a menedékkérők, Kovács szerint nem minősül őrizeti helynek majd a tranzitzóna, a megfelelő terminust még kitalálják, de abban mindenki biztos lehet, hogy az EU-s követelményrendszernek minden szempontból meg fog felelni ez a „menedékhely”.

Lázár János pedig csütörtökön bejelentette, hogy minden jelenlegi és további menedékkérőt a konténerekből épített, 2-300 fő befogására alkalmas táborba szállítanának, és ott tartanák őket az eljárásuk végéig.

Élet a tranzitzónában (24.hu)

Egy kemény hét

Mindez azon a héten történt, amikor az IOM és UNHCR közös nyilatkozatban foglalt állást a máltai informális találkozón megfogalmazott célkitűzések egy része ellen; amikor lesújtó jelentést adott ki az AIDA (Asylum Information Database) Magyarországról és Szerbiáról, hozzátéve, hogy "a 2016-os év volt az utolsó szeg a magyar menekültügyi és integrációs rendszer koporsójában a menekültek és menedékkérők emberi jogainak súlyos megsértése mellett"; amikor az ECRE kételyeket fogalmazott meg azzal kapcsolatosan, hogy egy hónapon belül az uniós tagállamok ismét visszaküldenék Görögországba azokat a menedékkérőket, akik kérelmének megvizsgálásáért a dublini rendelet értelmében Görögország lenne felelős, az a Görögország, ahol több mint hatvanezer menedékkérő vesztegel rendkívül bizonytalan körülmények között. Mindez azon a héten történt, amikor Angela Merkel is szigorít a bevándorláspolitikán, és amikor Frans Timmermans veszélyes eszmék terjedésétől félti Európát egy konferencián.

Kemény hét van mögöttünk a menekültügy terén, de távol van még a jéghegy csúcsa. Az bizonyos, hogy változtatni kell az eddigi politikán Európában, de Magyarországon is, és a változás emberséges, humánus, arányos és igazságos kell, hogy legyen, minden változtatást az emberi jogok figyelembe vételével és tiszteletével együtt kell végrehajtani. Sajnos nem ebbe az irányba megyünk, pedig ahogy jobb időre fordul, megint elindulnak azok, akik még a reménytelenség közepette is reménykedni mernek. 

Az Európai Unió állam- és kormányfői egy informális találkozó keretében gyűltek össze Máltán. A máltai miniszterelnök, Joseph Muscat látta vendégül kollégáit Vallettában, hogy a migrációs válsághelyzetről tárgyaljanak. 

Valletta, Málta  - nem véletlenül népszerű a turisták körében (fotó: Alamy)

Az Európai Tanács tagjai elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben a Líbiával és az ENSZ-szervekkel való kapcsolat erősítését fontos célkitűzésként jelölik meg. Olaszország a földrajzi elhelyezkedése miatt rendkívüli módon ki van téve a migrációs válsághelyzetnek. Líbia közelsége miatt a menekültek és migránsok kedvelt célpontja. Olaszország rengeteg támogatást kapott az Európai Uniótól annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudja kezelni a migrációt, de a bevándorlási rendszer így is túl van terhelve, a környező szigetek zsúfolásig teltek már migránsokkal, nehéz megoldani az elszállásolásukat, miközben a hatóságoknak tengeri mentési és felderítési szerepet is el kell látniuk. Az új olasz miniszterelnök irányt váltott az elődjéhez képest, és nem szeretne több migránst beengedni az országba, ezért fontos előrelépésként tekint a Líbia és Olaszország által aláírt kétoldalú megegyezésre (amely egyébként, hadd jegyezzem meg, nem úttörő jellegű, hiszen már több ilyen kétoldalú megállapodás is született, amelyek kisebb-nagyobb - de inkább kisebb - eredménnyel végre si lettek hajtva.)

Az uniós állam- és kormányfők üdvözölték a két ország közti megegyezést. A tegnapi napon egy kilenc pontból álló nyilatkozatot fogadtak el Földközi-tenger középső részében húzódó migrációs útvonal kezeléséről. Az egyik legfontosabb célkitűzés az, hogy az unió segítse a líbiai parti őrség felkészítését, és szorosan együttműködjön Líbiával és a szomszédos országokkal Líbia déli határának védelmében. Az unió nagyobb támogatást nyújtana az ENSZ szervezeteinek a Líbiában élő migránsok élethelyzetének javítása érdekében. További célkitűzés az illegálisan érkezett migránsok önkéntes hazatérésének támogatása.

Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini az informális találkozó után az újságíróknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a legfontosabb az, hogy az unió egységet és erőt mutasson, ragaszkodjon az értékeihez, igaz legyen önmagához, és példát tudjon mutatni más országok számára a világon a többoldalú döntéshozatal (multilateralizmus), béke és biztonság, szabad és méltányos kereskedelem, együttműködés valamint az európai béke tekintetében.

Csoportkép a találkozó után. (forrás: EPA Photo)

A találkozón természetesen Orbán Viktor is részt vett. Orbán Viktor szerint egy országgal fog gyarapodni azon országok tábora, akik szerint az uniós országok határain kívül kell megállítani a menekülteket és migránsokat. Ez az ország pedig Olaszország, hiszen az új miniszterelnök az elődjétől eltérő álláspontot képvisel. Orbán szerint Olaszország is azon a véleményen van, hogy nem szabad "beengedni a problémát", hanem a segítséget kell odavinni, ahol szükséges.Orbán szerint komoly előrelépés lehet, ha "képesek leszünk Líbiába visszavinni' a migránsokat, és nem beengedni őket Európába.

Források:

http://news.sky.com/story/italy-strikes-deal-with-libya-to-fight-migrant-trafficking-10753905
http://www.consilium.europa.eu/hu/meetings/european-council/2017/02/03-informal-meeting/?amp;utm_medium=email&utm_campaign=Informal+meeting+of+EU+heads+of+state+or+government%2c+Malta+3+February+2017
https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/19903/eu-leaders-back-mogherinis-proposals-better-manage-migration-central-mediterranean_en