A migráció mögött meghúzódó eltérő motivációk feltérképezésére többféle tudományág többféle elmélettel tett kísérletet. Óriási munka lenne az összes elméletet részletesen feltárni, így ebben a bejegyzésben csak arra vállalkozok, hogy sematikusan, a lényegre korlátozódva leírjam, mik a gazdasági migrációt elősegítő, vagy fokozó tényezők.

A nemzetközi gazdasági migráció mögött meghúzódó motiváció az emberek életkörüményeinek vagy életminőségének javítása. Bár sokan azt hinnénk, a migráció egy újkeletű dolog, valójában nem az, hiszen már az őskorban is vándorolt az ember. Közhellyel élve mondhatnánk, hogy a migráció egyidős az emberiség történelmével, vagy még annál is öregebb. Az új vadászterületek keresése is migráció, de a középkori tanítók, misszionáriusok élete is a vándorlásról szólt. A kereskedelem fejlődésével az új piacok felfedezése motiválta és táplálta a migrációt. A kereskedelem és az ipar fellendülése, valamint a közlekedési eszközökben történt innovációk és ezek terjedése olyan folyamatokat indíthatott el, amelyek elvezethettek az addig ismeretlen kontinensek felfedezéséhez, később a gyarmatosításhoz és a rabszolgakereskedelemhez, amelyek egyre fokozták a migrációt, és a mai migrációs rendszerek kialakulásához vezettek.

A gazdasági fejlődés során fontos központok alakultak ki, és a 19.-20. században a központok globális jelentőséget kaptak. Ezek a centrumok nagy tömegeket vonzottak, hiszen itt óriási volt a munkaerőigény, és ahogy a közlekedés egyre olcsóbbá és egyre több réteg számára vált elérhetővé, úgy többen és többen keltek útra "szerencsét próbálni". A tengerentúlon például Észak-Afrika jelentős számú embert vonzott Írországból, Olaszországból, Portugáliából és Szíriából. Ez a fajta vándorlás migrációs rendszerek kialakulásához vezetett. (A migrációs rendszer olyan országok csoportja, amelyek hosszú múltra visszatekintő közös kulturális, történelmi és gazdasági szálakkal rendelkeznek.)

Fontos megjegyezni, hogy előfordulhat olyan eset is, amikor nem emberek mozognak, hanem az országhatárok. Ilyen történt Magyarországon, de a környező államokból is tudunk példákat sorolni erre.

A történelmi gyorstalpaló után nézzük meg, hogy napjainkban mik a gazdasági migráció legfőbb tényezői.

- A munkanélküliség
- szegénység
- és a jobb élet iránti vágy.

Abban, hogy valaki fogja magát, és elinduljon a jobb élet reményében toló- és vonó tényezők (azaz angol szakkifejezéssel élve: push and pull factors) játszanak szerepet. "Push" tényezők azok a körülmények, amelyek a származási országban jellemzők, mint mondjuk az alacsony bérek, a munkanélküliség, a magas adók, bonyolult ügyintézés, vagy akár a közhangulat. "Pull" tényezők pedig azok a lehetőségek vagy vonzó tényezők, amik egy adott országban, ahová az ember vándorolni kíván, állnak elő (könnyű munkavállalás, könnyen megtanulható nyelv, remek szociális juttatások, stb). Fontos tényező lehet a célországban lévő kapcsolati háló is: ha Ali Törökországban él, de van 4 unokatestvére és 3 volt általános iskolai osztálytársa, akik mondjuk Münchenben élnek, és jól megy nekik a szekér, és Ali rendszeresen beszél velük, és tudja, milyen jól megy a soruk, akkor előbb-utóbb Ali is úgy gondolja majd, hogy talán érdemes lenne beszerezni egy munkavállalási engedélyt Németországban. Ha pedig a müncheni kapcsolati hálójára támaszkodhat is, mert Haszán nevű barátja be tudja ajánlani őt annál a mechanikai cégnél, ahol dolgozik, akkor miért maradna otthon? Ki maradna otthon?

Itt érkeztünk el az individuális és strukturális faktorok taglalásához. (Forrás / háttéranyag innen.)

Az országoknak eltérő a munkaerőpiaci környezete: van, ahol munkaerőhiány van és ebből fakadóan magasabb bérek, van ahol pedig munkanélküliség jellemző alacsony fizetéssel. Az egyén szempontjából nézve az az ország a vonzóbb, ahol több a munkalehetőség és jobbak a munkakörülmények, mert itt kisebb a vándorlás költsége és nagyobb a haszna. Az ún. neoklasszikus közgazdaságtani elmélet nem az egyént, hanem a háztartást nézi, azaz az egyént csak mint a háztartás tagját vizsgálja. A háztartás dönti el, hogy ki megy külföldre, azaz ki vándoroljon. A vándorlás célja a háztartás többi tagjának védelme, és a veszélyek ellen való védekezés. Például Kovácsék devizahitelesek, és ahhoz, hogy ne ússzanak el az adósságban, Józsit kiküldik Angliába, aki elhelyezkedik egy takarítócégnél, és a fizetése felét minden hónapban hazautalja a családnak, míg egyenesbe nem jönnek.

A migráció viszont nemcsak lehetőség, hanem következmény is. A kettős vagy szegmentált munkaerőpiaci elmélet szerint a társadalomban van egy felső és egy alsó munkaerőpiaci szint. A felső szinten vannak a magasan képzett, jól fizetett szakemberek, akik stabil munkahelyen dolgoznak és magasabb társadalmi státuszban vannak. Az alsóbb szinten az alacsonyan képzett, alacsony fizetésből és rossz körülmények közt élő emberek vannak. Innen nehéz kikerülni. Ugyanakkor a változó körülmények miatt előfordul, hogy a társadalmi hierarchia magasabb szintjén állók közül egy jelentős tömeg elvándorol - még jobb körülmények közé - , vagy épp hiányzik egy réteg onnan, és a megüresedett helyre a társadalom alsóbb szintjeiről feljebb lépők érkeznek. Az alsóbb szinten megüresedett helyre pedig külföldről érkezők jönnek, ők töltik be a helyet: mint Józsi, aki kiment Angliába takarítani. A fejlett vagy gazdag országok egyszerre vonzzák a magasan képzett szakembereket és az alacsony képzettséggel rendelkező embereket is. Vagyis nemcsak Józsi mehet Angliába takarítani, hanem mehet Géza is, aki mérnök-informatikus, és céget alapít, vagy Klára, aki előkelő fizetést és lakást kap London egyik menő negyedében egy magánklinika orvosaként.

Ami Aliban, Józsiban, Gézában és Klárában közös, az az, hogy mind a négyen hasznát vehetik a kapcsolati hálójuknak. A kapcsolati háló épülhet rokoni szálra, barátságra, nemzetiségi és vallási kapcsolatokra is. Segítséget nyújthat a lakhatásban és az álláskeresésben is, és fontos szerepe lehet az előbbre jutásban.

A kapcsolati háló mellett az intézményeknek is rendkívül jelentős szerepük van. Az intézmény a legelső, amivel általában a migránsok kapcsolatba kerülnek. Ezek az intézmények különbözőek lehetnek:
- lehetnek ők az embercsepészek, akik ellenszolgáltatás fejében segítenek átjutni a határon
- de lehetnek legális vagy illegális közvetítők is.
Az embercsempészek az irreguláris migránsokat nemcsak a határon juttatják át, de az illegális határátlépéssel és az ország területén illegálisan való tartózkodással a migránsok a feketepiacra is kerülnek: hamis dokumentumokkal tartózkodnak az országban, vagyis hamis dokumentumokat vásárolnak, így pumpálják a dokumentumhamisítást és az azzal való kereskedést; legális munkalehetőségek hiányában feketén dolgoznak, és így az irreguláris migránsok elmondhatatlanul kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, amelyben nincs vagy csak nagyon szűk mértékben van lehetőségük jogaik gyakorlására.
Őket számos NGO és segélyszervezet próbálja segíteni azzal, hogy jogi segítséget, menedéket vagy képviseletet biztosítanak számukra. Ezeknek a szervezeteknek a munkáját hajlamosak sokan rossz szemmel nézni, mert "olyanokat támogatnak, akiknek semmi keresnivalójuk itt", de nem szabad elfelejteni, hogy az emberségesség, egymás segítése, az emberi méltóság a legfontosabb értékek, és mindenkit megilletnek az emberi jogok, akár legálisan tartózkodik egy országban, akár nem. Ezek a szervezetek nemcsak közvetlen segítséget nyújtanak az illegalitásba szorult bevándorlóknak, hanem hozzájárulhatnak a megoldáskereséséhez is, amennyiben az ország kormánya szeretne komoly lépést tenni a feketepiac visszaszorítása terén, vagy esetleg azt tűzi zászlajára, hogy igyekszik tenni az ellen, hogy emberek (akár bevándorlók, akár nem), ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe.

Az NGO-k és segélyszervezetek mellett vannak migráns szövetségek is, amelyek a szolidaritáson vagy közösségen alapulnak, és a szakszervezetekhez vagy munkás szövetségekhez hasonlóan valamiféle védelmet biztosítanak, információt osztanak meg, vagy akár tréningeket tartanak.

Vannak nemzetközi szervezetek, amelyek a migránsok jogai terén normatív sztenderek felállításán munkálkodnak, kampányokat, akciókat folytatnak, vagy lobbyznak.

Az intézmények közt végül, de nem utolsó sorban a kormányoknak is nagy szerepük van a migrációban. A kormány dönthet arról, hogy bevándorláspárti vagy bevándorlást korlátozó (vagy épp bevándorlásellenes) politikát kíván-e folytatni, és eszerint segítheti a migrációt, vagy gördíthet akadályokat a bevándorlás elé.