A Dzsungel vége (?)

Migránsválság. E szó hallatán mindannyian gondolunk valamire. Van, akinek a migránsválságról a Keleti pályaudvaron várakozó embertömeg jut eszébe; van, akinek az autópályán vonuló tömeg; van, aki rögtön a magyar határzárra gondol; van, aki a Mad Max vagonra, de tőlünk nyugatabbra biztos, hogy a migránsválság szimbóluma Calais. Calais és a Dzsungel. A Dzsungel, ami nem maradhat, ezért most felszámolják.

Calais

calais_google_earth.JPG

Calais Franciaország északi részén, az Északi-tenger partján fekvő település. Közel helyezkedik el a belga határhoz, és nincs messze Angliától sem, ahonnan az 1800-as években tucatszámra érkeztek a csipkegyártásban jeleskedő szakemberek, akik virágzó üzleteket nyitottak a francia településen, és akik jóvoltából a calais-i csipke olyasfajta renomét szerzett a világon, mint mondjuk a kínai selyem vagy a kubai szivar. Ebből a perspektívából nézve Calais már az 1800-as években népszerű hely volt a migránsok számára, csak akkoriban még Angliából érkeztek a migránsok, akik az olcsóbb munkaerő és olcsóbb eszközök csábítására hagyták el otthonukat, hogy aztán évekkel később nagyot szakítva a csipkebizniszből hazatérjenek a vidéki Anglia békés ölelésébe, de sokan végül a kontinensen ragadtak életük végéig. A számtalan francia-angol vegyesházasság mutatja sikeres integrációjukat.

Az 1800-as évek óta nagyot fordult a kocka. Ami a közlekedést illeti, ma már egyszerű Calais-ból átugrani Doverbe, és megnézni a fehér sziklákat. Mehetünk komppal, vonattal, busszal, vagy ha Tour de France-győztesek vagyunk, és élvezzük a Sky csapat támogatását, akár át is kerekezhetünk az alagúton, ahogyan azt Chris Froome tette ebben a videóban, rögtön be is írva magát a történelemkönyvekbe, mint az első ember, aki áttekert a Csalagúton.

A másik nagy fordulat Calais és a közeli Egyesült Királyság történetében persze nem pusztán a közlekedés fejlődése. A migránsok szempontjából nézve nagy fordulat, hogy már nem Anglia felől érkeznek a szerencsét próbálók, hanem sokkal messzebbről, és a cél nem Calais, hanem az Egyesült Királyság. Calais csak az utolsó állomás. Calais a hely, ahol még alszol párszor, mielőtt felkapaszkodsz egy teherautóra, tehervonatra, vagy bármire, ami átvisz azon a nyavalyás 50 kilométeres szakaszon, ami után már angol szél fújja az arcodat.

Az angol levegő miatt Calais és környéke már közel 20 éve a migránsok egyik fontos állomáshelye.

1999, Sangatte

sangatte.JPG

Sangatte Calais mellett található, és azért volt népszerű a migránsok körében, mert innen alig egy kilométernyire fekszik a Csalagút bejárata. A francia kormány 1999-ben befogadóközpontot létesített a településen, mivel nagyon nagy számban állomásoztak itt az Egyesült Királyságba továbbmenni vágyó bevándorlók. A lassacskán 2000 fős tömeg főként koszovói, iraki és afgán bevándorlókból állt.

A migránstábor folyamatos feszültségforrás volt a britek és a franciák közt, mivel a britek attól tartottak, hogy nagy számban érkeznek majd illegálisan bevándorlók. A Csalagút üzemeltetője, az Eurotunnel azt állította, hogy csak 2001 első felében mintegy 18 500 embert sikerült megakadályozni abban, hogy illegálisan az Egyesült Királyságba jussanak. Ez azt jelenti, hogy naponta hozzávetőlegesen 200 ember próbált valamilyen módon átjutni a Csatornán. Az Eurotunnel szerint ezek az emberek mind a Calais melletti táborból jöttek. Miután a brit kormány kijelentette, hogy Franciaország képtelen ellátni a rendészeti feladatait a Csatorna innenső oldalán, és a francia kormány kénytelen volt belátni, hogy tehetetlen a határain átkelő migránsokkal szemben, továbbá a 600 fő befogadására képes sanglatte-i táborban már több mint 1 500 ember zsúfolódott össze, 2002-ben a kormány végül úgy döntött, hogy lakat kerül a tábor kapujára. Pontosabban felszámolták az egész tábort, ami annyiban oldotta meg a problémát, hogy az az 1 500-2 000 ember, aki eddig valamiféle minimális ellátást kapott az államtól vagy helyi szervezetektől, most már nem fért hozzá ivóvízhez, nem tudott hol tisztálkodni, és ha addig volt olyan szerencséje, hogy jutott egy konténer a feje fölé, akkor most már szabad ég alatt kellett aludnia.

2002, az első Dzsungel

Miután Sanglatte-ból kiszorultak, a közeli erdőkben, fás, bokros részen kerestek maguknak menedéket a bevándorlók. Koszban, ivóvíz nélkül, a biztonság teljes hiányában tengődtek itt még azok, akik mindent, de mindent vállaltak azért, hogy valahogyan, bárhogyan eljussanak Angliába, ami számukra, ki tudja, miféle motivációk miatt, az ígéret földjét jelenti nekik.

Maguk között nevezték dzsungelnek ezt a vidéket, ami folyamatosan nőtt, egyre népesebbé vált, de 2009-ben végül, ismét „megoldva a problémát”, a francia kormány felszámolta az egész nyomortelepet. Akkoriban nagyjából ezren „élhettek” itt.

2014, a második Dzsungel

calais_fro_gearth.JPG

Calais és a Dzsungel. Most zárva van, a Google szerint végleg.

A második Dzsungelbe főként szírek, közel-keleti és afrikai (főként eritreai és szomáliai) származású emberek érkeztek. Mivel egyre többen éltek a városban az utcákon és az erdőben is, a francia kormány egy 1 300 fős kapacitású befogadó központot nyitott Calais-ban. A befogadó központ kerítéssel körbevett terület volt, ahol konténerekből kialakított szálláshelyeket biztosítottak a családok, a nők és a sérülékeny csoportba tartozó külföldiek számára. Ugyanakkor a tábor mellett kialakult egy másik „illegális” tábor, és szépen lassan az itt állomásozók száma elérte a 7 000-et, akik közt mintegy 1 300 kiskorú is volt.

Miután a dzsungelben már fenntarthatatlan állapotok uralkodtak, a francia kormány ismét a bezárás mellett döntött, és 2016 év elején a tábor egy részét felszámolta, a maradékot pedig a múlt héten dózerolta le.

Séta a dzsungelben

A Dzsungel egy város a városban, egy város az ország szélén, a kontinens szélén, a nyomor szélén, ahol sem jog, sem törvény nincs, ahol nincs rend, de mégis ebben a rendezetlenségben uralkodik valami rendszerszerűség. Utak nincsenek, csak egy sártól latyakos szélesre taposott ösvény vezet a dzsungel labirintusába.

Az út mentén, vagyis a sártenger két partján szedett-vedett sátrakban, nejlonból és zsákokból deszkákkal összetákolt hevenyészett kalyibákban várnak sorsuk beteljesülésére a reménytelenségben is reménykedő emberek. Hogy múljon az ólomlábakon járó idő, néha kártyáznak vagy táblajátékot játszanak, előkerül egy labda, vagy zenélnek, mesélnek egymásnak az életükről, vagy arról, mi mindent szeretnének egy jobb életben.  

A sártengerben tovább haladva telepített, romos, lakókocsik és konténerek belsejében tengetik napjaikat a szerencsésebbek.

Innen nem messze három darab mobilvécé árválkodik. Állapotukról, beltartalmukról és az utolsó ürítés pontos időpontjáról árulkodik a messziről terjengő szag. Mellettük hatalmas tócsákban víz, sár, emberi ürülék, nyál, vizelet, vér keveréke gőzöl a reggeli csípős hidegben.

Halmokban állnak az el nem szállított teletömött kukászsákok. Ezek láttán az ember maradék kedve is elmegy attól, hogy a szemetet összeszedje. Üdítősflakon, tejesdoboz szerteszét.

Élet a Dzsungelben

facecalais.jpg

Ahogy minden városban, itt is van bolt, iskola, templom, diszkó, fodrászat, étterem, de még színház is. Néha vannak franciaórák, éjszakánként lehet ropni a dizsiben is, és mielőtt felkapaszkodunk a kamionra, még beugorhatunk Alihoz, aki szép frizurát nyír nekünk.

A dzsungellakók szerint van maffia is. Egyesek szerint a maffia célja, hogy a dzsungelben tartsa a migránsokat, mert az nekik üzlet, ha máshogy nem, akkor legalább annyiban, hogy a saját boltjuknak lesz vásárlóközönsége. Hogy ezekben a dzsungelbéli boltokban hogyan fizetnek az emberek, mi az ára a portékának, és azt a portékát hogyan és miféle módszerekkel szerezték be a dzsungellakókból dzsungelbéli kereskedőkké avanzsáltak, ne firtassuk. Ahogy fentebb írtam, itt nincsenek sem törvények, sem jogok.

Gyakran jönnek önkéntesesek Belgiumból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, akik ételt és takarót osztanak a rászorulóknak. Persze jönnek franciák is, csak ők jóval kevesebben - mondja egy férfi.

A dzsungellakók

Ahány ember, annyi történet, annyi cél. Vannak, akik háború elől menekülnek. Vannak, akiknek még itt is jobb, mint üldöztetésben élni. Vannak, akik a szegénység elől menekültek, és bíznak egy gazdagabb jövőben. Van, aki csak el akart tűnni. Van, aki várja a menekültügyi eljárás végét. És van, aki Angliába akar menni (ők a többség). Sokan azzal a képpel érkeznek Európába, hogy ha ideérnek, lesz egy házuk, munkájuk, családjuk. A valóság azonban teljesen más: lehet, hogy évekbe telhet, míg mindez megvalósul. Lehet, hogy sosem jön el.

Sokak számára Calais egy második traumatizáció. A háború sújtotta országokból érkezőknek Calais nem jobb, mint otthon. Persze nem is rosszabb.

Vannak, akik nem akarnak várni, így aztán továbbmennek Angliába. Vagy nem mennek tovább, de megpróbálják, ha kell, akár minden éjjel, csak azért, hogy végre történjen valami.

Éjszakánként tapintható a feszültség: ilyenkor a drótkerítés alatt, vagy a kerítést kilazítva és átmászva rajta próbálnak meg felszökni egy kamionra vagy tehervonatra, és Anglia felé menni az igazi szerencsét próbálók.

A Dzsungel kívülről

A calais-i lakosság nem örül a migránsoknak. Sokan tapasztaltak lopást, betörést, erőszakos viselkedést a migránsok részéről. A kamionosok féltik az életüket és biztonságukat. Állandóan figyelniük kell, nem ugrik-e fel a kamionra egy ember, nem tesznek-e kárt a teherautóban vagy az áruban. Az állandó figyelem kimerítő, a kimerültség pedig veszélyes. Fokozottan kell ügyelni, nem ütnek-e el migránsokat. Megtörténik. A helybeliek szerint régen több volt errefelé a bevándorló család. Ma már többségében egyedülálló férfiakat látni.

Sokan elköltöztek a környékről, mert nem bírtak félelemben élni.

Komoly kockázat

Bár az autópálya mellett felhúzott kerítésnél nagy erőkkel van jelen a rendőrség, ez nem elég. A Dzsungelben az élet teljesen ellenőrizhetetlen, akárcsak az a több száz vagy több ezer ember, akik átmeneti szállásként választották Calais-t. Felfoghatatlan nagy biztonságpolitikai kockázat van abban, ha emberek tömegei, akikről fogalmunk sincs, hogy kicsodák, hogyan és milyen körülmények közt érkeztek, honnan jöttek és miféle szándékkal vannak az ország területén. A franciák pedig még gyenge kísérletet sem tettek arra, hogy megpróbálják legalább minimálisan ellenőrizni ezt a területet. A britek szerint Franciaországnak kellene felelnie a biztonságért ezen a területen, de a franciák láthatóan nem tudnak megbirkózni a helyzettel. Így aztán François Hollande 2016. szeptember 26-án bejelentette, hogy fel kell számolni a tábort. Végleg.

Mi lesz?

A francia kormány nem először véli úgy, hogy a tábor bezárásával és a telep felszámolásával megoldja a problémát. Azt már láttuk, hogy ez eddig sem volt sikeres stratégia, most pedig sokkal több ember húzta meg itt magát. Mi lesz most? Vajon ismét új nyomortanyák jönnek létre Calais környékén? A britek most anyagilag is hozzájárulnak ahhoz, hogy betonfal épüljön, és a bevándorlási törvény szigorításával próbálják elvenni az illegálisan érkező migránsok kedvét attól, hogy az Egyesült Királyságba menjenek. A fal, a szigorítás, a kisöprés és dózerolás mire lesz elég? Vajon az Európáról alkotott kép még ez után is elég vonzó ahhoz, hogy családok és egyedülállók keljenek útra az úgynevezett jobb élet reményében, vagy pedig erősebb és elrettentőbb ez az üzenet, mint egy plakát?

 

 

 

A calais-i dzsungelről készült leíráshoz többek között az ERTV, a BBC, a VICE, és az ARTE értékes helyszíni riportjai nyújtottak segítséget és ihletet.

Felhasznált források (2016.11.03):

https://news.vice.com/topic/calais

https://www.theguardian.com/uk-news/video/2015/jul/27/calais-migrants-jungle-camp-video

http://www.bbc.com/news/world-europe-37795479

http://www.bbc.com/news/world-europe-37254135

Videók (a teljesség igénye nélkül):

https://www.youtube.com/watch?v=12_GKMxwrY0

https://www.youtube.com/watch?v=iY_StygYsNQ

https://www.youtube.com/watch?v=vNdSm4HKOL8

https://www.youtube.com/watch?v=-MLywVpJLO4

https://www.youtube.com/watch?v=4APllZaY4y4

https://www.youtube.com/watch?v=ulxAfyoZhAM

https://www.youtube.com/watch?v=tSp72SgM8sw

https://www.youtube.com/watch?v=CkE1ij84Pnc

https://www.youtube.com/watch?v=VhfjmmcqJ2M

https://www.youtube.com/watch?v=gaiJawAUyJ0

https://www.youtube.com/watch?v=vRi4FxysWrQ