Leszegett fejjel, csalódottan hazatérni

A 2015-ös évben soha nem látott mértékben nőtt azoknak a száma, akik elhagyni kényszerültek a hazájukat. Mivel a szír polgárháború már több mint öt éve zajlik, a kérdés nem az, hogy miért vándorolnak az emberek, hanem az, hogy miért Európába, sőt, miért Németországba?

Miért válik vonzóvá Európa?

Az egyik fő húzótényező a jobb élet reménye, a jobb életlehetőségek reménye Európában. A Szíriával szomszédos országokban a szocio-ökonómiai lehetőségek hiányával szembesülnek: a megélhetési lehetőségek korlátozottak, a táborok túlzsúfoltak, a gyerekek iskoláztatása nem megoldott, minimális egészségügyi ellátás áll rendelkezésre, ha egyáltalán elérhető, a jövő kilátástalan. Nemcsak a menekültek helyzete egyre rosszabb, de következésképpen a helyi lakosság lehetőségei is egyre inkább beszűkülnek például Libanonban, ahol jóformán több a menekült, mint a helyi lakos. Bár a Libanonban élő szír menekültek többsége egy 2013-as kutatás szerint visszatérne Szíriába, amint bekövetkezik a béke, egy 2015-ös kutatás, arra mutatott rá, hogy a helyzetük folyamatosan romlik, és egyre inkább negatívan állnak hozzá a libanoni élethez, ezzel párhuzamosan pedig egyre romantikusabb képet festenek Európáról. Ehhez hozzáadódik, hogy a helyzet nem javul Szíriában, egyre kevesebb esélyt látnak arra, hogy visszatérhetnek, és folytathatják az életüket.

Zsúfolt menekülttábor Libanonban (forrás:Progressive Radio Network, prn.fm)

Mivel a helyzetük a libanoni, jordániai vagy török táborokban nem javul (egyre több embernek kell osztoznia ugyanazon a területen, szolgáltatáson, így a lehetőségek egyre szűkülnek), az érkezésükhöz képest jóval rosszabb körülmények állnak elő, így a jelenlegi helyzetükkel egyre kevésbé elégedettek, ezért lassan úgy gondolják, hogy talán bárhol jobb, mint ott, ahol éppen vannak. Ezt csak tetézi, ha vannak ismerőseik, távoli rokonok, akik eljutottak Európába, és arról számolnak be, hogy jobb körülmények között élnek, menekültstátuszt kaptak, jobb életük van. Fotók, cikkek, posztok a közösségi médiában mind azt mutatják, Európa mennyivel jobb hely, mennyivel könnyebb az élet, hiszen nagy a jólét, és „kolbászból van a kerítés”.

A fő cél: Németország

A Willkommenskultur, a szíreknek nyújtott mentesség a dublini rendelet hatálya alól (amelyet már azóta feloldottak), az erős és prosperáló német gazdaság és a korábban oda érkezettek pozitív tapasztalatai komoly húzótényezők, így Németország vonzereje óriási a szírek (és más menekültek) közt. Így aztán nem csoda, hogy mindenki - szír és nem szír egyaránt - Németországba akart/akar eljutni.

Willkommenskultur (forrás: mtmi.hu)

Tavaly októberben a medium.com-on jelent meg egy írás arról, hogy a görög partokon tevékenykedő segélyszervezetek dolgozóinak milyen kérdéseket tesznek fel a megérkező menekültek. A leggyakoribb kérdések többsége az alapvető szükségletekhez kapcsolódik. Sokan akkor sem hiszik el, hogy elérték a görög partokat, amikor már kiszálltak a csónakból, tudniuk kell, hogy tényleg igaz, tényleg sikerült! Európában vannak. Azonnal tudatni akarják a családjukkal, hogy megérkeztek, ezért keresnek WiFit: Az internet a legolcsóbb, leggyorsabb módja annak, hogy el tudd érni a szeretteidet. A partot érés után megéhezik az ember, tudnia kell, hol tud élelmet beszerezni, hol etetheti a gyermekét, hogyan juthat el oda, ahová szeretne, mi vár rá ott, ahol most van.

Gumicsónakon érkező migránsok a görög partoknál (forrás: nbcnews.com)

A leggyakoribb kérdések a következők:

Hol vagyok?
Van itt WiFi?
Hol vehetek élelmiszert és vizet?
Hol szoptathatom a csecsemőmet?
Hol van a busz, ami Németországba visz?
Szerezhetek valahol taxit?
Hogyan kell regisztrálnom?
Miért kell ujjlenyomatot venni tőlem?
Meddig kell itt maradnom?
Hol válthatok pénzt?

Hol van a busz, ami Németországba visz? – ilyen busz nincsen, természetesen, de egy idő után így vagy úgy – és többnyire embercsempészek által – eljutnak Németországba.

Európa = Kánaán

Arról, hogy milyen az élet Európában, milyen az európai országokban menekültnek lenni, milyen elvárásoknak kell megfelelni, mi a valóság, csak keveset tudnak azok, akik elindulnak. A legtöbben úgy gondolják, Európában mindenütt nagy a jólét. Azt gondolják, hogy Németországba érkezvén mindenki megkapja a menekültstátuszt, munkát kap, lakhatást kap, és úgy élhet, mint otthon – sőt, talán még jobban és egyszerűbben. Európa maga a szabadság, e szabadság földrajzi középpontja pedig Németország.

A valóság hidegzuhanyként éri őket

Finnországból hazatérő irakiak várnak a csomagjaikra (forrás: Reuters)

Ahmed és az öccse, Abdulrahman a balkáni útvonalon érkeztek, a Földközi-tengeren gumicsónakban nyomorogva keltek át, gyalog haladtak az országhatárokon, menekülve a rendőrség strázsáitól, míg végül megérkeztek a bátyjukhoz Berlinbe. Ő egy évvel korábban érkezett. Ahmed és Abdulrahman úgy érzi, elvárásaik nem teljesültek:

- Mindenki azt mondta, Németország maga a szabadság. Mi már itt vagyunk 12 napja, és semmi nem történik. Ez kiborító – mondják a hosszú, kígyózó sorban állva a német menekültügyi hatóság előtt.

A német bevándorlási és menekültügyi hivatal, a BAMF szerint a regisztrációs folyamat hosszú időt vesz igénybe. Egy 50 fős csapat naponta 100-150 embert tud regisztrálni, így a többieknek addig várniuk kell. Berlin mint szövetségi állam a Németországban menedéket kérők mindössze 5%-át köteles a törvények szerint elszállásolni. A német törvények ugyanis kimondják, hogy a menedékkérőket a 16 állam közt a lakosságszámmal arányosan kell elosztani. Ugyanakkor a menedékkérők 15%-a Berlinben nyújtja be a kérelmét, így az is időbe telik, míg a személyek részére kijelölnek egy szálláshelyet.

Ahmed, Abdulrahman és bátyjuk, Szajf, attól tart, hogy az idegengyűlölő vagy előítéletes vidéki Németországban jelölnek ki nekik szállást.

Dugmus több mint egy évet töltött Brandenburgban. Először meg kellett várnia, míg a kérelmét elbírálják (megalapozott-e?), majd meg kellett várnia a menekültügyi eljárás végét. Megkapta a menekültstátuszt, ezután benyújtotta a családegyesítésre vonatkozó kérelmét. Meg kellett várnia, hogy a német hatóság jóváhagyja a családegyesítő vízumkérelmet. Miután ezt megítélték a Jordániában tartózkodó családtagoknak, Dungus megvette a repülőjegyeket, de arról a kis településről, ahol addig élt, áthelyezték Berlinbe. Elmondása szerint rasszista megnyilvánulást nem tapasztalt, de csak kevés lehetőség akadt volna ott a család részére. Dungus ma már együtt van a családjával Berlinben. Az Arab Strasse-én élnek (ez nem a hivatalos neve, de mindenki így hívja), ahol a lakosság 40%-a külföldi származású, és majdnem mindenki arabul beszél. Dungus integrációs programban vesz részt, a gyerekek iskolába járnak. Dungus hálás Németországnak.

Hosszú, elhúzódó eljárás

A menedékkérőkkel közvetlen kapcsolatban lévő német ügyintézők szerint sok bevándorló méltatlankodik, amiért nem lakásokban vannak elszállásolva, hanem mondjuk egy hatalmas raktárépületben kell aludniuk többszáz menedékkérővel együtt. Hamburgban például Awad azt mondta, egyenesen sokkolta őket, amit itt tapasztaltak.

-Hazudtak nekünk!

Egy szomáliai menedékkérő beperelte a német bevándorlási és menekültügyi hivatalt, amiért az eljárása túl hosszúra nyúlt. 16 hónapig tartott, míg az ügyében döntés született. 2015 októberében a BAMF-nál 250 000 feldolgozatlan kérelem tornyosult, és ez a szám azóta csak emelkedett.

Mindez azt jelenti, hogy a menedékkérőknek hosszú ideig kell várniuk, míg az ügyükben döntés születik. Tehát aki menedékjogot kér, annak fel kell készülnie arra, hogy akár egy-másfél évig is eltarthat, mire döntenek az ügyében, és nem biztos, hogy kedvező döntés születik.

Nem erre számítottak

- Azt hittem, hogy a német kormány majd segít rajtunk, és lesz egy hely, ahol a feleségemmel és a gyerekemmel élhetünk. Ehelyett egy borzalmas táborban helyeztek el minket, ahol sem aludni, sem ébren lenni nem lehet. Nincs remény, és senkinek sem ajánlom, hogy idejöjjön – mondja az iraki Aram.

Hatalmas raktárépületből kialakított tábor Németországban (forrás: geopolitics.co)

- A táborban rengeteg nehézséggel kellett szembesülnünk: először is, nem volt tiszta wc. Több mint három hónapot töltöttem ott, és semmi sem történt. Napi háromszor kaptunk enni, de mindig csak vajat és lekvárt. A wc-t kétnaponta takarították csak, az életkörülmények borzasztóak voltak. Afganisztánban is háború van, nem csak Szíriában! Az afgánoknak is lehetőséget kéne adni, hogy tanulhassanak és beírathassák a gyermekieket az iskolába! – panaszolja az afgán Abdulgafur.

- Sok pénzt kértem kölcsön, keményen dolgoztam, egy jobb jövő reményében jöttem ide. Nyolc hónapig voltam egy táborban, több mint három hónapig még pénzt sem kaptunk! – méltatlankodik Szaíd.

- Németország egyenlő a börtönnel. Alig várom már, hogy hazamehessek. Bár az emberek nagyon kedvesek, a németországi életnek sok árnyoldala van. Én kick-bokszoló voltam otthon, Afganisztánban, sok bajnokságot is nyertem. Az egyetlen, amit otthonról magammal hoztam, az a kick-boksz nadrágom volt, mert azt reméltem, majd Németországban is viselhetem versenyeken. Nem így lett. Az itteni menedékkérőknek semmi dolguk, csak esznek, alszanak. Akik pedig hazamennek, oda mennek haza, ahol még háború van – mondja Rezwan.

- 7 hónapot vártunk, belefáradtunk, úgyhogy inkább hazamegyünk Irakba – meséli csalódottan Fatima.

- Én 8 hónapot voltam itt, semmit sem tudtam csinálni – teszi hozzá Mahmud.

- Átkeltünk a tengeren. Mindenféle nehézséget átvészeltünk. Mindezt csak azért, hogy végül azt lássuk, semmi értelme sem volt – foglalja össze Júszef.

- Ha visszatérünk Bagdadba, ottmaradunk. Utólag azt gondolom, bárcsak ne mentünk volna sehová, bárcsak fulladtunk volna a tengerbe! A férjem szeretett volna jönni, így hát elindultunk. 3 hónapot voltunk Németországban, de semmit sem kaptunk. Az étel rossz volt, ráadásul kevés is, a gyerek sírt az éhségtől. Tizenegyezer dollárt költöttünk az útra, most üres kézzel térünk haza – sírja Fatima.

- Szeretnénk, hogy a gyermekeink itt járhassanak iskolába, megszerezzék a német állampolgárságot, de még nekünk sincs meg az engedélyünk – csapja össze a kezét Szamír.

- Azért indultam el, mert egy csomó szép képet láttam Facebookon, amiket az iraki ismerőseim posztoltak, akik itt voltak Németországban. Azt hallottam, havi 3000 eurót lehet keresni a BMW-nél, német kollégák mellett lehet dolgozni. Bár szeretnék dolgozni, nincs engedélyem, nem lehet, egész nap nem csinálok semmit, csak a tétlenség van, úgyhogy inkább hazamegyek – magyarázza Husszen.

Sokan mennek haza Ausztriából is

2015 decemberében egyre több afgán, iraki és koszovói döntött úgy, hogy hazatér a származási országába. Mivel Koszovó biztonságos harmadik országnak minősül, a koszovóiaknak nagyon kevés esélyük van arra, hogy nemzetközi védelmet kapjanak Ausztriában. A legtöbben így inkább önként hazatérnek.

Az afgánoknak és irakiaknak jobbak az esélyeik arra, hogy védelmet kapjanak, de 2015 decemberétől elkezdett emelkedni körükben a hazatérők száma. Az egyik osztrák jótékonysági szerv, a Caritas szóvivője szerint sokan attól tartanak, hogy kiutasítják, és ezzel megalázzák őket. Vannak, akiknek pedig annyira hiányzik a családjuk, hogy már nem bírják nélkülük. Mások pedig nem arra számítottak, amit kaptak. „Annyi bizonytalanság van Ausztriában, márpedig a legtöbb menekült olyan traumákat élt át, ami után szükség van a bizonyosság és biztonság érzésére.”

Az iraki Omar azt mondta, békét, szabadságot és jövőt szerettek volna, ezért jöttek Ausztriába.
- Csak megaláztak minket itt. Hiba volt idejönni. Az emberek úgy néznek ránk, mintha terroristák lennénk, pedig mi csak békét szeretnénk. Még a kutyákkal is jobban bánnak Ausztriában, mint velünk, mert őket etetik és ruhát is adnak rájuk.

A bécsi emberi jogi szervezet (VMÖ) vezetője arról számolt be, hogy sok iraki azért tér haza, mert teljesen másmilyen kép élt a fejükben arról, hogyan zajlik egy menekültügyi eljárás. Nem számítottak arra, hogy akár egy év is eltelik, mire egyáltalán családegyesítésre vonatkozó kérelmet nyújthatnak be.

Hiábavaló út után leszegett fejjel hazatérni

A legtöbben pletykáknak hitelt adva, hamis elvárásokkal indulnak Európába. Az információk nagy része a közösségi médián át terjed, a többségük minden alapot nélkülöz, csak az embercsempészek zsebének kitömésére jó. Csak nekik áll érdekükben, hogy fals információk keringjenek egy kánaáni Európáról, egy Németországról, ahol mindenkinek adnak egy autót meg egy házat. Akik ezeknek hitelt adnak, mindenüket pénzzé téve elindulnak, hogy aztán hidegzuhanyként érje őket a valóság, és üres kézzel, csalódottan legyenek kénytelenek hazatérni.

A legfontosabb feladat az lenne, hogy hangsúlyozzuk: ezek az információk hamisak! Csak az embercsempészek terjesztik, akik hasznot akarnak húzni mások hiszékenységéből, és minél több embert rá akarnak venni a veszélyes és sokszor bizonytalan kimenetelű utazásra.

Németországban 2012 óta egyre emelkedik az önkéntesen hazatérők száma. A BAMF adatai szerint 2012-ben 7546, 2013-ban 10251, 2014-ben 13636, 2015-ben 37220, 2016-ban közel 55000 ember választotta az önkéntes hazatérést.

A német állam segíti azokat, akik inkább visszatérnének a származási országukba: fizeti a jegyüket, és 1700 euró készpénzt ad nekik mintegy újrakezdési segélyként.

------------------------------------------------------------------------------------

Felhasznált cikkek (2017.01.15.)

Number of migrants leaving Germany voluntarily rises in 2016, Reuters http://www.reuters.com/article/us-germany-security-idUSKBN14H0OQ?il=0&utm_source=Facebook&utm_medium=Social

What refugees ask when they arrive in Europe, Medium https://medium.com/uprooted/what-refugees-ask-when-they-arrive-in-europe-e09c72c80ea9#.n056t7czp

False Expectations – Refugees Return Home, Deutschland.de https://www.deutschland.de/en/topic/politics/false-expectations-refugees-return-home

Refugees: 'Austria isn't what we expected' – The Local.at http://www.thelocal.at/20151215/asylum-seekers-return-home-as-austria-fails-to-meet-expectations

Germany: Asylum Seekers Make Demands – Gatestone Institue https://www.gatestoneinstitute.org/6753/germany-migrants-demands

Refugees struggle to assimilate in Germany – Aljazeera.com http://america.aljazeera.com/articles/2015/8/28/berlin-germany-europe-refugees.html

Changing expectations as real push factor for migration to Europe – The Broker Online http://www.thebrokeronline.eu/Blogs/Inclusive-Economy-Europe/Changing-expectations-as-real-push-factor-for-migration-to-Europe

Videók (2017.01.15)

https://www.youtube.com/watch?v=zysX8rzSI0M

https://www.youtube.com/watch?v=jNVIw4MsI2Q