Élet a ledózerolt dzsungel romjain

2016 októberében a földdel tették egyenlővé a Calais környékén kialakult illegális menekülttábort. Mi történt azóta? Mennyire volt sikeres a dózerolás? Mit ért el a francia rendszer? Mennyit javult a menedékkérők és migránsok helyzete azzal, hogy megkísérelték bevezetni őket a francia menekültügyi rendszerbe?

2016 őszére a Calais környékén kialakult illegális és spontán menekülttáborban tarthatatlanná vált a helyzet: túl sokféle ember gyűlt össze túl kicsi területen, rendszeressé váltak a konfliktusok, amik a helyi lakosok életére is kihatottak. Az itt tartózkodó bevándorlók nagy része az Egyesült Királyságba akart eljutni, és ebben nem ismertek határokat: sokan a szállítmányozást végző kamionsofőrök életére törve próbáltak átjutni a Csalagúton, vagy a rakodótérben megbújva, saját életüket veszélyeztetve próbáltak átmenni a határon. A helyzet elfajult, és megoldást kellett találni a problémára, de sem a francia, sem a brit kormány nem érezte sajátjának az ügy megoldásának szükségességét. Végül a britek kerítést kezdtek építeni és szigorítottak a határellenőrzésen és a menekültügyi rendszeren, a franciák pedig úgy döntöttek, fel kell számolni az illegális menekülttábort, az ott élő embereket a legális intézmények felé kell terelni, meg kell szüntetni ezt a calais-i "államot az államban", és a menekülttábor teljes lerombolása mellett döntöttek. 

 4784.jpg

Márciusban készült fotó Calais-ban. (forrás: The Guardian)

A calais-i dzsungel körülményeiről részletesen írtunk már ebben a blogban. Akkor azt írtuk, hogy nem ez az első alkalom, hogy a francia kormány úgy véli, hogy egy tábor felszámolásával megoldhatja a problémát, és már korábban láttunk példát arra, hogy ez a stratégia nem célravezető. De mi történt azóta? Milyen most Calais?

A dzsungel kisöprése idején a legfőbb aggodalmat a számos regisztrálatlan kísérő nélküli kiskorú helyzete jelentette. Sok kiskorú nem fért hozzá a menekültügyi rendszerhez, így már a tábor felszámolása előtti időszakban, amikor a gyerekek elszállásolásáról gondoskodtak a szervezetek, sokan kimaradtak a rendszerből, és kényszerültek még rosszabb körülmények közé. 2016 októberétől minden addiginál több gyermek kényszerült arra, hogy az utcán aludjon. Bár az illegális menekülttáborban sem voltak emberséges körülmények, annak ledózerolása után már semmilyen tető nem volt a fejük felett. A kilátástalan helyzetet az oldotta meg valamennyire, hogy a brit kormány bejelentette, kész segíteni a francia hatóságoknak, és készen áll arra, hogy a szoros családi kapcsolattal rendelkező kiskorúakat (a 12 éven aluliakat) családegyesítési eljárás keretében kifejezetten a dublini rendelet hatálya alatt átvegye. A többi embert megpróbálták a francia menekültügyi rendszerbe irányítani, de nem sok sikerrel: csak újabb helyeken alakultak ki illegális táborok. Párizsban például jelentősen emelkedett az illegálisan ott tartózkodó bevándorlók száma Calais lebontása után. Idén július végén a helyzet rendezése érdekében buszokkal próbálták Párizs különböző részeire vinni a menedékkérőket, és ideiglenesen elszállásolni őket pl. a nyári szünet üresen álló iskolai tornatermekbe. Sok párizsi politikus hangot adott aggodalmának, és elmondta, hogy hiábavalónak tartják, hogy elszállítják a menedékkérőket és migránsokat az utcáról, akik aztán vissza is térnek. Nagyjából két-három havonta kell elszállítani a menedékkérőket az utcáról. Legutóbb júliusban szállítottak el kb. kétezer embert, azelőtt két hónappal 1610 embert vittek el. Hiábavaló minden elszállítás, mert véleményük szerint hiányzik a hosszú távú menekültügyi stratégia.

A tábor lebontása utáni pár hónapban Calais utcáiról eltűntek a bevándorlók, és az Egyesült Királyságba vivő komp környéke is kiürült. Ez azonban nem tartott sokáig, és szépen lassan újabb csoportok jelentek meg a környéken. Mára nagyjából ezer bevándorló várakozik Calais és Dunkerque környékén, ahol a helyzet egyre embertelenebb. Nincsenek mosdók, nincs lehetőség tisztálkodásra, mosásra, nincsenek wc-k, mindenki ott végzi a dolgát, ahol éppen módot talál rá. A környéken rendszeresen ellenőrzést végez a rendőrség, és a letáborozás megakadályozása érdekében elkobozza a hálózsákokat, matracokat, sátrakat. Nem ritka, hogy reggeli ellenőrzés során a könnygáz használatától sem riadnak vissza.

Mivel a rendőri akciók során a sátrakat elkobozzák, az emberek a város külterületén lévő ipari zónából (ahol még egy elhagyott raktárépület teteje alatt meg tudnák húzni magukat) az erdőbe kényszerülnek. A nyirkos, hideg föld a viharos és hűvös normandiai időjárás miatt barátságtalan hely, a borzasztó higiéniai körülmények miatt pedig egészségtelen is. 

6720-refugees_welcome.jpg

Az ipari zónában magukat ideiglenes meghúzó migránsok a felirat ellenére nem túl szívélyes körülmények közt fogyasztják egy segélyszervezettől kapott ebédjüket. (forrás: The Guardian)

A város célja egyértelmű: csökkenteni a menedékkérők és migránsok számát, minél több embert "elriasztani", és megakadályozni, hogy tartósan le tudjanak telepedni a környéken. Emiatt a városnak nem áll szándékában stabil intézményrendszert kialakítani. Úgy vélik, hogy a szálláshelyek biztosításával és a megfelelő higiéniai körülmények kialakításával odacsábítanák az embereket. A helyi hatóság megtiltotta a segélyszervezeteknek, hogy ételt és takarókat osszanak, de végül ezt a döntést a bíróság elutasította. Valamit azonban mégis tennie kell a város vezetésének, mivel egy bírósági döntés értelmében a menedékkérők folyamatosan növekvő száma miatt mosdókat, tisztálkodásra és mosásra lehetőséget biztosító helyiségeket kell kiépíteni. Erre a francia hatóság péntekig kapott haladékot, de egyelőre nem történt semmi. Hétfőn a hatóságok két buszt küldtek Calais-ba és Dunkerque-be, hogy az ott ideiglenesen táborozó migránsokat az ország belsőbb területén lévő befogadó központokba vigyék és lehetővé tegyék számukra, hogy menedékkérelmet nyújtsanak be. Voltak, akik még aznap visszamentek Calais-ba vagy Dunkerque-be.

A francia belügyminiszter Gérard Collomb azt mondta, hogy 2017 augusztusáig ebben az évben 17 867 illegális határátkelési kísérletet történt a csatornán keresztül. 12 349 olyan esetről számolt be, amikor teherautókban elrejtőzve próbáltak átkelni a csatornán. E számok fényében ígéretet tett arra, hogy mobil wc-ket állítanak fel Calais-ban, de hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az, hogy elkerüljék, hogy bármi olyasmit építsenek ki, ami akárcsak hasonlít is egy stabil infrastruktúrára.

Valamit mindenképpen tenni kell, mert a helyzet súlyosbodik. Hiába tűntek el a tábor felszámolása után az utcáról a migránsok, mára megint fiatal férfiak csoportjai tűnnek fel a teherautós parkolók környékén, a komp felé vezető autóút és autópálya szélén. A város körüli utak megint egyre veszélyesebbek lesznek a migránsok és a teherautósofőrök számára. A múlt héten egy 22 éves eritreai férfi halt meg, amikor leesett egy teherautóról, amelyik a kikötő felé tartott. Júniusban egy lengyel kamionsofőr vesztette életét, miután migránsok egy csoportja fatörzsekkel zárta le az utat, amibe a sofőr belehajtott, és bent égett a kigyulladt járműben.

6720_-temeto.jpg

Új fejfák elhunyt migránsoknak egy Calais melletti temetőben (forrás: The Guardian)

Az új francia elnök, Emmanuel Macron korábban azt mondta, hogy szeretné átalakítani a francia menekültügyi rendszert, mivel azt túl sok kritika érte az elmúlt időszakban azért, mert lassú és nem hatékony. Macron egy emberségesebb és fair rendszert szeretne megvalósítani, de annak részleteiről, hogy min kívánnak változtatni, hogyan, és mikor, egyelőre nem nyilatkozott.

A poszt a The Guardian cikkei alapján készült.

https://www.theguardian.com/world/calais