Orbán Viktor egy fontos publicisztikával jelentkezett a napokban a Hungarian Review című online lapban. Az angol nyelvű cikk a Hungary and the Crisis of Europe címet viseli, azaz magyarul: Magyarország és az európai válság. Ebben a terjedelmes írásban a miniszterelnök elemzi a magyar migrációs és védelempolitika főbb irányvonalát, és megpróbál választ adni arra, hogy miért került válságba Európa, és miért kéne inkább Donald Trumpra hallgatni migrációs kérdésekben.

Orbán Viktor szerint Európa válsága 2005-ben kezdődött, amikor két alapító EU-tagállam polgárai nemet mondtak az Európai Unió alkotmányára. Ezt a helyzetet a brüsszeli bürokraták a Lisszaboni Szerződéssel kívánták megoldani, amiknek viszont az lett a következménye, hogy ma már az Európai Bizottság túl nagy hatalmat gyakorol, már nem a (közkedvelt és csontig lerágott kifejezéssel élve) a „szerződések őre”, hanem aktív döntéshozóként olyan szabályok elfogadtatásán igyekszik, amikkel a tagállamok egyharmada nem ért egyet. Orbán szerint semmilyen intézmény nem helyettesíthet egy államot. Eklatáns példával illusztrálja a helyzetet: Brüsszel számos helyzetben döntésképtelennek bizonyult, vagy nem a jó kérdésekkel foglalkozott, mert a kérdés nem az, hogy a gumicsónakon érkező migránsoknak a gumicsónak mely részén kell kijelölni nemdohányzó részleget, hanem az, hogy egyáltalán jöjjenek-e gumicsónakon migránsok, be kell-e őket engednünk.

Orbán szerint fontos, hogy erősek legyünk, mert migrációs veszély fenyeget minket. A magyar Alaptörvény feketén-fehéren kimondja, hogy az egyik legfontosabb kötelesség a magyar állampolgárok védelme. Emellett persze rendkívül fontos vállalkozás a schengeni határok védelme is. Orbán szerint minden illegális migránst vissza kell toloncolni a hazájába, amennyiben pedig az nem biztonságos, akkor egy biztonságos harmadik országba kell visszatoloncolni. Minden országnak joga van ahhoz, hogy saját maga döntse el, kiket akar beengedni az országba, és kiket nem.

A felhúzott kerítés mögött belépésre vár egy család az egyik magyarországi tranzitzóna bejáratánál (fotó: Járdány Bence, forrás: abcug.hu)

A védelem legfontosabb eszköze a határ mentén felhúzott kerítés. A miniszterelnök örömmel nyugtázza, hogy ma már konszenzus van Európában a külső határok védelmének fontosságát illetően, továbbá egyetértés van abban, hogy a segítséget kell közelebb vinni, nem az embereket kell onnan idehozni, valamint rendkívül fontos a kibocsátó és a tranzitországokkal való jó kapcsolat ápolása.

Magyarországnak kötelessége feltartóztatni a rendszerből hasznot húzni akaró migránsokat, de akár az áldozatokat is, és nyilvánvalóvá kell tennie, hogy a határt illegálisan átlépőket bebörtönzik vagy kitoloncolják – írja Orbán. Szükség van erre. „Ha a saját védelmünkről van szó, nincsen humánus megoldás.” – véli Magyarország miniszterelnöke.

Orbán Viktor megemlíti – mint követendő javaslat – Donald Trump bevándorlással kapcsolatos terveit. A miniszterelnök üdvözli, hogy az Egyesült Államok újdonsült elnöke a világ legjobb titkosszolgálatát szeretné megszervezni Amerikában, elzárkózik a demokráciaexporttól, és fontos intézkedésként tekint a határok megerősítésére. Hangsúlyozza, hogy akárcsak a kelet-európai tagállamok vezetői, Trump szintén fenyegetésként tekint a migrációs nyomásra, és megoldást is kínál rá, miközben az uniós javaslatok mindeddig semmit nem oldottak meg.

Az tehát világos, hogy Orbán Viktor szívesen haladna tovább a Donald Trump által vágott csapásirányban. Mi az, amit Magyarország miniszterelnöke követendő példának tart, és vajon meddig követné a trumpi utat?

Mit javasol Donald Trump?

Az Egyesült Államok új elnöke még a megválasztása előtt, a kampány során hangsúlyozta, hogy a bevándorlás terén drasztikus változásokat eszközölne. A weboldalán elérhető a bevándorlási reform terve, amelyben röviden felsorolja, milyen intézkedést vezetne be (vagy szüntetne meg), és röviden meg is indokolja, hogy miért.

• Egy határok nélküli nemzet nem nemzet – azaz a déli határszakaszon fel kell húzni egy falat (vagy kerítést).
• Egy törvény nélküli nemzet nem nemzet.
• Egy nemzet, amely nem szolgálja a saját állampolgárai érdekeit nem nemzet – azaz minden bevándorlással kapcsolatos tervet az amerikaiak érdekeit szolgáló munkahelyteremtés, fizetésemelés és a biztonság növelése alá kell rendelni.

Trump megmondta: A határzár költségeit Mexikónak kell állnia, mivel véleménye szerint Mexikó vezetői az illegális bevándorlással éveken keresztül húztak hasznot az Egyesült Államokból, többek között a bűncselekmények és a szegénység exportjával. Ezek költségét egészen eddig az USA viselte az esetleges egészségügyi ellátási kiadásoktól kezdve a lakhatáson keresztül az oktatási és jóléti ráfordításokkal bezárólag. Trump hozzáteszi, hogy az illegálisan érkezettek számos bűncselekményt követtek el amerikai állampolgárok kárára. (Meg kell jegyezni, hogy nincsen olyan statisztika, amely ezt alá tudná támasztani. A Quartz Media szerint két figyelemre méltó adatból indulhatunk ki ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk, igaz-e ez az állítás vagy nem. Az egyik adat szerint a növekvő bevándorlással nem nőtt az elkövetett bűncselekmények aránya.  A másik adat: a börtönökben kevesebb a külföldi, mint az amerikai származású.)

Donald Trump 2017. január 25-én bejelentette, hogy a Belbiztonsági Minisztérium ki fog adni egy heti listát a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről.

Szerinte Mexikó hasznot húz abból is, hogy az USÁ-ban dolgozó mexikói származású emberek a fizetésük vagy egyéb járandóságaik jelentős részét hazaküldik. Mivel Amerikát Mexikó miatt kell megtisztítani, Mexikónak kell feltakarítania maga után - véli az Egyesült Államok 45. elnöke.

Mexikó tehát kénytelen lesz kifizetni a falat (vagy kerítést), eközben pedig az USA:
- lefoglalja a feketemunkából származó összes jövedelmet;

- megemeli a mexikói CEO-knak és diplomatáknak kiadott ideiglenes vízumok költségeit, vagy ha indokolt, akkor ki sem adják nekik;

- minden határátlépési engedély költségét emelik.

Az USA számára kulcsfontosságú a jogok és az amerikai alkotmány védelme – rögzíti Trump. Ehhez fontos lenne az Immigration and Customs Enforcement (bevándorlás és vámellenőrzést biztosító végrehajtó szerv) tisztviselőinek számát megháromszorozni.

A bűncselekményt elkövetett külföldiek kötelező visszaküldése szükséges. Minden bűnözőt haza kell küldeni. Ha kell, vissza kell vonni minden vízumot abból az országból vagy abba az országba, amelyikből az adott bűnelkövető származik.

Trump szerint az illegális határátlépőket a letartóztatásuk után mindaddig őrizetben kell tartani, ameddig vissza nem küldik őket oda, ahonnan jöttek.

Meg kell vonni minden támogatást a bűnözőknek menedéket nyújtó, a szövetségi bűnüldöző szervekkel együttműködni nem hajlandó városoktól.

Emelt összegű pénzbírsággal kell illetni mindenkit, aki a vízuma lejárta után is az Egyesült Államok területén tartózkodik, és ezzel nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Büntetőjogi szankciókkal illetnék azokat, akik megtagadják a hazatérést.

Nagyon fontos Trump szerint, hogy megszüntessék a születési alapon járó állampolgárság intézményét.

Az amerikaiakat kell az első helyre tenni, hiszen a külföldiek miatt a bérek alacsonyak maradtak, a munkanélküliség továbbra is magas, a szegény emberek számára nehéz középosztályi szintű béreket elérni. Itt az ideje, hogy az amerikaiakat részesítsék előnyben a munkaerőpiacon, és véget kell vetni a jóléti kiadásokkal való visszaéléseknek is. Az eddig külföldi fiataloknak juttatott karrierprogramot meg kell szüntetni, és helyette az amerikai fiataloknak kell újat nyitni. A menekültkénti elismerés kritériumait szigorítani kell, ezzel is tovább csökkentve a visszaélés lehetőségét. Szerinte inkább árva amerikai gyerekeket kellene segíteni. Összességében csökkenteni kell a bevándorlást: mielőtt zöld kártyát adnának a külföldieknek, a már USÁ-ban élő munkanélküli amerikaiak és bevándorlók közül kellene választania új munkaerőt a cégeknek.

A tervek szerint a fentiek mellett Trump várhatóan alá fogja írni a menekültkénti elismerések és hét muzulmán többségű ország részére való vízumkiadás bizonytalan időre történő felfüggesztését is.

--------------------------------------

Donald Trump lesöpörte az asztalról Barack Obama bevándorláspolitikáját. Szerdán aláírta azt a végrehajtási rendeletet, amely alapján a mexikói határszakaszon felhúznák a kerítést. Trump úgy kommentálta a lépést, hogy „Amerika visszavette az irányítást a határai felett”. Trump eddigi intézkedései még egyedül a Barack Obama által nyújtott amnesztiát nem érintették.

Az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumában Trump azt nyilatkozta:
- A törvény végre lesz hajtva, méghozzá határozottan lesz végrehajtva. Nem kellenek új törvények, a meglévő rendszer létező keretei között fogunk dolgozni.

Ami a kerítés felhúzását illeti: Mexikó nem hajlandó állni a költségeket.

Az Egyesült Államok és Mexikó határvonalán már mintegy 1000 km-en húzódik valamilyen fajta határzár (kerítés vagy fal). A Donald Trump által javasolt határzár több mint 1600 km hosszú lesz. (forrás)

Források (2017.01.27)

Orbán Viktor írása: http://www.hungarianreview.com/article/20170124_hungary_and_the_crisis_of_europe

Donald Trump bevándorláspolitikai reformja: https://assets.donaldjtrump.com/Immigration-Reform-Trump.pdf

http://www.washingtontimes.com/news/2017/jan/25/trump-eviscerates-obamas-immigration-policy/

http://www.vox.com/policy-and-politics/2017/1/25/14382054/trump-immigration-executive-orders

http://edition.cnn.com/2017/01/25/politics/donald-trump-build-wall-immigration-executive-orders/index.html

https://qz.com/895624/how-much-crime-is-committed-by-immigrants/

https://www.nytimes.com/2017/01/27/opinion/the-closing-of-trumps-america.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/2017/01/27/us/trump-refugee-lowell-massachusetts.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/2017/01/27/us/trump-refugee-lowell-massachusetts.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/2017/01/26/business/economy/mexico-pay-border-wall-trump.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/2017/01/26/us/trump-illegal-immigrants-crime.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/video/us/politics/100000004893754/trump-orders-border-wall-with-mexico.html

https://www.nytimes.com/2017/01/26/nyregion/new-york-protest-trump-immigration-orders.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/2017/01/02/us/illegal-immigrants-raids-deportation.html?rref=collection%2Ftimestopic%2FTrump%2C%20Donald%20J.

https://www.nytimes.com/2017/01/25/us/politics/refugees-immigrants-wall-trump.html

A 2015-ös évben soha nem látott mértékben nőtt azoknak a száma, akik elhagyni kényszerültek a hazájukat. Mivel a szír polgárháború már több mint öt éve zajlik, a kérdés nem az, hogy miért vándorolnak az emberek, hanem az, hogy miért Európába, sőt, miért Németországba? 

Miért válik vonzóvá Európa?

Az egyik fő húzótényező a jobb élet reménye, a jobb életlehetőségek reménye Európában. A Szíriával szomszédos országokban a szocio-ökonómiai lehetőségek hiányával szembesülnek: a megélhetési lehetőségek korlátozottak, a táborok túlzsúfoltak, a gyerekek iskoláztatása nem megoldott, minimális egészségügyi ellátás áll rendelkezésre, ha egyáltalán elérhető, a jövő kilátástalan. Nemcsak a menekültek helyzete egyre rosszabb, de következésképpen a helyi lakosság lehetőségei is egyre inkább beszűkülnek például Libanonban, ahol jóformán több a menekült, mint a helyi lakos. Bár a Libanonban élő szír menekültek többsége egy 2013-as kutatás szerint visszatérne Szíriába, amint bekövetkezik a béke, egy 2015-ös kutatás, arra mutatott rá, hogy a helyzetük folyamatosan romlik, és egyre inkább negatívan állnak hozzá a libanoni élethez, ezzel párhuzamosan pedig egyre romantikusabb képet festenek Európáról. Ehhez hozzáadódik, hogy a helyzet nem javul Szíriában, egyre kevesebb esélyt látnak arra, hogy visszatérhetnek, és folytathatják az életüket.

Zsúfolt menekülttábor Libanonban (forrás:Progressive Radio Network, prn.fm)

Mivel a helyzetük a libanoni, jordániai vagy török táborokban nem javul (egyre több embernek kell osztoznia ugyanazon a területen, szolgáltatáson, így a lehetőségek egyre szűkülnek), az érkezésükhöz képest jóval rosszabb körülmények állnak elő, így a jelenlegi helyzetükkel egyre kevésbé elégedettek, ezért lassan úgy gondolják, hogy talán bárhol jobb, mint ott, ahol éppen vannak. Ezt csak tetézi, ha vannak ismerőseik, távoli rokonok, akik eljutottak Európába, és arról számolnak be, hogy jobb körülmények között élnek, menekültstátuszt kaptak, jobb életük van. Fotók, cikkek, posztok a közösségi médiában mind azt mutatják, Európa mennyivel jobb hely, mennyivel könnyebb az élet, hiszen nagy a jólét, és „kolbászból van a kerítés”.

A fő cél: Németország

A Willkommenskultur, a szíreknek nyújtott mentesség a dublini rendelet hatálya alól (amelyet már azóta feloldottak), az erős és prosperáló német gazdaság és a korábban oda érkezettek pozitív tapasztalatai komoly húzótényezők, így Németország vonzereje óriási a szírek (és más menekültek) közt. Így aztán nem csoda, hogy mindenki  - szír és nem szír egyaránt - Németországba akart/akar eljutni.

Willkommenskultur (forrás: mtmi.hu)

Tavaly októberben a medium.com-on jelent meg egy írás arról, hogy a görög partokon tevékenykedő segélyszervezetek dolgozóinak milyen kérdéseket tesznek fel a megérkező menekültek. A leggyakoribb kérdések többsége az alapvető szükségletekhez kapcsolódik. Sokan akkor sem hiszik el, hogy elérték a görög partokat, amikor már kiszálltak a csónakból, tudniuk kell, hogy tényleg igaz, tényleg sikerült! Európában vannak. Azonnal tudatni akarják a családjukkal, hogy megérkeztek, ezért keresnek WiFit: Az internet a legolcsóbb, leggyorsabb módja annak, hogy el tudd érni a szeretteidet. A partot érés után megéhezik az ember, tudnia kell, hol tud élelmet beszerezni, hol etetheti a gyermekét, hogyan juthat el oda, ahová szeretne, mi vár rá ott, ahol most van.

Gumicsónakon érkező migránsok a görög partoknál (forrás: nbcnews.com)

A leggyakoribb kérdések a következők:

• Hol vagyok?
• Van itt WiFi?
• Hol vehetek élelmiszert és vizet?
• Hol szoptathatom a csecsemőmet?
• Hol van a busz, ami Németországba visz?
• Szerezhetek valahol taxit?
• Hogyan kell regisztrálnom?
• Miért kell ujjlenyomatot venni tőlem?
• Meddig kell itt maradnom?
• Hol válthatok pénzt?

Hol van a busz, ami Németországba visz? – ilyen busz nincsen, természetesen, de egy idő után így vagy úgy – és többnyire embercsempészek által – eljutnak Németországba.

Európa = Kánaán

Arról, hogy milyen az élet Európában, milyen az európai országokban menekültnek lenni, milyen elvárásoknak kell megfelelni, mi a valóság, csak keveset tudnak azok, akik elindulnak. A legtöbben úgy gondolják, Európában mindenütt nagy a jólét. Azt gondolják, hogy Németországba érkezvén mindenki megkapja a menekültstátuszt, munkát kap, lakhatást kap, és úgy élhet, mint otthon – sőt, talán még jobban és egyszerűbben. Európa maga a szabadság, e szabadság földrajzi középpontja pedig Németország.

A valóság hidegzuhanyként éri őket

Finnországból hazatérő irakiak várnak a csomagjaikra (forrás: Reuters)

Ahmed és az öccse, Abdulrahman a balkáni útvonalon érkeztek, a Földközi-tengeren gumicsónakban nyomorogva keltek át, gyalog haladtak az országhatárokon, menekülve a rendőrség strázsáitól, míg végül megérkeztek a bátyjukhoz Berlinbe. Ő egy évvel korábban érkezett. Ahmed és Abdulrahman úgy érzi, elvárásaik nem teljesültek:

- Mindenki azt mondta, Németország maga a szabadság. Mi már itt vagyunk 12 napja, és semmi nem történik. Ez kiborító – mondják a hosszú, kígyózó sorban állva a német menekültügyi hatóság előtt.

A német bevándorlási és menekültügyi hivatal, a BAMF szerint a regisztrációs folyamat hosszú időt vesz igénybe. Egy 50 fős csapat naponta 100-150 embert tud regisztrálni, így a többieknek addig várniuk kell. Berlin mint szövetségi állam a Németországban menedéket kérők mindössze 5%-át köteles a törvények szerint elszállásolni. A német törvények ugyanis kimondják, hogy a menedékkérőket a 16 állam közt a lakosságszámmal arányosan kell elosztani. Ugyanakkor a menedékkérők 15%-a Berlinben nyújtja be a kérelmét, így az is időbe telik, míg a személyek részére kijelölnek egy szálláshelyet.

Ahmed, Abdulrahman és bátyjuk, Szajf, attól tart, hogy az idegengyűlölő vagy előítéletes vidéki Németországban jelölnek ki nekik szállást.

Dugmus több mint egy évet töltött Brandenburgban. Először meg kellett várnia, míg a kérelmét elbírálják (megalapozott-e?), majd meg kellett várnia a menekültügyi eljárás végét. Megkapta a menekültstátuszt, ezután benyújtotta a családegyesítésre vonatkozó kérelmét. Meg kellett várnia, hogy a német hatóság jóváhagyja a családegyesítő vízumkérelmet. Miután ezt megítélték a Jordániában tartózkodó családtagoknak, Dungus megvette a repülőjegyeket, de arról a kis településről, ahol addig élt, áthelyezték Berlinbe. Elmondása szerint rasszista megnyilvánulást nem tapasztalt, de csak kevés lehetőség akadt volna ott a család részére. Dungus ma már együtt van a családjával Berlinben. Az Arab Strasse-én élnek (ez nem a hivatalos neve, de mindenki így hívja), ahol a lakosság 40%-a külföldi származású, és majdnem mindenki arabul beszél. Dungus integrációs programban vesz részt, a gyerekek iskolába járnak. Dungus hálás Németországnak.

Hosszú, elhúzódó eljárás

A menedékkérőkkel közvetlen kapcsolatban lévő német ügyintézők szerint sok bevándorló méltatlankodik, amiért nem lakásokban vannak elszállásolva, hanem mondjuk egy hatalmas raktárépületben kell aludniuk többszáz menedékkérővel együtt. Hamburgban például Awad azt mondta, egyenesen sokkolta őket, amit itt tapasztaltak.

-Hazudtak nekünk!

Egy szomáliai menedékkérő beperelte a német bevándorlási és menekültügyi hivatalt, amiért az eljárása túl hosszúra nyúlt. 16 hónapig tartott, míg az ügyében döntés született. 2015 októberében a BAMF-nál 250 000 feldolgozatlan kérelem tornyosult, és ez a szám azóta csak emelkedett.

Mindez azt jelenti, hogy a menedékkérőknek hosszú ideig kell várniuk, míg az ügyükben döntés születik. Tehát aki menedékjogot kér, annak fel kell készülnie arra, hogy akár egy-másfél évig is eltarthat, mire döntenek az ügyében, és nem biztos, hogy kedvező döntés születik.

Nem erre számítottak

- Azt hittem, hogy a német kormány majd segít rajtunk, és lesz egy hely, ahol a feleségemmel és a gyerekemmel élhetünk. Ehelyett egy borzalmas táborban helyeztek el minket, ahol sem aludni, sem ébren lenni nem lehet. Nincs remény, és senkinek sem ajánlom, hogy idejöjjön – mondja az iraki Aram.

Hatalmas raktárépületből kialakított tábor Németországban (forrás: geopolitics.co)

- A táborban rengeteg nehézséggel kellett szembesülnünk: először is, nem volt tiszta wc. Több mint három hónapot töltöttem ott, és semmi sem történt. Napi háromszor kaptunk enni, de mindig csak vajat és lekvárt. A wc-t kétnaponta takarították csak, az életkörülmények borzasztóak voltak. Afganisztánban is háború van, nem csak Szíriában! Az afgánoknak is lehetőséget kéne adni, hogy tanulhassanak és beírathassák a gyermekieket az iskolába! – panaszolja az afgán Abdulgafur.

- Sok pénzt kértem kölcsön, keményen dolgoztam, egy jobb jövő reményében jöttem ide. Nyolc hónapig voltam egy táborban, több mint három hónapig még pénzt sem kaptunk! – méltatlankodik Szaíd.

- Németország egyenlő a börtönnel. Alig várom már, hogy hazamehessek. Bár az emberek nagyon kedvesek, a németországi életnek sok árnyoldala van. Én kick-bokszoló voltam otthon, Afganisztánban, sok bajnokságot is nyertem. Az egyetlen, amit otthonról magammal hoztam, az a kick-boksz nadrágom volt, mert azt reméltem, majd Németországban is viselhetem versenyeken. Nem így lett. Az itteni menedékkérőknek semmi dolguk, csak esznek, alszanak. Akik pedig hazamennek, oda mennek haza, ahol még háború van – mondja Rezwan.

- 7 hónapot vártunk, belefáradtunk, úgyhogy inkább hazamegyünk Irakba – meséli csalódottan Fatima.

- Én 8 hónapot voltam itt, semmit sem tudtam csinálni – teszi hozzá Mahmud.

- Átkeltünk a tengeren. Mindenféle nehézséget átvészeltünk. Mindezt csak azért, hogy végül azt lássuk, semmi értelme sem volt – foglalja össze Júszef.

- Ha visszatérünk Bagdadba, ottmaradunk. Utólag azt gondolom, bárcsak ne mentünk volna sehová, bárcsak fulladtunk volna a tengerbe! A férjem szeretett volna jönni, így hát elindultunk. 3 hónapot voltunk Németországban, de semmit sem kaptunk. Az étel rossz volt, ráadásul kevés is, a gyerek sírt az éhségtől. Tizenegyezer dollárt költöttünk az útra, most üres kézzel térünk haza – sírja Fatima.

- Szeretnénk, hogy a gyermekeink itt járhassanak iskolába, megszerezzék a német állampolgárságot, de még nekünk sincs meg az engedélyünk – csapja össze a kezét Szamír.

- Azért indultam el, mert egy csomó szép képet láttam Facebookon, amiket az iraki ismerőseim posztoltak, akik itt voltak Németországban. Azt hallottam, havi 3000 eurót lehet keresni a BMW-nél, német kollégák mellett lehet dolgozni. Bár szeretnék dolgozni, nincs engedélyem, nem lehet, egész nap nem csinálok semmit, csak a tétlenség van, úgyhogy inkább hazamegyek – magyarázza Husszen.

Sokan mennek haza Ausztriából is

2015 decemberében egyre több afgán, iraki és koszovói döntött úgy, hogy hazatér a származási országába. Mivel Koszovó biztonságos harmadik országnak minősül, a koszovóiaknak nagyon kevés esélyük van arra, hogy nemzetközi védelmet kapjanak Ausztriában. A legtöbben így inkább önként hazatérnek.

Az afgánoknak és irakiaknak jobbak az esélyeik arra, hogy védelmet kapjanak, de 2015 decemberétől elkezdett emelkedni körükben a hazatérők száma. Az egyik osztrák jótékonysági szerv, a Caritas szóvivője szerint sokan attól tartanak, hogy kiutasítják, és ezzel megalázzák őket. Vannak, akiknek pedig annyira hiányzik a családjuk, hogy már nem bírják nélkülük. Mások pedig nem arra számítottak, amit kaptak. „Annyi bizonytalanság van Ausztriában, márpedig a legtöbb menekült olyan traumákat élt át, ami után szükség van a bizonyosság és biztonság érzésére.”

Az iraki Omar azt mondta, békét, szabadságot és jövőt szerettek volna, ezért jöttek Ausztriába.
- Csak megaláztak minket itt. Hiba volt idejönni. Az emberek úgy néznek ránk, mintha terroristák lennénk, pedig mi csak békét szeretnénk. Még a kutyákkal is jobban bánnak Ausztriában, mint velünk, mert őket etetik és ruhát is adnak rájuk.

A bécsi emberi jogi szervezet (VMÖ) vezetője arról számolt be, hogy sok iraki azért tér haza, mert teljesen másmilyen kép élt a fejükben arról, hogyan zajlik egy menekültügyi eljárás. Nem számítottak arra, hogy akár egy év is eltelik, mire egyáltalán családegyesítésre vonatkozó kérelmet nyújthatnak be.

Hiábavaló út után leszegett fejjel hazatérni

A legtöbben pletykáknak hitelt adva, hamis elvárásokkal indulnak Európába. Az információk nagy része a közösségi médián át terjed, a többségük minden alapot nélkülöz, csak az embercsempészek zsebének kitömésére jó. Csak nekik áll érdekükben, hogy fals információk keringjenek egy kánaáni Európáról, egy Németországról, ahol mindenkinek adnak egy autót meg egy házat. Akik ezeknek hitelt adnak, mindenüket pénzzé téve elindulnak, hogy aztán hidegzuhanyként érje őket a valóság, és üres kézzel, csalódottan legyenek kénytelenek hazatérni.

A legfontosabb feladat az lenne, hogy hangsúlyozzuk: ezek az információk hamisak! Csak az embercsempészek terjesztik, akik hasznot akarnak húzni mások hiszékenységéből, és minél több embert rá akarnak venni a veszélyes és sokszor bizonytalan kimenetelű utazásra.

Németországban 2012 óta egyre emelkedik az önkéntesen hazatérők száma. A BAMF adatai szerint 2012-ben 7546, 2013-ban 10251, 2014-ben 13636, 2015-ben 37220, 2016-ban közel 55000 ember választotta az önkéntes hazatérést.

A német állam segíti azokat, akik inkább visszatérnének a származási országukba: fizeti a jegyüket, és 1700 euró készpénzt ad nekik mintegy újrakezdési segélyként.

 ------------------------------------------------------------------------------------

Felhasznált cikkek (2017.01.15.)

Number of migrants leaving Germany voluntarily rises in 2016, Reuters http://www.reuters.com/article/us-germany-security-idUSKBN14H0OQ?il=0&utm_source=Facebook&utm_medium=Social

What refugees ask when they arrive in Europe, Medium https://medium.com/uprooted/what-refugees-ask-when-they-arrive-in-europe-e09c72c80ea9#.n056t7czp

False Expectations – Refugees Return Home, Deutschland.de https://www.deutschland.de/en/topic/politics/false-expectations-refugees-return-home

Refugees: 'Austria isn't what we expected' – The Local.at http://www.thelocal.at/20151215/asylum-seekers-return-home-as-austria-fails-to-meet-expectations

Germany: Asylum Seekers Make Demands – Gatestone Institue https://www.gatestoneinstitute.org/6753/germany-migrants-demands

Refugees struggle to assimilate in Germany – Aljazeera.com http://america.aljazeera.com/articles/2015/8/28/berlin-germany-europe-refugees.html

Changing expectations as real push factor for migration to Europe – The Broker Online http://www.thebrokeronline.eu/Blogs/Inclusive-Economy-Europe/Changing-expectations-as-real-push-factor-for-migration-to-Europe 

Videók (2017.01.15)

https://www.youtube.com/watch?v=zysX8rzSI0M

https://www.youtube.com/watch?v=jNVIw4MsI2Q

https://www.youtube.com/watch?v=I920nQpAZGA

https://www.youtube.com/watch?v=fWfQWyPFWEA

https://www.youtube.com/watch?v=YeOW_6o2DnQ

https://www.youtube.com/watch?v=DxK6XzYHDHk

https://www.youtube.com/watch?v=eQ2l9X2prbM&t=73s

https://www.youtube.com/watch?v=hz-VijCn9tQ

https://www.youtube.com/watch?v=qeaLxideYmM

https://www.youtube.com/watch?v=dF_2oK5m5rc

https://www.youtube.com/watch?v=eti7XbSdnXA&t=361s

Az elmúlt év megmutatta, hogy szükséges a Közös Menekültügyi Rendszer reformja. Nincs egyértelmű egyetértés a tagállamok közt abban, hogy hogyan valósítsák meg a reformot, de a folyamat megkezdődött. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is előállt az Európai Menekültügyi Rendszer reformját segítő javaslatokkal.

Az Európai Bizottság 2016-ban több reformcsomagot javasolt: 2016 júliusában a Befogadási körülmények direktívát, 2016 májusában az Európai Unió Menekültügyi Ügynökség felállításáról szóló javaslatot, 2016 májusában az Eurodac rendszer átdolgozásával kapcsolatos javaslatot, továbbá a Dublin IV, azaz a Dublini Rendelet reformjával kapcsolatos javaslatot terjesztette elő. Mindegyik célja a Közös Menekültügyi Rendszer felé törekvés, együttműködés, szolidaritás és teherelosztás megvalósítása volt.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) 2016. december 5-én mutatta be az ajánlását a Közös Európai Menekültügyi Rendszer reformjáról, amely célja a migráció jobb menedzselése, illetve a partnerség és szolidaritás növelése. A UNHCR szerint célzottabb és jobban átgondolt támogatás szükséges az unió részéről ahhoz, hogy a migrációs kihívással szembe tudjon nézni.

Filippo Grandi, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának főtitkára elmondta: „Tavaly Európának nem sikerült kollektív, jól szervezett választ adni  a kihívásra, amelyet a több mint egymillió menekült és migráns érkezése jelentett. Itt az idő, hogy más módon álljon hozzá Európa a globális menekültválságban való szerepvállaláshoz, méghozzá úgy, hogy a történelem útján tanult toleranciára, nyitottságára, a védelem fontosságára gyakorlati és pragmatikai szemléletével építsen."

A UNHCR javaslata gyakorlati útmutatást kíván adni arra, hogyan érhetőek el a megfogalmazott célok az unión belül és kívül is.

Miért van szükség a reformra?

Kivételes időszak áll mögöttünk, mert az elmúlt évben több mint egymillió menekült és migráns tette meg a veszélyes utat a Földközi-tengeren keresztül, és keresett biztonságot magának Európában. Az ide érkező embertömeg váratlanul és felkészületlenül ért sok európai országot, nem ritkán káosz alakult ki. Voltak tagállamok, amelyek a belépők számát igyekezték korlátozni, lezárták a határokat vagy más tagállamokra igyekeztek hárítani a terhet és a felelősséget, míg más tagállamok minél több embert akartak befogadni. Nem volt egyértelmű, közös álláspont abban, hogyan viszonyuljanak a tömegesen érkezőkhöz, így a Közös Európai Menekültügyi Rendszer komoly próbatétel előtt állt. A rengeteg szakpolitikai dilemma, a közös fellépés hiánya komoly működési nehézségekhez vezetett.

Az otthonukat elhagyni kényszerülők száma továbbra sem csökken, a politikai megoldások keresése ezért mindennél fontosabb, így az EU-nak is még jobban kell igyekeznie ezen a téren.

A UNHCR ajánlása szerint a legtöbb menekültet befogadó országoknak megfelelő támogatást kell nyújtani annak érdekében, hogy kielégítő védelmet és segítséget tudjanak adni a rászorultaknak. 

A UNHCR ajánlásának aktualitását adja a New Yorki-i nyilatkozat. Az ajánlás szerint „2016 szeptember 19-én a menekültekről és migránsokról szóló New York-i Nyilatkozat elfogadásával a világ vezetői felismerték, hogy emberséges, megfontolt és átfogó megközelítésre van szükség a kényszermigrációból fakadó nehézségek leküzdéséhez, így vált időszerűvé, hogy az Európai Unió is építsen erre a nyilatkozatra.”

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága ebben az ajánlásban tesz javaslatot arra, hogy a szolidaritás és partnerség erősítésével, a külső és belső hatások figyelembe vétele mellett elérhetővé váljon a jövő átfogó, közös, uniós menekültügyi szakpolitikája.

Mi kell ehhez?

Az elmúlt év nehézségei során kikristályosodtak a jelenlegi rendszer legnagyobb gyengeségei, és ez az időszak alkalmas volt arra, hogy a tapasztalatokat összegyűjtve le lehessen írni a legégetőbb problémákat helyi, tagállami, uniós és globális szinten is. A UNHCR javaslata összegyűjtötte a négy legfontosabb pontot, amiben az EU-nak változtatni kell.

Lássuk, mit ír a 24 oldalas javaslat: min és hogyan kellene változtatni?

1) Cselekvő Európa kell, amely aktívan részt vesz a védelemben, segítségnyújtásban és megoldáskeresésben.

A cselekvő Európa az EUMSZ és a New York-i Nyilatkozatban megfogalmazott szolidaritás és felelősségmegosztás eszméjére épít. A UNHCR szerint ugyanakkor e két eszme nemcsak Európán belül kell, hogy érvényesüljön, hanem Európán kívül is, így Líbiára, Egyiptomra, valamint a tagjelölt országokra is ki kell terjeszteni.

• A cselekvő Európa fenntartható menekültügyi rendszert alakít ki.
• kiszámítható, több évre kiterjedő, szükségletalapú humanitárius segítségnyújtásról gondoskodik.
• Fejlesztésorientált megközelítést alkalmaz a segítségnyújtásban, azaz igyekszik bevonni a menekülteket és migránsokat a fejlesztési tervekbe, az állami szférába, illetve próbálja segíteni előrelépésüket annak érdekében, hogy a migránsok minél kevésbé függjenek a segélyektől, hosszú távra tudjanak berendezkedni, sikeresen integrálódjanak.
  A tagállamokban szétszóródó menekültek helyzete mellett a kibocsátó országban rekedt belső menekültek (IDP) helyzetével is foglalkoznia kell az EU-nak. Fel kell mérnie a társadalmi-gazdasági hatásokat, milyen forrásokat tud biztosítani, milyen beruházások alkalmazhatók a helyzet javítása érdekében, továbbá dolgozni kell a humanitárius és fejlesztési együttműködés javításán is.
• Biztonságos útvonalak keresése. A cél az, hogy minél kevesebben vágjanak neki a viszontagságos és veszélyes útnak, ami már így is emberéleteket követelt. Biztonságos út lehet a családegyesítés, amelynek prioritást kell adni, de biztonságos út az áttelepítési (resettlement) program is, amelynek keretében veszélyes zónákból vesz át az EU menekülteket. Érdemes megfontolni, milyen egyéb utak biztosíthatóak pl. a szíreknek ahhoz, hogy biztonságos úton jussanak védelemhez. (Erről Nagy Boldizsár beszélt korábban, lásd itt.)
• Közös, felügyelt migráció. Cél a legális migráció segítése a már létező együttműködésre és partnerkapcsolatra alapozva: ennek keretében a migránsok munka és tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújthatnának be. Ez egyben a menekültügyi rendszer hatékony és megfelelő működéséhez is hozzájárulna, mivel a menekültügyi rendszert nem terhelné le az amúgy nem menekültügyi hatáskörbe tartozó ügyek kezelése, de aki dolgozni szeretne, és ehhez bír megfelelő végzettséggel vagy képesítéssel, annak is nyitva lenne e lehetőség egy másik országban.

2) A nagy számban érkezőkre felkészült Európára van szükség.

• Az EU becslések és tervezés útján (bizottsági, uniós ügynökségektől és tagállami hálózatoktól származó adatokból) felkészülten tudna szembenézni a legváratlanabb fordulatokkal is. Kulcsfeladat a folyamatok azonosítása és elemzése, amelyekből következtetni lehet a korai figyelmeztető jelekre, például ha tömeges migrációval állunk szemben. Emellett folyamatosan felmérnék a tagállamok a regisztrációs, az előzménykutatásra és a befogadásra alkalmas kapacitásaikat.
• Tagállami és uniós szinten is készenléti kapacitás biztosítása. Ez a kapacitás legyen azonnal bevethető, ha nagy számban érkeznek, és legyen folyamatosan rendelkezésre álló szakértői gárda.
• Koordinációs mechanizmus erősítése. Mind a központok között, mind a terepen fontos a megfelelő koordináció, a többféle pénzügyi támogatás, amelyhez kiszámítható struktúra tartozik.

3) Védelmező Európa kell, amely jól szabályozott, közös menekültügyi rendszer útján biztosít lehetőséget a tagállamok területére való belépésre.

• Közös regisztrációs rendszer. A közös regisztrációs rendszer biztosítja a kérelmek rendezett feldolgozását, a védelemhez való hozzáférhetőséget, az előzménykutatást és a családegyesítés prioritását. A rendser alapja az EURODAC és más kidolgozott adatbázisok, amelyek a biztonsági ellenőrzést segítik. A rendszer a duplikációk csökkentését is segítené.
• Családegyesítés mint prioritás. A családegyesítés a regisztrációs folyamat után rögtön kezdetét vehetné.
• Gyorsított és egyszerűsített eljárások. A rendszer célja a hatékony és nyomon követhető menekültügyi eljárás, amely a védelemhez való gyors hozzáférést is jelentené. Amennyiben a személy nem jogosult védelemre, és kérelmét elutasítják, segítenék a hazatérését. Ez a rendszer orvosolná az egyik legnagyobb problémát: az elhúzódó eljárásokét, a bonyolult és hosszú döntéshozatali procedúrák ügyét.
• A nagy nyomás alatt lévő tagállaomat segítő elosztási mechanizmus alkalmazása. A UNHCR kvótajavaslata több ponton eltér a Bizottságétól, de a legfontosabb, hogy az ENSZ is egy működtethető, fair elosztást szeretne megvalósítani.
• Közös álláspont a kísérő nélküli kiskorúak és a szétválasztott gyermekek ügyében. Iránytű arra nézvést, hogyan lehet még jobban védeni a kiskorúakat.
• Az új rendszer szerinti működés garantálása. A cél az, hogy olyan módszereket alkalmazzunk, amely mind a tagállamokat, mind a nemzetközi védelmet élvezőket a szabályok betartására ösztönöz. Az ENSZ javasolja, hogy amennyiben egy tagállam nagy számú ügyben, minőségi eljárást alkalmazva gyorsan tudott döntést hozni, akkor kapjon kedvezményt, és kevesebb legyen a rá eső referenciaérték, amely alapján a kvótát számolják.
• Hatékony hazatérési rendszer. Ez az egyik legfontosabb javaslata az ENSZ-nek. Kimondja, hogy pl. az IOM által biztosított Assisted Voluntary Return (hazatérést segítő program) legyen elérhető mindenütt, de a hazatérési programokban vegyen részt a Frontex valamint más uniós együttműködés is jöjjön létre ebből a célból.

A menekültek elvárásai sokszor romantikusabbak annál, mint ami a valóságban várja őket. (UNHCR menekülttábor Jordániában, forrás)

4)  A menekülteket közösségbe integráló Európa kell, amelynek kulcsa:

• megnövelt integrációs támogatás a társadalmi kohézió építése érdekében. Ehhez olyan társadalom kell, amely megfelelően fel van készítve arra, hogy képes legyen menekülteket befogadni, és olyan menekültek kellenek, akik megfelelő támogatásban részesülnek ahhoz, hogy képesek legyenek felismerni az új környezetben rejlő potenciáljukat. Az integráció egy oda-vissza ható folyamat, amelyben az állam jogokat biztosít, segíti a befogadó környezetet és harcol az idegengyűlölet ellen. A menekült pedig részt vesz az integrációs programokban, jogszerűen, a jogokat betartva él, követi a társadalom és az állam alapértékeit.
• Kiszámítható és egységes integrációs szolgáltatás. Az EU-nak ki kell alakítania egy mérőeszközt, amellyel az integráció pozitív / negatív kimenetelét meg lehet becsülni. Az EU támogassa a helyi integrációban résztvevőket és a nem hagyományos résztvevőket (pl. piaci szektor vagy egyetem). Célzott beruházásokat javasol a lakhatás, foglalkoztatás, nyelvtanítás terén, illetve kulturális orientációt a menekülteknek, hogy az Európába érkezők elvárásait összhangba lehessen hozni a valósággal.
• a befogadó közösségek segítése. Fontos, hogy a menekültek és a befogadó társadalom közt folyamatos legyen a kapcsolattartás az empátia és a szociális kohézió érdekében. A civil társadalmon belül önkéntes programokat és integrációt segítő tevékenység ösztönzését javasolják, továbbá az idegengyűlölet elleni harcot. Ez utóbbihoz a felvilágosító kampányok és a gyűlöletbeszéd elleni harc lehet fontos eszköz.

Kíváncsian várjuk az uniós menekültügyi rendszer mielőbbi reformját.

A UNHCR javaslata teljes terjedelmében itt érhető el:

http://www.refworld.org/docid/58385d4e4.html

Migránsválság. E szó hallatán mindannyian gondolunk valamire. Van, akinek a migránsválságról a Keleti pályaudvaron várakozó embertömeg jut eszébe; van, akinek az autópályán vonuló tömeg; van, aki rögtön a magyar határzárra gondol; van, aki a Mad Max vagonra, de tőlünk nyugatabbra biztos, hogy a migránsválság szimbóluma Calais. Calais és a Dzsungel. A Dzsungel, ami nem maradhat, ezért most felszámolják.

Calais

Calais Franciaország északi részén, az Északi-tenger partján fekvő település. Közel helyezkedik el a belga határhoz, és nincs messze Angliától sem, ahonnan az 1800-as években tucatszámra érkeztek a csipkegyártásban jeleskedő szakemberek, akik virágzó üzleteket nyitottak a francia településen, és akik jóvoltából a calais-i csipke olyasfajta renomét szerzett a világon, mint mondjuk a kínai selyem vagy a kubai szivar. Ebből a perspektívából nézve Calais már az 1800-as években népszerű hely volt a migránsok számára, csak akkoriban még Angliából érkeztek a migránsok, akik az olcsóbb munkaerő és olcsóbb eszközök csábítására hagyták el otthonukat, hogy aztán évekkel később nagyot szakítva a csipkebizniszből hazatérjenek a vidéki Anglia békés ölelésébe, de sokan végül a kontinensen ragadtak életük végéig. A számtalan francia-angol vegyesházasság mutatja sikeres integrációjukat.

Az 1800-as évek óta nagyot fordult a kocka. Ami a közlekedést illeti, ma már egyszerű Calais-ból átugrani Doverbe, és megnézni a fehér sziklákat. Mehetünk komppal, vonattal, busszal, vagy ha Tour de France-győztesek vagyunk, és élvezzük a Sky csapat támogatását, akár át is kerekezhetünk az alagúton, ahogyan azt Chris Froome tette ebben a videóban, rögtön be is írva magát a történelemkönyvekbe, mint az első ember, aki áttekert a Csalagúton.

A másik nagy fordulat Calais és a közeli Egyesült Királyság történetében persze nem pusztán a közlekedés fejlődése. A migránsok szempontjából nézve nagy fordulat, hogy már nem Anglia felől érkeznek a szerencsét próbálók, hanem sokkal messzebbről, és a cél nem Calais, hanem az Egyesült Királyság. Calais csak az utolsó állomás. Calais a hely, ahol még alszol párszor, mielőtt felkapaszkodsz egy teherautóra, tehervonatra, vagy bármire, ami átvisz azon a nyavalyás 50 kilométeres szakaszon, ami után már angol szél fújja az arcodat.

Az angol levegő miatt Calais és környéke már közel 20 éve a migránsok egyik fontos állomáshelye.

1999, Sangatte

Sangatte Calais mellett található, és azért volt népszerű a migránsok körében, mert innen alig egy kilométernyire fekszik a Csalagút bejárata. A francia kormány 1999-ben befogadóközpontot létesített a településen, mivel nagyon nagy számban állomásoztak itt az Egyesült Királyságba továbbmenni vágyó bevándorlók. A lassacskán 2000 fős tömeg főként koszovói, iraki és afgán bevándorlókból állt.

A migránstábor folyamatos feszültségforrás volt a britek és a franciák közt, mivel a britek attól tartottak, hogy nagy számban érkeznek majd illegálisan bevándorlók. A Csalagút üzemeltetője, az Eurotunnel azt állította, hogy csak 2001 első felében mintegy 18 500 embert sikerült megakadályozni abban, hogy illegálisan az Egyesült Királyságba jussanak. Ez azt jelenti, hogy naponta hozzávetőlegesen 200 ember próbált valamilyen módon átjutni a Csatornán. Az Eurotunnel szerint ezek az emberek mind a Calais melletti táborból jöttek. Miután a brit kormány kijelentette, hogy Franciaország képtelen ellátni a rendészeti feladatait a Csatorna innenső oldalán, és a francia kormány kénytelen volt belátni, hogy tehetetlen a határain átkelő migránsokkal szemben, továbbá a 600 fő befogadására képes sanglatte-i táborban már több mint 1 500 ember zsúfolódott össze, 2002-ben a kormány végül úgy döntött, hogy lakat kerül a tábor kapujára. Pontosabban felszámolták az egész tábort, ami annyiban oldotta meg a problémát, hogy az az 1 500-2 000 ember, aki eddig valamiféle minimális ellátást kapott az államtól vagy helyi szervezetektől, most már nem fért hozzá ivóvízhez, nem tudott hol tisztálkodni, és ha addig volt olyan szerencséje, hogy jutott egy konténer a feje fölé, akkor most már szabad ég alatt kellett aludnia.

2002, az első Dzsungel

Miután Sanglatte-ból kiszorultak, a közeli erdőkben, fás, bokros részen kerestek maguknak menedéket a bevándorlók. Koszban, ivóvíz nélkül, a biztonság teljes hiányában tengődtek itt még azok, akik mindent, de mindent vállaltak azért, hogy valahogyan, bárhogyan eljussanak Angliába, ami számukra, ki tudja, miféle motivációk miatt, az ígéret földjét jelenti nekik.

Maguk között nevezték dzsungelnek ezt a vidéket, ami folyamatosan nőtt, egyre népesebbé vált, de 2009-ben végül, ismét „megoldva a problémát”, a francia kormány felszámolta az egész nyomortelepet. Akkoriban nagyjából ezren „élhettek” itt.

2014, a második Dzsungel

Calais és a Dzsungel. Most zárva van, a Google szerint végleg.

A második Dzsungelbe főként szírek, közel-keleti és afrikai (főként eritreai és szomáliai) származású emberek érkeztek. Mivel egyre többen éltek a városban az utcákon és az erdőben is, a francia kormány egy 1 300 fős kapacitású befogadó központot nyitott Calais-ban. A befogadó központ kerítéssel körbevett terület volt, ahol konténerekből kialakított szálláshelyeket biztosítottak a családok, a nők és a sérülékeny csoportba tartozó külföldiek számára. Ugyanakkor a tábor mellett kialakult egy másik „illegális” tábor, és szépen lassan az itt állomásozók száma elérte a 7 000-et, akik közt mintegy 1 300 kiskorú is volt.

Miután a dzsungelben már fenntarthatatlan állapotok uralkodtak, a francia kormány ismét a bezárás mellett döntött, és 2016 év elején a tábor egy részét felszámolta, a maradékot pedig a múlt héten dózerolta le.

Séta a dzsungelben

A Dzsungel egy város a városban, egy város az ország szélén, a kontinens szélén, a nyomor szélén, ahol sem jog, sem törvény nincs, ahol nincs rend, de mégis ebben a rendezetlenségben uralkodik valami rendszerszerűség. Utak nincsenek, csak egy sártól latyakos szélesre taposott ösvény vezet a dzsungel labirintusába.

Az út mentén, vagyis a sártenger két partján szedett-vedett sátrakban, nejlonból és zsákokból deszkákkal összetákolt hevenyészett kalyibákban várnak sorsuk beteljesülésére a reménytelenségben is reménykedő emberek. Hogy múljon az ólomlábakon járó idő, néha kártyáznak vagy táblajátékot játszanak, előkerül egy labda, vagy zenélnek, mesélnek egymásnak az életükről, vagy arról, mi mindent szeretnének egy jobb életben.  

A sártengerben tovább haladva telepített, romos, lakókocsik és konténerek belsejében tengetik napjaikat a szerencsésebbek.

Innen nem messze három darab mobilvécé árválkodik. Állapotukról, beltartalmukról és az utolsó ürítés pontos időpontjáról árulkodik a messziről terjengő szag. Mellettük hatalmas tócsákban víz, sár, emberi ürülék, nyál, vizelet, vér keveréke gőzöl a reggeli csípős hidegben.

Halmokban állnak az el nem szállított teletömött kukászsákok. Ezek láttán az ember maradék kedve is elmegy attól, hogy a szemetet összeszedje. Üdítősflakon, tejesdoboz szerteszét.

Élet a Dzsungelben

Ahogy minden városban, itt is van bolt, iskola, templom, diszkó, fodrászat, étterem, de még színház is. Néha vannak franciaórák, éjszakánként lehet ropni a dizsiben is, és mielőtt felkapaszkodunk a kamionra, még beugorhatunk Alihoz, aki szép frizurát nyír nekünk.

A dzsungellakók szerint van maffia is. Egyesek szerint a maffia célja, hogy a dzsungelben tartsa a migránsokat, mert az nekik üzlet, ha máshogy nem, akkor legalább annyiban, hogy a saját boltjuknak lesz vásárlóközönsége. Hogy ezekben a dzsungelbéli boltokban hogyan fizetnek az emberek, mi az ára a portékának, és azt a portékát hogyan és miféle módszerekkel szerezték be a dzsungellakókból dzsungelbéli kereskedőkké avanzsáltak, ne firtassuk. Ahogy fentebb írtam, itt nincsenek sem törvények, sem jogok.

Gyakran jönnek önkéntesesek Belgiumból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, akik ételt és takarót osztanak a rászorulóknak. Persze jönnek franciák is, csak ők jóval kevesebben - mondja egy férfi.

A dzsungellakók

Ahány ember, annyi történet, annyi cél. Vannak, akik háború elől menekülnek. Vannak, akiknek még itt is jobb, mint üldöztetésben élni. Vannak, akik a szegénység elől menekültek, és bíznak egy gazdagabb jövőben. Van, aki csak el akart tűnni. Van, aki várja a menekültügyi eljárás végét. És van, aki Angliába akar menni (ők a többség). Sokan azzal a képpel érkeznek Európába, hogy ha ideérnek, lesz egy házuk, munkájuk, családjuk. A valóság azonban teljesen más: lehet, hogy évekbe telhet, míg mindez megvalósul. Lehet, hogy sosem jön el.

Sokak számára Calais egy második traumatizáció. A háború sújtotta országokból érkezőknek Calais nem jobb, mint otthon. Persze nem is rosszabb.

Vannak, akik nem akarnak várni, így aztán továbbmennek Angliába. Vagy nem mennek tovább, de megpróbálják, ha kell, akár minden éjjel, csak azért, hogy végre történjen valami.

Éjszakánként tapintható a feszültség: ilyenkor a drótkerítés alatt, vagy a kerítést kilazítva és átmászva rajta próbálnak meg felszökni egy kamionra vagy tehervonatra, és Anglia felé menni az igazi szerencsét próbálók.

A Dzsungel kívülről

A calais-i lakosság nem örül a migránsoknak. Sokan tapasztaltak lopást, betörést, erőszakos viselkedést a migránsok részéről. A kamionosok féltik az életüket és biztonságukat. Állandóan figyelniük kell, nem ugrik-e fel a kamionra egy ember, nem tesznek-e kárt a teherautóban vagy az áruban. Az állandó figyelem kimerítő, a kimerültség pedig veszélyes. Fokozottan kell ügyelni, nem ütnek-e el migránsokat. Megtörténik. A helybeliek szerint régen több volt errefelé a bevándorló család. Ma már többségében egyedülálló férfiakat látni.

Sokan elköltöztek a környékről, mert nem bírtak félelemben élni.

Komoly kockázat

Bár az autópálya mellett felhúzott kerítésnél nagy erőkkel van jelen a rendőrség, ez nem elég. A Dzsungelben az élet teljesen ellenőrizhetetlen, akárcsak az a több száz vagy több ezer ember, akik átmeneti szállásként választották Calais-t. Felfoghatatlan nagy biztonságpolitikai kockázat van abban, ha emberek tömegei, akikről fogalmunk sincs, hogy kicsodák, hogyan és milyen körülmények közt érkeztek, honnan jöttek és miféle szándékkal vannak az ország területén. A franciák pedig még gyenge kísérletet sem tettek arra, hogy megpróbálják legalább minimálisan ellenőrizni ezt a területet. A britek szerint Franciaországnak kellene felelnie a biztonságért ezen a területen, de a franciák láthatóan nem tudnak megbirkózni a helyzettel. Így aztán François Hollande 2016. szeptember 26-án bejelentette, hogy fel kell számolni a tábort. Végleg.

Mi lesz?

A francia kormány nem először véli úgy, hogy a tábor bezárásával és a telep felszámolásával megoldja a problémát. Azt már láttuk, hogy ez eddig sem volt sikeres stratégia, most pedig sokkal több ember húzta meg itt magát. Mi lesz most? Vajon ismét új nyomortanyák jönnek létre Calais környékén? A britek most anyagilag is hozzájárulnak ahhoz, hogy betonfal épüljön, és a bevándorlási törvény szigorításával próbálják elvenni az illegálisan érkező migránsok kedvét attól, hogy az Egyesült Királyságba menjenek. A fal, a szigorítás, a kisöprés és dózerolás mire lesz elég? Vajon az Európáról alkotott kép még ez után is elég vonzó ahhoz, hogy családok és egyedülállók keljenek útra az úgynevezett jobb élet reményében, vagy pedig erősebb és elrettentőbb ez az üzenet, mint egy plakát?

A calais-i dzsungelről készült leíráshoz többek között az ERTV, a BBC, a VICE, és az ARTE értékes helyszíni riportjai nyújtottak segítséget és ihletet.

Felhasznált források (2016.11.03):

https://news.vice.com/topic/calais

https://www.theguardian.com/uk-news/video/2015/jul/27/calais-migrants-jungle-camp-video

http://www.bbc.com/news/world-europe-37795479

http://www.bbc.com/news/world-europe-37254135

Videók (a teljesség igénye nélkül):

https://www.youtube.com/watch?v=12_GKMxwrY0

https://www.youtube.com/watch?v=iY_StygYsNQ

https://www.youtube.com/watch?v=vNdSm4HKOL8

https://www.youtube.com/watch?v=-MLywVpJLO4

https://www.youtube.com/watch?v=4APllZaY4y4

https://www.youtube.com/watch?v=ulxAfyoZhAM

https://www.youtube.com/watch?v=tSp72SgM8sw

https://www.youtube.com/watch?v=CkE1ij84Pnc

https://www.youtube.com/watch?v=VhfjmmcqJ2M

https://www.youtube.com/watch?v=gaiJawAUyJ0

https://www.youtube.com/watch?v=vRi4FxysWrQ

Két héttel ezelőtt rendezték meg a 71. ENSZ Közgyűlést, amely egy újabb fejezetet nyitott meg a menekültek és migránsok jogainak védelme terén.

ENSZ Közgyűlés a menekültekért és migránsokért

2015 és 2016 a menekültekről szól. Világszerte rekordszámú ember kényszerült menekülésre, és ez a trend folytatódni látszik. Emberek milliói hagyták el otthonukat vagy a hazájukat, és indultak útnak egy élhetőbb élet reményében. A 2016. szeptember 19-én kezdődött 71. ENSZ Közgyűlés fő témája is a migráció volt. A Közgyűlés legfontosabb dokumentuma a szeptember 19-én elfogadott New York-i Nyilatkozat, amelyben 193 ország kormánya vállalt elkötelezettséget arra, hogy megvédik a menekülni kényszerült emberek millióit. 

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa tartott beszédet az első napon, amelyben kiemelte a New York-i Nyilatkozat jelentőségét, és elmondta, hogy az ENSZ Közgyűlésén összegyűlnek a kormányok képviselői, az ENSZ vezetői, civil szervezetek képviselői, akik együttesen lépnek fel a menekültek és migránsok jogainak hatékonyabb védelméért, a Nyilatkozatban pedig hitet tesznek a felelősség globális megosztása mellett.  Az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun szerint a menekültek és migránsok nem szabad, hogy akadályt jelentsenek: nagy lehetőséget rejtenek magukban, csak meg kell találnunk a kulcsot hozzájuk. A Közgyűlésen részt vett az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is, aki szintén beszédet tartott. Tusk is kiemelte, hogy a migráció jelentősége még velünk marad a jövőben is. "Rajtunk múlik, hogy e tekintetben rendezett, stabil és biztonságos, vagy rendezetlen, instabil és veszélyekkel teli jövő elé nézünk-e. A döntés a mi kezünkben van" - tette hozzá. 

A New York-i Nyilatkozat (New York Declaration for Refugees and Migrants)

A New York-i Nyilatkozat egy politikai nyilatkozattétel, amelyben az aláírók közösen állnak ki a menekültek és migránsok jogainak védelme mellett. Azok az országok, amelyek eddig is fogadtak be menekülteket, fogadjanak be még többet akár áthelyezéssel, akár családegyesítéssel. A világ gazdagabbik felén elhelyezkedő országoknak nagy felelősségük van: jókor és jó helyre kell a humanitárius segítséget irányítani, és azon közösségeket szükséges nagyfokú pénzügyi segítséggel ellátni, amelyek már így is nagyszámú menekült csoportokat fogadtak be. A befogadó országok feladata, hogy minél több munkalehetőséget biztosítsanak a felnőtteknek, és megteremtsék a lehetőséget arra, hogy a menekült gyermekek iskolába járhassanak.A kormányoknak abban van szerepük, hogy felvegyék a küzdelmet azokkal a tényezőkkel szemben, amelyek minden eddiginél nagyobb számú embert késztettek otthonuk elhagyására. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának egyik legfontosabb feladatvállalása, hogy átfogó keretet dolgozzon ki a menekültválságra adandó válaszhoz. Erősebb, megbízhatóbb finanszírozású rendszert alakít majd ki, és a fejlesztésben szerepet játszó aktorokat korábban igyekszik bekapcsolni a segítségnyújtási folyamatba.

A Nyilatkozat, amely az ENSZ Alapokmányával összhangban a menekültek iránti felelősség megosztásáról szól, mérföldkövet jelent a menekültek és migránsok jogainak védelme terén.

A globális menekültválsággal foglalkozó vezetői tanács (Leaders' Summit on Refugees)

A vezetői tanácsot Barack Obama amerikai elnök hívta össze. A találkozó célja további kötelezettségvállalás volt: a humanitárius segítségnyújtáshoz történő hozzájárulás növelése (4.5 milliárd USD-re 2016 végére, amelyből 1 milliárd USD-t az Egyesült Államok vállalt).

A vezetők tanácsán részt vevők vállalták, hogy nagyobb hozzáférést biztosítanak a menekült gyermekeknek az oktatáshoz, a felnőtteknek pedig több munkalehetőséget vagy könnyebb munkába állási lehetőséget garantálnak, további kötelezettségeket vállaltak az áthelyezés és más befogadási eljárások terén, valamint növelik a humanitárius segélyekre fordítandó összeget.

Szijjártó Péter képviselte hazánkat

Magyarországot Szijjártó Péter Külügyi és Külgazdasági Miniszter képviselte. Ő is felszólalt a Közgyűlésen, és egy hat pontból álló tervet tárt a plénum elé.
Beszédében a migráció mint globális kockázatra helyezte a hangsúlyt, és hozzátette, hogy a segítséget kell oda vinni, "nem a bajt idehozni". Mivel a migránsok biztonsági kockázatot jelentenek, ezért arra kell törekedni, hogy ne biztassunk 30-35 millió embert az indulásra. Előadta, hogy az ellenőrzés nélküli migráció a valaha mért legnagyobb fenyegetés Európa biztonságára, és mivel minden ország maga felel az állampolgárai védelméért, nem szabad akadályozni az államokat, hogy megtegyék az ehhez szükséges lépéseket. A hatpontos terv része továbbá az embercsempészet elleni harc, valamint az úgynevezett preventív diplomácia erősítése, amellyel az ENSZ segítene megakadályozni a válsághelyzet kialakulását. A hatodik pont: nemet kell mondani a demokráciaexportra. 

A hatpontos terv mellett külügyminiszterünk bilaterális találkozó keretében diskurált a menekültválságról Julia Bishop ausztrál külügyminiszterrel és Gibran Bassil, libanoni külügyminiszterrel; gazdasági ügyeket tárgyalt meg Maria Ángela Holguin Cuellar kolumbiai külügyminiszterrel és Fidzsi miniszterelnökével, aki egyben az ország külügyminisztere is (Josaiai Voreqe Bainimarama), valamint találkozott a fidzsi országgyűlés elnökével, Peter Thompsonnal. Szijjártó megbeszélést folytatott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel is, és több afrikai ország külügyminiszterével is tárgyalt az egyre kiterjedtebb gazdasági kapcsolatokról.

Az ENSZ Közgyűlésen egyetértettek egy rakás dologban, és? Számít az ENSZ?

Az ENSZ-re sokan mondják, hogy gittegylet. Az ENSZ-t sok kritika érte az elmúlt időszakban, a békefenntartók nem egy botrányos ügyétől is hangos volt a média. Ezek után mit számít, hogy pár politikus összeül, szépeket mond, és aláír egy nyilatkozatot arról, hogy még jobb lesz a világ?

Nos, azért azt mindenképp az ENSZ javára lehet írni, hogy mégiscsak egy olyan multilaterális kormányok közötti szerv, amely biztosítja a kooperációt kormányok, civil szervezetek, állami és piaci szervek közt. Az egész világot egy tető alá hozza, az emberiség ügyeiről, közös érdekeinkről tart megbeszéléséket, programokat indít, anyagi támogatást nyújt, és ami a legfontosabb: a békét és biztonságot lehetővé tevő normákat állít fel és nemzetközi jogi normákat alakít ki, tart fent. Vagyis az, amit az ENSZ mond vagy kijelöl, az (kellene, hogy legyen) a követendő út. Ez adja tehát a New York-i Nyilatkozat jelentőségét.

(forrás: http://refugeesmigrants.un.org, kormany.hu)

A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségtudományi Intézete a Kutatók Éjszakája című rendezvény keretében tartott vitát a migránsok és menekültek témájában. Az Indexen Tóth Gergely már írt egy összefoglalót a vitáról, én más elemeket kívánok kihangsúlyozni.

Az esemény apropóját az előttünk álló vasárnapi népszavazás, és a múlt heti ENSZ közgyűlés ihlette (utóbbiról beszámolót olvashattok később).

A CEU  és az ELTE oktatója, Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, és a Századvég Alapítvány Migrációkutató Intézetének igazgatója, Orbán Balázs volt a két vitapartner, a beszélgetést pedig Kováts András, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója moderálta.

Remek választásnak bizonyult e két személy kiválasztása erre a vitára abból a szempontból, hogy mind a ketten egy-egy mostanában mainstreamnek tekinthető álláspontot képviselnek: egyikük a humanitárius, emberi jogi és emberi méltóság fontosságát hangsúlyozó, befogadáspárti nézőpont mellett kardoskodik, míg a másikuk a befogadásellenes, beavatkozóbb politikát pártolja. 

Orbán Balázs szerint a jelenlegi menekültügyi rendszer nem tartható fent, és nem is kellene a fenntartására törekedni, hiszen ez a rendszer irreguláris migrációra készteti az embereket, akik elindulnak, és embercsempészek segítségét igénybe véve több országon keresztül illegálisan haladnak tovább valamelyik célországba. Szerinte nagyobb forrásokat kéne humanitárius támogatásra fordítani, amit helyben kell megvalósítani, azaz a "segítséget kellene odavinni". A humanitárius segítségnyújtás szervezetten kell, hogy történjen, közös külpolitikai fellépéssel, amely akár EU-szintű, vagy EU-tagállamok szintjén valósulna meg. Ő a közös katonai és humanitárius intervenció mellett érvelt. Szerinte a katonai beavatkozás, a helyi szinten történő segítségnyújtás megszüntetné a vándorlás okát. A befogadást el kell választani a humanitárius segítségnyújtástól.

Orbán Balázs szerint a migránsválság kezelésére született eddigi uniós szintű kísérletek kudarcot vallottak, ezt mutatja a Brexit példája is. A brit népszavazás eredménye megmutatja, hogyan reagál Európa a rengeteg migránsra, ezért úgy véli, hogy a jelenlegi pozícióink megváltoztatására van szükség. El kell engedni a "kényszerbetelepítés" gondolatát, és az önkéntes befogadást kell előnyben részesíteni, ugyanakkor megjegyezte, hogy a befogadással kapcsolatosan vannak fenntartásai, mert más, nagy befogadó országok példáján látni, hogy az integráció sikertelen. 

Nagy Boldizsár abban egyetért Orbán Balázzsal, hogy a menekülés okát kell megszüntetni. Kiemelte ugyanakkor, hogy a beavatkozás nem old meg semmit, mert nem helyettesíti a menekülteknek nyújtandó támogatást. Ha külső, közös külpolitikai fellépéssel akarnak elfojtani egy polgárháborút, az automatikusan azzal jár, hogy az egyik oldal mellett foglalnak állást a beavatkozók, amiből az következik, hogy a másik oldalt elnyomják. Az elnyomás miatt nőnek az elnyomott félben a sérelmek, ez pedig radikalizálódáshoz vezet. Az intervenció helyett a békéltetés a fontos. (A múlt heti ENSZ közgyűlés is ezt a célt tűzte zászlajára. - a szerk.) Nemcsak a békéltetés lenne a cél, hanem a morális fenntarthatóságra törekvés is. A jelenlegi menekültügyi rendszer szerinte jó, a probléma inkább azzal van, hogy nem jól alkalmazzák. (A menedékkérők jelentős hányadánál a kérelmet elutasítják, és kiutasító határozat születik, de a kitoloncolás nem történik meg - a szerk.) A megfelelő alkalmazással viszont ki lehetne iktatni olyan tényezőket, amik az útnak indulásra motiválják a harmadik országban élőket akkor is, amikor semmi okuk nem lenne rá. (Ha a nemzetközi védelemre nem jogosult személyeket visszaküldenék a származási országukba, vagyis megtörténne a kitoloncolás, akkor sokkal kisebb arányban indulnának útnak az emberek például Pakisztánból vagy Bangladesből. - a szerk.) Nagy Boldizsár szerint az ENSZ és az EU egy új komplex rendszert építene ki a felelősségvállalásra, amelynek része a referenciakulcson alapuló felelősségmegosztás. A vitáknak pedig nem arról kellene szólnia, hogy kell-e kvóta, hanem hogy mit jelent az igazságos elosztás. Az önkéntes befogadással az a probléma, hogy számos tagállam, köztük Magyarország, nem vesz benne részt, de ezt más eszközzel nem kompenzálja. Az áttelepítési programban Magyarország egyetlen ember áttelepítését sem vállalta, és mivel más módon sem vesz részt a közös teherviselésben, potyautasnak minősül. Szerinte kollektív tehermegosztás szükséges. Az integráció szerinte lehet sikeres, de kell hozzá a befogadó ország akarata is. (Magyarországon jelentősen megnyirbálták a menekülteknek járó integrációs támogatást.)

A határzárral kapcsolatosan Nagy Boldizsár elmondta, hogy szerinte felesleges pénzkidobás volt: a határzár elvileg azért jött létre, hogy megállítsa a migránsáradatot, hogy visszatartsa az embereket, de ezt az egyet sem sikerült teljesítenie, az emberek ugyanúgy jönnek. Szerinte tehát nem határzár kellett volna, hanem növelni a magyar kapacitásokat, uniós szinten segíteni a görög hatóságokat, Törökországot és Jordániát segíteni a befogadásban (a legnagyobb befogadók), továbbá támogatni kellett volna azt az elképzelést, hogy a szírek vízumhoz folyamodhassanak. A vízumkérelem elbírálása már egy előzetes szűrőként fogható fel, egyfajta biztonsági ellenőrzésnek, és akik vízumot kaptak volna, olcsó járatokkal utazhattak volna Európába, nem pedig az életüket kockáztatva, embercsempészekkel útra kelni, és minden határnál kitenni magukat a megaláztatásnak. Ez sem a legjobb megoldás szerinte, de emberséges.

Egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam a migráció mögött rejlő személyes motivációk egy részével. Akkor a gazdasági migrációt vettem górcső alá. Ez a bejegyzés viszont a menedékkérőkről szól, akik nem (elsősorban) gazdasági okok miatt hagyták el hazájukat. E bejegyzés középpontjában azok az emberek állnak, akik áthaladtak hazánkon valamelyik európai országba igyekezvén.

Útvonalak Európába (forrás: bbc.com)

Kik ők? Miért jönnek? Miért nem maradnak otthon? Mit várhatnak az úttól?

Kik jönnek Európába?

Azok, akik nem legális úton érkeznek Európába, két utat választhatnak: a földközi-tengeri útvonalat vagy pedig a balkáni útvonalat. A földközi-tengeri útvonal esetén a menedékkérők jóval hosszabb utat tesznek meg, mint a balkáni úton érkezők, és útjuk során több országban is hosszabb-rövidebb ideig állomásozni kényszerülnek. Többféle közlekedési eszközt is igénybe vesznek. Akik ezt az utat választják, Egyiptomon és Líbián áthaladva a Földközi-tengeren keresztül érik el az olasz partokat, ahonnan továbbhaladnak Európa belseje felé. A balkáni útvonalon haladók Törökországon keresztül érkeznek, földközi-tengeri útjuk jóval rövidebb, a török és görög partok közti távra korlátozódik. A görög partokat elérve Bulgárián vagy Macedónián át Szerbián keresztül érik el Magyarországot, ahonnan továbbhaladnak. Az angol nyelvű szakirodalom a földközi tengeri utat a "Central Mediterranian Route" névvel illeti, míg a balkáni utat "Balkan Route" vagy a kevésbé degradáló felhangú "Eastern Mediterranean Route" néven említi. 

Kik jönnek a földközi-tengeri úton át?

Nem nehéz kitalálni, hogy Líbia vagy Egyiptom partjainál azok próbálják elérni Európát, akik Afrikából jönnek: többségben vannak köztük a nigériai, gambiai, eritreai, szenegáli származásúak. Az alábbi kördiagram az IOM egyik friss elemzéséből származik, és egy 1346 fő megkérdezésével készült reprezentatív minta alapján ábrázolja az olasz partokat ezen az úton elérők megoszlását:

Kik jönnek a balkáni útvonalon?

A balkáni útvonalon többségében afgán, szír, pakisztáni, iráni és iraki emberek érkeznek. A már korábban idézett IOM-elemzésben készült diagram erről is. Ez egy 1729 fős reprezentatív minta alapján készült.

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (European Asylum Support Office, EASO) 2016 júliusi elemzése szintén bemutatja a legnagyobb, migránsokat kibocsátó államokat. Az alábbi térkép azt ábrázolja, hogy mely országból származó személyek nyújtottak be menedékkérelmet az Európai Unió (valamint Norvégia és Svájc) valamelyik tagállamában:

2016 júliusában a legtöbb kérelmet szírek nyújtották be Európában, őket követték az afgánok és az irakiak. Mögöttük a pakisztániak és a nigériaiak következnek a sorban. Ugyancsak jelentős az Eritreából, Iránból, Oroszországból, Albániából és Szomáliából érkezők száma.

A szír menedékkérők nagy száma érthető: az országban háború dúl, a szomszédos országok jóformán telítve vannak menekültekkel, ahol esélyük sincs arra, hogy viszonylag elfogadható életfeltételek mellett élhessenek. Törökországban éveket kell várni a menedékkérelem elbírálására, és míg a döntés megszületik, féllegális státuszban lehetetlen számukra a munkavállalás. Ezért inkább továbbmennek, mert helyzetükre tekintettel - ha menekültstátuszt nem is kapnának, - Európa legtöbb országában befogadott státuszra jogosultak.

Mi a helyzet az afgánokkal?

Afganisztán 20. századi történetét nem kimondottan a béke jellemzi. Már a 2001-es háború előtt is konfliktusok jellemezték az országot. 2001. szeptember 11. után, amikor az al-Kaida terrorcselekményt követett el, az Egyesült Államok háborúba fogott az Afganisztán élén álló tálibok ellen, és az amerikai katonai beavatkozás eredményeképp a tálibokat elűzték a hatalomból. 2001 év végére a pastu származású Hamid Karzai vezette ideiglenes kormány került hatalomra, és 2004-ben megnyerte az elnökválasztást is. Ugyanakkor a tálibok ez idő alatt újraszerveződtek, és a tálibok mellett más felkelő csapatok is alakultak, amelyek célja az ország destabilizálása volt. Öngyilkos merénylőket, közutak mellett robbanó bombákat és más fegyvereket vettek be akcióik során. Az ország helyzete egyre instabilabbá vált, a közbiztonság állapota rendkívüli módon romlott. 2010 óta a tálibok fokozatosan teret nyertek, és felkelő mozgalmuk az ország legtöbb területére beszivárgott. A legutóbbi, 2014-es elnökválasztás óta a jelenleg regnáló hatalom igyekezett növelni a biztonságot az országban, és békét teremteni, azonban törekvésüket kevés siker koronázta. A legfőbb ellenzéki erő, a tálibok békét akarnak, amelyet viszont csak úgy tartanak elképzelhetőnek, ha a külföldi haderők kivonulnak az országból. Iszlám kormányt akarnak, Saria-alapú törvényhozást és végrehajtást. 2015-ben Obama bejelentette, hogy az USA egy kb. 10 ezer fős sereggel Afganisztán területén marad még 2016-ban is.

Afganisztánban több kormányellenes fegyveres erő /csoport van jelen: a tálibok, a hakkáni-hálózat, hezb-i iszlámi Afganisztán (HIA), az üzbegisztáni iszlám mozgalom, al-Kaida vagy ahhoz közel állók csoportjai, valamint az Iszlám Állam. Ezek céljaiban/gyökereiben vannak átfedések, a különbség inkább abban rejlik, hogy mely csoport Afganisztán melyik területére koncentrálja a támadásokat. 

Afganisztán tehát nem biztonságos ország. Gyakoriak a munkahelyet, az utazást vagy a civilek biztonságát fenyegető támadások, a fegyveres összecsapások és a fegyveres támadások, a robbantásos merényletek és a nagyszámú áldozatot követelő merényletek. 

Az afganisztáni háborús állapotok miatt nagy számban hagyták el az országot, de azoknak a száma is jelentős, akik az ország területén kényszerültek otthonuk elhagyására, és más régióban kényszerültek letelepedni (internally displaced persons).

Irak

Irak humanitárius válságtól szenved. 2015 nyara óta az ország középső és déli régióiban tiltakozási hullám söpört végig. A tiltakozást a vég nélküli korrupció, és az inkompetens vezetés váltotta ki. A miniszterelnök, Haidar al-Abadi, reformokkal állt elő, de a reformkísérlet további ellentéteket és konfliktusokat eredményezett csak. A társadalmi elégedetlenséget szítják a bevezetett megszorító intézkedések is. Az ország gazdasága a csőd szélén áll, és Irak gazdasági helyzetét erősen rontja az olaj árának jelentős csökkenése, míg erőforrásait kimeríti az Iszlám Állam ellen folytatott meglehetősen költséges háború is. Az Iraki Kurdisztáni Régióban is állandóak a politikai feszültségek, amelyek a hatalmon lévő pártok csatározásai miatt megoldatlanul maradnak. 

A közbiztonság szintén kritikus állapotban van. Az Iszlám Állam ellen harcoló különböző milíciák támadásai általában Irak középső területén összpontosulnak, így Anbar, Dijala, Szala al-Dín és Kirkuk környékére. 2016 júniusában az összecsapások Falluja városa felé tolódtak, és a katonai erőknek sikerült átvenni az irányítást a város felett, biztonsági folyosót tudtak nyitni a városban rekedt civilek ezrei számára, akik így el tudtak onnan menekülni menekülttáborokba. Fallujában még mindig embertelen állapotok uralkodnak, a városban rekedt emberek élete veszélyben forog, gyógyszer- és élelemhiányban szenvednek.

Bagdadban gyakoriak a civileket célzó támadások, a gyilkosságok, emberrablások és a kínzások. Bár az iraki hadseregnek sikerült néhány területet visszavenni az Iszlám Állam irányítása alól, az ország második legnagyobb városa, Moszul, még mindig az IÁ alatt áll.

Irak számára  a legnagyobb kihívást a humanitárius válság jelenti: civilek tízezrei haltak meg az elmúlt évben. Idén már júniusban hétezer körül volt a civil áldozatok száma. Az Iszlám Állam által megszerzett területeken a vallási és más kisebbségek a támadások állandó célpontjai, de a nők és gyermekek csoportja is különösen sebezhető. A nők és a lányok különösen ki vannak téve a fizikai, érzelmi és szexuális erőszak veszélyének. Gyakran a nőket használják a politikai tervek megvalósításához, az ellenfél megalázására, bosszúra, vagy a közösségek elpusztítására. Mióta Moszul az IÁ irányítása alatt áll (2014), legalább hárommillió gyermeket érintett közvetlenül a háborús konfliktus. Sok gyereket próbál az IÁ bevonni a konfliktusokba, gyakran kényszerítik őket arra, hogy csatlakozzanak a soraikhoz.

Szír menekült gyerekek rúgják a bőrt Irak egyik, a kurd régióban található menekülttáborában (forrás: cbc.ca)

Pakisztán

Pakisztán területén is több, civil életeket követelő terrortámadás történt az elmúlt években. A belpolitikai villongások és csatározások olyan mértékben nehezítik meg az ország életét, hogy a stabilizálódásra kevés esély marad. A konfliktusok mellett természeti katasztrófák is tizedelik a lakosságot: gyakoriak a nagyszámú áldozatot követelő földrengések és áradások. Pakisztánban nagyjából 14 millió főre tehető azok száma, akiknek humanitárius segítségre lenne szüksége.

A konfekcióipar sok embernek ad munkát, de az életkörülmények továbbra is siralmasak Pakisztánban. (fotó forrása)

Mi vár rájuk?

Az otthonukat és hazájukat elhagyni kénytelenek jelentős része igyekszik a közelben menedéket keresni. A konfliktusok sújtotta országok szomszédai viselik a menekültválság legnagyobb terheit. Törökország, Jordánia, Irán, Libanon, stb menekültek millióit szállásolja el. 

A legtöbb menekültet befogadó országok. Nem mindenki jön Európába. (forrás: UNHCR)

A pozitív történetek, az ismerősök vagy ismerősök ismerőseinek tapasztalatai, távoli vagy közeli rokonok európai sikersztorijai viszont olyan húzóerőt képviselnek, hogy sokan a bizonytalan kimenetel ellenére is nekivágnak a viszontagságos útnak Európa felé. Nem mindenki éli túl, több ezren vesznek a tengerbe vagy halnak meg a szárazföldi úton. Mégis, akinek már minden mindegy, vagy aki erre az egy esélyre tett fel minden lapot, elindul a maga motivációival, vágyaival és elvárásaival, hogy aztán találkozzon a valósággal.

A valóság pedig valahogy így fest: 

Benyújtott menedékkérelmek állampolgárság szerint és döntés első fokon az EU tagállamokban (+Norvégia és Svájc) 2016 júliusában (forrás: EASO)

A fenti ábrán az látszik, hogy 2016 júliusában az első fokon született döntések 60 százaléka pozitív volt, azaz a durván 90 ezer kérelem 60 százalékában olyan döntés született, amellyel a kérelmező menekült/oltalmazott vagy befogadott státuszt kapott. A szírek esetében 97 százalékos az elismerési arány, és 57% menekültstátuszt, a maradék 43 százalék pedig más, kiegészítő védelmet kapott. Az iraki menedékkérőknél a elismerési arány 60 százalékos, a pozitív elbírások 75 százalékánál ez menekültstátuszt jelentett. Az afgánok esetében az elismerési arány 40 százalékos, fele-fele arányban oszlanak el a menekültstátuszt vagy oltalmazotti védelemben részesülők.

Ez azt jelenti, hogy a szír, afgán és iraki származásúaknak nagy esélyük van arra, hogy nemzetközi védelmet kapjanak Európában, így az ő útjuk talán nem hiábavaló. Azonban az elhúzódó procedúrák, a végtelennek tűnő várakozás, az idegen hely, az idegen környezet, a család hiánya, az eltérő kultúra és az ettől kapott kultúrsokk miatt sokan meg sem várják kérelmük elbírálását, inkább hazatérnek a származási országukba, mit sem törődve a veszéllyel. Akik viszont megvárják, azok megkaphatják a státuszt. 

TÉNY azonban, hogy bár kétségtelen, hogy százezrek érkeztek már, és még százezrek fognak érkezni Európába, a legtöbb menekültet még mindig a konfliktuszónák melletti területek vagy a szomszédos országok fogadják be. Hogy itt milyen körülmények között élnek, az ennek a bejegyzésnek már nem része, de talán egy másikban majd erről is lesz szó.

A cikkhez fő forrásanyagként használtam:

http://www.ohchr.org/EN/Countries/AsiaRegion/Pages/AFIndex.aspx

https://www.hrw.org/world-report/2016/country-chapters/afghanistan

https://coi.easo.europa.eu/administration/easo/PLib/EASO-COI-Afghanistan_Security_Situation-BZ0416001ENN_FV1.pdf

https://coi.easo.europa.eu/administration/easo/PLib/EASO%20COI%20Report%20Pakistan-Country-Overview%20Aug%202015.pdf

http://migration.iom.int/docs/Analysis%20-%20Flow%20Monitoring%20and%20Human%20Trafficking%20Surveys%20in%20the%20Mediterranean%20and%20Beyond%20-%2011%20August%202016.pdf

https://www.easo.europa.eu/latest-asylum-trends

Egy kampány kellős közepén vagyunk, amiben arra buzdít minket a kormány, hogy üzenjünk Brüsszelnek a kényszerbetelepítés ellen. 

Mivel a héten kaptam meg a hivatalos értesítőt a népszavazásról, úgy döntöttem, hogy mielőtt folytatnám az írást arról, hogy miért migrálnak az emberek, teszek egy kitérőt, és írok arról, hogy miről is szól a népszavazás. Hadd jegyezzem meg, hogy ebben az írásban nem kívánok állást foglalni azzal kapcsolatosan, hogy el kell-e menni szavazni vagy sem, mint ahogy arról sem szeretnék írni, hogy aki elmegy szavazni, mire szavazzon. Tisztában vagyok azzal is, hogy a népszavazási kérdés megfogalmazása és maga a népszavazás politikai célt, nevezetesen hatalommegerősítési funkciót szolgál elsősorban, de ebben a kérdésben sem szeretnék nyilatkozni. Szakmai szemüvegen át vizsgálom meg a kérdést. 

Mi ez a kvóta?

A kényszerbetelepítés névvel illetett kvóta valójában egy tavaly szeptemberben felvetődött uniós szintű megoldási javaslat, amely a tömeges migráció okozta válsághelyzetet kívánta gyorsan orvosolni. A kvóta célja, hogy egy átfogó, uniós szintű megoldást nyújtson azoknak az országoknak, amelyek migrációs rendszerét a leginkább sújtja a bevándorlás.

A terhek egyenlőbb elosztására irányuló törekvés gyökerei 2014-re nyúlnak vissza. Az Európai Parlament 2014. december 17-én kelt állásfoglalásában az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot arra utasította, hogy dolgozzon ki ajánlásokat a migrációval kapcsolatos "átfogó uniós megközelítés szükségességéről" a földközi-tengeri térségben kialakult helyzet miatt. A Parlament már korábban is több állásfoglalásban hangot adott a menekülthullám kapcsán felmerült aggályainak (az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10- i állásfoglalás; a menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozásáról szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalás, „A gyakorlati együttműködés, a döntéshozatal minősége a közös európai menekültügyi rendszerben” című, 2007. június 21-i állásfoglalás; a dublini rendszer értékeléséről szóló, 2008. szeptember 2-i állásfoglalás; valamint a közös európai menekültügyi rendszer jövőjéről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalás). Az EP tehát arra hívta fel a figyelmet, hogy a menekülthullám kapcsán felmerülő problémákat uniós szinten kell rendezni, és el kell kerülni, hogy az új helyzetben a védelem mértéke és a befogadás minősége romoljon.

2014. július 15-én Strasbourgban az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Junkcer előadta bizottsági elnökjelölti programját, amelyben a migrációs politikával kapcsolatos tervét is bemutatta. Ebben a legfontosabb pontok az alábbiak voltak:
- a földközi-tengeri térségben kialakult helyzet kezelése és megoldása szolidaritást kíván
- közös menekültpolitikát kell kidolgozni ("Az újonnan elfogadott közös menekültügyi rendszer teljes körű végrehajtására, valamint a nemzeti szintű gyakorlatok közötti eltérések felszámolására van szükség.")
- a legális migrációval kapcsolatos szakpolitika megalkotása szükséges
- külön biztost kíván kinevezni a migrációs ügyek kezelésére
- Európa határait biztonságossá kívánja tenni
- az emberkereskedelem megfékezését is célul tűzte ki.

Majdnem egy évvel később, 2015. május 13-án született meg az EU Agenda on Migration (vagyis az EU Migrációs Ütemterve). Ez az agenda rámutatott, hogy mely területeken van szükség irányított cselekvésre. A legfontosabb gondolatok, amelyeket lefektetett ez a dokumentum, az alábbiak:
- életeket menteni a tengeren -> megháromszoroznák azt az összeget, amit a Frontex, a Triton és Poseidon programokra szántak
-embercsempész hálózatok felkutatása - > az EUROPOL JOT MARE (joint maritime information operation) akciójának erősítése 
- reagálni a nagyszámú embertömeg EU-ba érkezésére - > relokációval (relocation)

Eszerint a Bizottság azt javasolja, hogy egy átmeneti időszakra kvóta szerint (120 ezer, majd kibővítve a keretet 160 ezer menedékkérőre vonatkoztatva) osszák el a tagállamok közt a védelemre szoruló személyeket, azokat, akik már beléptek az EU területére valamelyik tagországon keresztül. Hogy kik szorulnak átmeneti védelemre, azt a felállított hotspotokban szűrnék ki, de elsősorban a szírek és eritreaiak kapnának nagyobb eséllyel védelmet a kérelem előzetes vizsgálata után.

- a védelemre szoruló személyek elhelyezése -> áttelepítéssel (resettlement) 

A resettlement, azaz az áthelyezés pedig azt jelentené, hogy a hazájában belső menekültté vált személyt telepítenének át az EU-ba évente, 2020-ig 20 000 személyt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával együttműködésben.

- együttműködés a harmadik országokkal annak érdekében, hogy a migrációt időben kezelni lehessen;
- az EU határain fekvő tagországok uniós eszközökkel történő segítése -> hotspotok kialakítása, az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal segítsége, Frontex és Europol bekapcsolása az érkező migránsok minél gyorsabb és könnyebb azonosítása, regisztrálása, és a gyorsabb ujjnyomatvételi folyamat érdekében, valamint sürgősségi alapok biztosítása a költségek fedezésére.

A relokáció egy elosztási kulcs alapján történne. Az elosztási kulcs objektív mérhető és igazolható kritériumon alapszik, amely figyelembe veszi az adott tagállam befogadási kapacitását és védelemre szoruló személyeket integráló képességét. A redisztibúciós kulcs az alábbi adatokat veszi figyelembe és súlyozza:
a) népességszám (40%) - ez az indikátor mutatja, hogy egy adott tagállam egy bizonyos számú menekült befogadására képes
b) teljes GDP (40%) - a tagállam abszolút jólétét jelzi, és így azt is, hogy az állam gazdasága mennyi menekült befogadására és integrálására képes
c) a menedékjog iránti korábbi kérelmek átlagos száma (2010 és 2014 közt) (10%) - ez mutatja, hogy az adott tagállam milyen erőfeszítéseket tett a közelmúltban a menekültügy terén
d) munkanélküliségi ráta (10%) - ez mutatja, hogy az adott tagállam mennyire képes integrálni a menekülteket.

2015. szeptember 9-én az Európai Bizottság átfogó javaslatcsomagot terjesztett elő. Ebben azt javasolta, hogy a leginkább érintett tagállamokra, így Görögországra, Olaszországra és Magyarországra nehezedő terheket új eszközök bevetésével csökkentsék: 120 ezer egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személy más uniós tagállamokba való áthelyezését javasolták. Olaszországból 15 600 főt, Görögországból 50 400 főt és Magyarországról 54 000 főt helyeztek volna át. Az alábbi táblázat mutatja, hogy melyik ország mennyi védelemre szoruló személyt venne át.

Forrás: Európai Bizottság, Sajtóközlemény, 2015.09.09

Az Európai Parlament elfogadta, és szeptember 22-én az Európai Unió Tanácsa nagy többséggel szintén elfogadta a javaslatot. Magyarország ugyanakkor kijelentette, hogy nem kíván részt venni a mechanizmusban, így Magyarországról nem vesznek át más tagállamok 54 ezer nemzetközi védelemben részesülő személyt, ezért  a fenti arányban vesznek át a görögöktől és az olaszoktól 54 ezer védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárt.

Az Európai Unió Tanácsának döntése értelmében minden ország köteles befogadni annyi menekültet, amennyi a bizottsági javaslatban áll. A Tanács elnöke elmondta, hogy a tanácsi ülésen egyetlen tagállam sem mondta azt, hogy nem fogadna be menekülteket.

Ez röviden azt jelenti, hogy Magyarország mint az Európai Unió tagja, köteles részt venni a relokációban, és befogadni a Bizottság javaslatában megfogalmazott számú menekültet a következő két évben.

Hogy áll a relokáció jelenleg?

forrás: Factsheet - relocation and resettlement

A fenti ábra tehát a bizonyos "kényszerbetelepítés" júliusi állapotát tükrözi. Ausztria, Dánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia még nem vett át sem Görögországtól, sem Olaszországtól menedékkérőt, és összességében elmondható, hogy a relokációs program nem túl sikeres. Eddig a 120 ezres kvóta tizedét sem sikerült még megütni, nemhogy a 160 ezres, kiterjesztett kvótát. Ez tehát az, ami ellen október 2-án szavazni lehet.

A fentiek értelmében jól látszik, hogy az átmeneti relokációs terv nem nyújt megoldást az Európát elérő menekülthullámra, így kérdéses, hogy meddig akarják ezt a tervet, amely egyébként számos vitát váltott ki, életben tartani. Kétségtelen, hogy a menekültválság több terhet ró egyes országokra, de mindaddig, míg a menekültügyi rendszerek minősége nem egységes, és jobb körülmények várják az oda érkezőket az egyik országban mint a másikban, nem számolhatunk azzal, hogy a relokációs próbálkozások sikeresek lennének.

Plakáton összefoglalva:

A migráció mögött meghúzódó eltérő motivációk feltérképezésére többféle tudományág többféle elmélettel tett kísérletet. Óriási munka lenne az összes elméletet részletesen feltárni, így ebben a bejegyzésben csak arra vállalkozok, hogy sematikusan, a lényegre korlátozódva leírjam, mik a gazdasági migrációt elősegítő, vagy fokozó tényezők.

A nemzetközi gazdasági migráció mögött meghúzódó motiváció az emberek életkörüményeinek vagy életminőségének javítása. Bár sokan azt hinnénk, a migráció egy újkeletű dolog, valójában nem az, hiszen már az őskorban is vándorolt az ember. Közhellyel élve mondhatnánk, hogy a migráció egyidős az emberiség történelmével, vagy még annál is öregebb. Az új vadászterületek keresése is migráció, de a középkori tanítók, misszionáriusok élete is a vándorlásról szólt. A kereskedelem fejlődésével az új piacok felfedezése motiválta és táplálta a migrációt. A kereskedelem és az ipar fellendülése, valamint a közlekedési eszközökben történt innovációk és ezek terjedése olyan folyamatokat indíthatott el, amelyek elvezethettek az addig ismeretlen kontinensek felfedezéséhez, később a gyarmatosításhoz és a rabszolgakereskedelemhez, amelyek egyre fokozták a migrációt, és a mai migrációs rendszerek kialakulásához vezettek.

A gazdasági fejlődés során fontos központok alakultak ki, és a 19.-20. században a központok globális jelentőséget kaptak. Ezek a centrumok nagy tömegeket vonzottak, hiszen itt óriási volt a munkaerőigény, és ahogy a közlekedés egyre olcsóbbá és egyre több réteg számára vált elérhetővé, úgy többen és többen keltek útra "szerencsét próbálni". A tengerentúlon például Észak-Afrika jelentős számú embert vonzott Írországból, Olaszországból, Portugáliából és Szíriából. Ez a fajta vándorlás migrációs rendszerek kialakulásához vezetett. (A migrációs rendszer olyan országok csoportja, amelyek hosszú múltra visszatekintő közös kulturális, történelmi és gazdasági szálakkal rendelkeznek.)

Fontos megjegyezni, hogy előfordulhat olyan eset is, amikor nem emberek mozognak, hanem az országhatárok. Ilyen történt Magyarországon, de a környező államokból is tudunk példákat sorolni erre.

A történelmi gyorstalpaló után nézzük meg, hogy napjainkban mik a gazdasági migráció legfőbb tényezői.

- A munkanélküliség
- szegénység
- és a jobb élet iránti vágy.

Abban, hogy valaki fogja magát, és elinduljon a jobb élet reményében toló- és vonó tényezők (azaz angol szakkifejezéssel élve: push and pull factors) játszanak szerepet. "Push" tényezők azok a körülmények, amelyek a származási országban jellemzők, mint mondjuk az alacsony bérek, a munkanélküliség, a magas adók, bonyolult ügyintézés, vagy akár a közhangulat. "Pull" tényezők pedig azok a lehetőségek vagy vonzó tényezők, amik egy adott országban, ahová az ember vándorolni kíván, állnak elő (könnyű munkavállalás, könnyen megtanulható nyelv, remek szociális juttatások, stb). Fontos tényező lehet a célországban lévő kapcsolati háló is: ha Ali Törökországban él, de van 4 unokatestvére és 3 volt általános iskolai osztálytársa, akik mondjuk Münchenben élnek, és jól megy nekik a szekér, és Ali rendszeresen beszél velük, és tudja, milyen jól megy a soruk, akkor előbb-utóbb Ali is úgy gondolja majd, hogy talán érdemes lenne beszerezni egy munkavállalási engedélyt Németországban. Ha pedig a müncheni kapcsolati hálójára támaszkodhat is, mert Haszán nevű barátja be tudja ajánlani őt annál a mechanikai cégnél, ahol dolgozik, akkor miért maradna otthon? Ki maradna otthon?

Itt érkeztünk el az individuális és strukturális faktorok taglalásához. (Forrás / háttéranyag innen.)

Az országoknak eltérő a munkaerőpiaci környezete: van, ahol munkaerőhiány van és ebből fakadóan magasabb bérek, van ahol pedig munkanélküliség jellemző alacsony fizetéssel. Az egyén szempontjából nézve az az ország a vonzóbb, ahol több a munkalehetőség és jobbak a munkakörülmények, mert itt kisebb a vándorlás költsége és nagyobb a haszna. Az ún. neoklasszikus közgazdaságtani elmélet nem az egyént, hanem a háztartást nézi, azaz az egyént csak mint a háztartás tagját vizsgálja. A háztartás dönti el, hogy ki megy külföldre, azaz ki vándoroljon. A vándorlás célja a háztartás többi tagjának védelme, és a veszélyek ellen való védekezés. Például Kovácsék devizahitelesek, és ahhoz, hogy ne ússzanak el az adósságban, Józsit kiküldik Angliába, aki elhelyezkedik egy takarítócégnél, és a fizetése felét minden hónapban hazautalja a családnak, míg egyenesbe nem jönnek.

A migráció viszont nemcsak lehetőség, hanem következmény is. A kettős vagy szegmentált munkaerőpiaci elmélet szerint a társadalomban van egy felső és egy alsó munkaerőpiaci szint. A felső szinten vannak a magasan képzett, jól fizetett szakemberek, akik stabil munkahelyen dolgoznak és magasabb társadalmi státuszban vannak. Az alsóbb szinten az alacsonyan képzett, alacsony fizetésből és rossz körülmények közt élő emberek vannak. Innen nehéz kikerülni. Ugyanakkor a változó körülmények miatt előfordul, hogy a társadalmi hierarchia magasabb szintjén állók közül egy jelentős tömeg elvándorol - még jobb körülmények közé - , vagy épp hiányzik egy réteg onnan, és a megüresedett helyre a társadalom alsóbb szintjeiről feljebb lépők érkeznek. Az alsóbb szinten megüresedett helyre pedig külföldről érkezők jönnek, ők töltik be a helyet: mint Józsi, aki kiment Angliába takarítani. A fejlett vagy gazdag országok egyszerre vonzzák a magasan képzett szakembereket és az alacsony képzettséggel rendelkező embereket is. Vagyis nemcsak Józsi mehet Angliába takarítani, hanem mehet Géza is, aki mérnök-informatikus, és céget alapít, vagy Klára, aki előkelő fizetést és lakást kap London egyik menő negyedében egy magánklinika orvosaként.

Ami Aliban, Józsiban, Gézában és Klárában közös, az az, hogy mind a négyen hasznát vehetik a kapcsolati hálójuknak. A kapcsolati háló épülhet rokoni szálra, barátságra, nemzetiségi és vallási kapcsolatokra is. Segítséget nyújthat a lakhatásban és az álláskeresésben is, és fontos szerepe lehet az előbbre jutásban.

A kapcsolati háló mellett az intézményeknek is rendkívül jelentős szerepük van. Az intézmény a legelső, amivel általában a migránsok kapcsolatba kerülnek. Ezek az intézmények különbözőek lehetnek:
- lehetnek ők az embercsepészek, akik ellenszolgáltatás fejében segítenek átjutni a határon
- de lehetnek legális vagy illegális közvetítők is.
Az embercsempészek az irreguláris migránsokat nemcsak a határon juttatják át, de az illegális határátlépéssel és az ország területén illegálisan való tartózkodással a migránsok a feketepiacra is kerülnek: hamis dokumentumokkal tartózkodnak az országban, vagyis hamis dokumentumokat vásárolnak, így pumpálják a dokumentumhamisítást és az azzal való kereskedést; legális munkalehetőségek hiányában feketén dolgoznak, és így az irreguláris migránsok elmondhatatlanul kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, amelyben nincs vagy csak nagyon szűk mértékben van lehetőségük jogaik gyakorlására.
Őket számos NGO és segélyszervezet próbálja segíteni azzal, hogy jogi segítséget, menedéket vagy képviseletet biztosítanak számukra. Ezeknek a szervezeteknek a munkáját hajlamosak sokan rossz szemmel nézni, mert "olyanokat támogatnak, akiknek semmi keresnivalójuk itt", de nem szabad elfelejteni, hogy az emberségesség, egymás segítése, az emberi méltóság a legfontosabb értékek, és mindenkit megilletnek az emberi jogok, akár legálisan tartózkodik egy országban, akár nem. Ezek a szervezetek nemcsak közvetlen segítséget nyújtanak az illegalitásba szorult bevándorlóknak, hanem hozzájárulhatnak a megoldáskereséséhez is, amennyiben az ország kormánya szeretne komoly lépést tenni a feketepiac visszaszorítása terén, vagy esetleg azt tűzi zászlajára, hogy igyekszik tenni az ellen, hogy emberek (akár bevándorlók, akár nem), ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe.

Az NGO-k és segélyszervezetek mellett vannak migráns szövetségek is, amelyek a szolidaritáson vagy közösségen alapulnak, és a szakszervezetekhez vagy munkás szövetségekhez hasonlóan valamiféle védelmet biztosítanak, információt osztanak meg, vagy akár tréningeket tartanak.

Vannak nemzetközi szervezetek, amelyek a migránsok jogai terén normatív sztenderek felállításán munkálkodnak, kampányokat, akciókat folytatnak, vagy lobbyznak.

Az intézmények közt végül, de nem utolsó sorban a kormányoknak is nagy szerepük van a migrációban. A kormány dönthet arról, hogy bevándorláspárti vagy bevándorlást korlátozó (vagy épp bevándorlásellenes) politikát kíván-e folytatni, és eszerint segítheti a migrációt, vagy gördíthet akadályokat a bevándorlás elé.

Első lépésként néhány gyakran használt kifejezést tisztázunk, lehetőleg minél közérthetőbb módon.

Ők is migránsok (forrás: termeszettar.hu)

Migráció / migráns
Vándorlást jelent, arra jelenségre utal, amikor egy személy a saját származási országától eltérő országba vándorol / költözik. Migrál az, aki szuper állásajánlat miatt fogta magát, és kiköltözött Dániába, és migrál az is, aki Szíriából Törökországba ment, hogy aztán egy csónakba szálljon, és kikössön a görög partok közelében. 
Míg a Dániában állást vállaló ember jogilag feltehetően reguláris migráns (azaz a szükséges dokumentumok és tartózodásra, munkavállalásra jogosító engedélyek birtokában változtat lakhelyt), addig a szíriai (tegyük fel, hogy) férfi irreguláris migráns (ld. lentebb).
A két példa is mutatja, hogy a migráció mögött számos eltérő motiváció húzódik meg, emiatt válik a bevándorlás témája egy rendkívül izgalmas, összetett, és bonyolult, több síkon értelmezendő témává.

Irreguláris migráció / irreguláris migráns
Ha az előbbi szír úriember engedély nélkül, megfelelő tartózkodási engedély hiányában lépi át Törökország vagy épp Görögország határát, akkor ő egy illegális határátlépő vagyis irreguláris migráns. Ebből következik, hogy az illegális határátlépés vagy az adott ország területén engedély nélkül való tartózkodás esetén beszélünk irreguláris migrációról. Az irreguláris migránsokra kiuasítás vagy kitoloncolás vár, vagy pedig arra kényszerülnek, hogy önkéntesen elhagyják az ország területét.

Tranzitzóna
A 2015. évi CXL. törvény 20§-a iktatta be az államhatárról szóló törvénybe (link) a tranzitzóna kialakítására vonatkozó paragrafust. Ez alapján a tranzitzóna az államhatár vagy az államhatártól számított 8 km-es sáv meghatározott pontján kialakított állomás, amely arra szolgál, hogy az országba belépni szándékozó külföldiek ott nyújtsák be menedékkérelmüket, és ott folytassák le a menekültügyi vagy idegenrendészeti eljárást.

A röszkei tranzitzóna nem sokkal a felállítás után (fotó: MTI/Rosta Tibor)

Menedékkérelem / menedékkérő
Az irreguláris migráns nemzetközi védelemért folyamodhat abban az országban, amelynek területét illegálisan átlépte. Ettől válik menedékkérővé, és menedékkérelmének elbírálásáig az adott ország területén jogszerűen tartózkodhat. 

Menekültügyi eljárás
Az eljárás célja annak megállapítása, hogy a nemzetközi kérelemért folyamodó személy (azaz a kérelmező) jogosult-e menekült státuszra vagy kiegészítő védelemre, és amennyiben nem, fennáll-e a visszaküldés tilalma (vagyis az ország, ahová visszaküldenék, biztonságos ország-e vagy nem). Ha nem áll fenn, akkor kiutasítható vagy kitoloncolható-e. A menekültügyi eljárás során vizsgálják azt is, hogy fennáll-e más tagállam felelőssége a menekültügyi eljárás lefolytatásában, azaz, dublini eljárás keretében átadható-e a személy.

Ha a menedékkérő kérelmét pozitívan bírálják el, akkor menekült státuszt kaphat.

A Genfi Egyezmény aláírása (forrás: ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, unhcr.org)

Menekült
Az 1951-es Genfi Egyezmény rögzíti, hogy kik jogosultak menekült státuszra: az a személy, aki "faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni." (link)
A Genfi Egyezmény mellett fontos regionális menekültvédelmi joganyag az Afrikai Egységszervezet 1969. évi Menekültügyi Egyezménye (link) és az 1984. évi Cartagena-i Nyilatkozat Latin-Amerikában (link). 
A menekült státusz visszavonásig, vagy az állampolgárság megszerzéséig illeti meg a személyt.

Oltalmazott
Oltalmazott státuszt (kiegészítő védelmet) kaphat az a személy, aki menekült státuszra a körülmények ismeretében nem jogosult, ugyanakkor félő, hogy amennyiben visszatér a származási országába, súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni.
Az oltalmazott státuszt ötévente felülvizsgálja a bevándorlási hivatal.

Befogadott
Amennyiben a kérelmező sem menekült sem oltalmazott státuszra nem jogosult, ugyanakkor nem küldhető vissza a származási országába, mert ott kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, halálbüntetés fenyegeti, befogadott státuszt kaphat, amely egy évre szól, és meghosszabbítható. Úti okmányt a befogadott külföldi nem kap, ellentétben a menekülttel vagy az oltalmazottal.

Menedékes
Sokszor rosszul, a menekült státuszt kapott külföldiekre használják, pedig a menedékes egészen mást jelent: a magyar jog ezt a tömeges menekültérkezés esetére tartja fent egy uniós direktíva alapján. Ebben az esetben nem egyénileg, egyéniesítve zajlik a menekültügyi eljárás, hanem nagyszámú külföldi csoport helyzetének rendezése céljából, a kormány döntése alapján garantálják a menedékes státuszt általában egy meghatározott állampolgárságú csoportnak, amely csoport helyzetét azonnal rendezni kell. Ennek alkalmazására eddig egyszer, a délszláv háború kirobbanása után volt példa, amikor jugoszláv menekültek érkeztek tömegesen Magyarországra.

Dublini Rendelet / dublini eljárás
Az Európai Parlament és Tanács 60/2013/EU rendelete (link). A rendelet azzal a céllal jött létre, hogy egyrészt alapot nyújtson egy közös európai menekültügyi rendszer megteremtéséhez (amely a mai napig nem született meg), továbbá hogy elkerülhető legyen az, hogy egy személy menedékkérelmét több tagállam is megvizsgálja. Ugyanis az Európába érkező külföldi (hontalan személy vagy harmadik országbeli állampolgár) útja során több tagállamban is benyújthat menedékkérelmet mielőtt elér a "célországba", így a dublini eljárás célja megállapítani, hogy mely tagállam felelős a menekültügyi eljárás lefolytatásáért. Általában az a tagállam, ahová a külföldi elsőként lépett be.

A dublini rendszert sok kritika érte, ezért szükségessé vált a reform (forrás: Newslettereuropean.eu)

Kiutasítás
Az ország elhagyására történő felszólítás, amely megszabja, hogy meghatározott ideig a külföldi nem léphet Magyarország területére. Kiutasítást akkor rendelnek el, ha a külföldi nem kér menedéket, és illegálisan tartózkodik az ország területén vagy lépett az ország területére. A külföldi nem utasítható ki olyan országba, ahol kínzás, embertelen bánásmód vagy halálbüntetés veszélye fenyegeti. 

Kitoloncolás
A kitoloncolás a kiutasítás végrehajtása, amikor a magyar hatóság a kiutasított személyt annak az országnak a határára kíséri, ahová a személyt kiutasítják.

A kitoloncolás és a kiutasítás nem szinonimája a kiadatásnak. Kiadatás esetén egy állam másik állammal kötött kétoldalú kiadatási egyezmény keretében hivatalosan felkéri a másik tagállamot arra, hogy a területén tartózkodó bűncselekményt elkövetett vagy azzal gyanúsított személyt adja át a hatóságainak.